A 3 éves lányom nem fogad szót, provokál, tehetetlenek vagyunk, mit lehet csinálni?

Hagy, hogy dühöngjön.

Mondd, hogy most fel kell öltözni. Ha nem megy első szóra, akkor odamész érte és odaviszed. Nem rángatod, nem kiabálsz vele, nem löködöd, nem ütöd. Megfogod, felemeled és odaviszed, ahol öltöztök. Ezután ráadod a ruhákat. Ha sír, sír, ha kiabál, kiabál, ha rugdal, rugdal. Nem kell rá reagálni. Ha hallja, amit mondasz, akkor mondd meg neki, hogy tudod, hogy most játszani szeretne, de most fel kell öltözni.

Ezt bármilyen szituációra alkalmazhatod.

A viselkedése életkori sajátosság. Te nem tudod az ő csatáit megvívni, nem tudod az ő problémáit megoldani. Legyél ott vele, tudja, hogy számíthat rád, de nem kell megoldanod a hisztijeit.

Mennyire vagytok következetesek és mennyire van napirend?

Én inkább itt látom a problémát. Egy ilyen korú gyereknek stabilitásra van szüksége, rendkívül kiszámítható dolgokra. Legyen a napirend része, hogy pl. délután háromkor van séta, játszótér. Legyen előre megbeszélve, hogy ebéd után indulunk. Ne érjék ezek váratlanul.

Amúgy arcon nem ütnék meg senkit (se felnőttet, se gyereket), de azért egy popsira csapásból nem csinálnék lelkiismereti kérdést. Igen, van hogy ebből érti meg, hogy hol a határ.

Több válaszolóval is ellentétben, én nem gondolom, hogy borzalmas szülők vagytok :) Megtörténik az ilyesmi, nekem egy 2 éves kislány van, de már ő sem akar felöltözni.

Az alábbi dolgok segíthetnek, ha indulásról/felöltözésről van szó:

Engedd meg, hogy ő válasszon magának ruhát. Nem kell az egész ruhás szekrényt elébe rakni, válassz ki 2-3 szett ruhát, és mondjad neki: "Tessék kislányom, válaszd ki hogy melyiket szeretnéd felvenni". Azért dackorszakos, mert szeretne önálló lenni, ezzel egyrészt megadod neki a lehetőséget hogy ő döntsön valamiben, de "bújtatva" rá is veszed, hogy fel akarjon öltözni.

Nem tudom, hogy ti öltöztitek-e még, vagy engeditek hogy magában öltözzön. Ha nem engeditek, engedjétek. A 2 éves kislányommal nagy eredményeket értünk el, hogy sok mindent megcsinálhat egyedül. Eleinte idegörlő hogy milyen lassú, de egyrészt még mindig kevesebb idő, mint veszekedni vele, másrészt előbb-utóbb megtanulja.

A legfontosabb dolog, amit meg kell értenetek, hogy a gyerek azért dackorszakos, mert szeretne önálló lenne. Nem szabad túlzottan nagy önállóságot engedni, mert az is megviseli. Nálunk az a szabály, hogy az amit rajta kell csinálni vagy vele kapcsolatban kell csinálni, abban dönthet ő. Például leveheti és felveheti a ruháit (még ha van is amiben segíteni kell, megvárjuk hogy ő kérjen segítséget), le-fel veszi a cipőjét, választhat magának ruhát, eldöntheti reggel pl. milyen lekvárral egye a kenyeret, az üzletben pl. megkérdezzük tőle hogy melyik sajtot szeretné hogy megvegyük, stb stb végtelenségig lehetne sorolni.

De pl. nem dönthet abban hogy mikor hova és mikor menni, mert ez a mi dolgunk, nem firkálhat a falra (arra ott a papír), nem csapokdhat a földre dolgokat.

Nem feltétlenül a nevelésen múlik.

Minket az oviból szinte postafordultával küldtek a nevtanba emiatt (meg gondolom még mást is láttak az óvónők, de ez volt az egyik). Igaz hogy nemrég töltötte csak a 3-at, de elvileg már az kéne legyen a motiváció egy ekkora gyereknek, hogy anya/apa/óvónéni mondja hogy öltözés, és akkor öltözik. A mi fiunk meg vagy mondja hogy nem, vagy azt se mintha süket lenne, aztán elrohan. Esze ágában sincs öltözni.

Én nem kiabálok, nem ütöm meg, de ha egyszer azt mondtam hogy öltözés mert megyünk a játszótérre, akkor rúgkapálhat, de akkor is felöltöztetem és elmegyünk. Persze menni nem akar, de ha már ott vagyunk, akkor meg hazavinni nem lehet (de ott is, szólok hogy hamarosan megyünk, de amikor azt mondom, indulunk, akkor tényleg indulunk, ha vontatnom kell, akkor is).

De hiába a következetesség, a standard dackorszakos trükkök, ha valami épp működik, az is maximum 1-2 napig. Azt persze nem tudom, hogy az óvónők elvárásai mennyire reálisak, egyelőre még időpontunk sincs a nevtanba, nemhogy jutottak volna valamire.

17: én írtam hogy eszköztelen és írtam eszközt: könyveket. Bocs hogy nem tudom 2 bekezdésben összefoglalni, amit leírnak 2 könyvben 🤷‍♀️ olvasd el vagy ha nincs időd, mint nekem, csinálj szülőtréninget. Én Képes-Végh Júliánál csináltam és életem legjobb döntése volt.

Viszont egy 3 és egy 7 éves között nagy különbség van. Így a megoldások sem ugyanazok feltétlen.

Ez az ordít ordít, akkor is lenyomod a torkán az akaratot, rövid távon működik, hosszútávon viszont kapcsolatromboló és csorbítja a gyerek önbecsülését.