SNI-s gyerekek és felnőttek ők kicsodák!?

"azt hiszem az autizmus spektrum zavar és egyéb pszichés betegségek"

Nem. Ezek orvosi diagnózisok.

Az SNI pedig oktatási besorolás. Tény, hogy amennyiben megyei szakértői bizottsághoz fordul egy szülő az autizmus BNO kódú (F.84) gyerekével, akkor csont nélkül SNI-t kap, de nem szükségszerű, hogy minden autista gyerek SNI-s legyen.

A mi osztályunkban van SNI-s BTMN-s és oktatási kód nélküli autista is. Utóbbi nem szorul megsegítésre oktatasi vonalon.

8as a kód nélküli autista az mitől autista?

Szerintem sokszor mèg az sem az akire a sok ,,okos" kimondja.

9es, szerintem sem az, de jelenleg ide tudják őket sorolni a furcsaságaik miatt. Aztán eltelik 10-20-30 év és majd máshova, a pszichiátria, pláne gyermekeknél nagyon gyerekcipőben jár.

Nálunk pl sok nagyon apró tünetre lehet ráhúzni: valamit a fejébe vesz, nem csinálja, úgy éli meg(vagy úgy mutatja), mintha kegyetlenül nehezére esne, nem tudná megcsinálni. 80%ban megcsinálja gond nélkül, de aztán random bekattan egy gondolat, és akkor ő nem és sír és ordít hogy miért várod el mikor erre ő képtelen és neki nem megy. Ezek leginkább önállósági kérdések, de volt, hogy nem tudta melyik a bal, vagy mi a tarkó, vagy merre kell menni. Mindezt úgy, hogy azokon a rohadt iqteszteken 135-141et teljesít. Nem nagyon van félelemérzete(vagy túlzott), tekintélytisztelete(ezen sokat javult, de még mindig van, mikor nincs), nem veszi észre magát sokszor akár barátaival, akár felnőttel beszél. Néha félreért helyzeteket. Pl most díszítettek, a tanár mondta, hogy van még, mire az enyém visszakérdezett, hogy mi, feladat? Mert a díszítés előtt azt csináltak és beragadt neki a gondolat. Egyébként meg szinte mindig helyzethez illő kérdései vannak és követi az eseményeket, de ilyenkor még néha nem megy. Vagy túl-vagy alul reagál eseményeket, és irreális félelme van(pl megbüntetem valami hülyeségért, aminek amúgy örülnék, vagy megbünteti a tanár, mert túl ijesztő a nem ijesztő dekoráció, amit küldtem). Szelektíven eszik, ez is rengeteget javult, a csupasz kenyértől jutottunk el odáig, hogy már egyfajta főzeléket, ezen kívül vagy 10 fajta főttételt is szívesen eszik. De sokszor ezeknél is kattanás és akkor nem, csak nem engedek neki. Azt a kimondatlan határt, amit mindenki ismer, még mindig nem ismeri, de már csak nagyon halovány gondok vannak a túl közel hajlásban, kinek-mit mondunk el, mennyire érzékeny téma, hol kezdődik a másik teste és hol az övé(emiatt televoltam kék-zöld foltokkal), de még mindig az van, hogy random ül az ölembe, rámnehezedik, rajtam ír, rám lép, nem érzi a feje súlyát és úgy hajtja rám, hoyg egy cicivel kevesebbem lesz:)

Ha valakinek nekimegy sem mindig érzi, de tényleg már ez is majdnem tökéletes. Amit még nem érez, hogy milyen hangsúllyal beszél. Totál zavaróa és bizarr és flegmás és torz néha, de mintha csak én venném észre, meg pár magasabban képzett, a legtöbb embernek nem tűnik fel, hogy "nem normális hangon" szólal meg.

Szóval úgy képzeld el, hogy mindenből kell segíteni egy kicsit, és ha nincs elég komfortérzete, mert mondjuk pulcsira kellett kabátot vennie és nem pólóra, ezért minimálisan feszül, akkor hirtelen mindennel baja lesz és problémázik(és fel se tudja venni, mikor tudná, csak a fejében lévő pszichés gát nem engedi) akár hisztisen. És egyszercsak, anélkül, hogy megszűnne a problémát keltő körülmény, képes elmúlni az egész viselkedés, megszokja.

Szerintem nem autista, hanem valami borzalmas személyiségproblémája van, de minden autis terület érintett és olyan szinten résen kell lennem naponta, hogy ellehetetlenít minden más területen, leszív egyszerűen. És ha beleállok, hogy leküzdjön egy ilyet(pl a zokni hol szorítja, hol nagy, bő, varrásos(direkt varrásmenteset veszek, de ő érzi), és azt mondom, hogy most indulok, ha nem veszed fel elmegyek nélküled, akkor befogja, felveszi a zoknit, cipőt, és egész nap szóba se kerül többé, és kényelmes volt neki! De előtte mintha kínoznák úgy adja elő a dolgot, és valóban potyognak a könnyei és utál, hogy nem érted meg és nem tudja felvenni, nem érted, hogy rossz neki, nyomja/zavarja és zsarol érzelmileg, bár én elhiszem, hogy így érzi, csak épp az nem a valóság.

És képes ugyanarra a zoknira napos/órás eltéréssel ellentétes dolgokat mondani!

Fúú.. rohadt kiborító. Nemrég a suliban volt 3 poloska, az én gyerekem önként jelentkezett, hogy kirakja őket az osztályból, a kezével terelte papírra őket, és úgy szállította. Rá egy napra üvöltve sírva rohant ki a szobájából, hogy ott egy poloska. Kb mintha nyúzták volna, és fel volt háborodva/kétségbeesve, hogy nem segítek. Én meg agyvérzést kaptam, hogy lehet ez, a pánik minden tünetét produkálta, az osztályban meg nem. Ugyanez volt már fordítva is, hogy az csak egy darázs/pók, de az osztályban a pad alá bújt miatta, és beírással fenyegették, hogy "tegye le a lábát a székről", mert az csak egy pók, itthon meg vegyesen reagál.

Rohadtul kimerítő a sok bizonytalanság és hirtelen dráma, amiket erővel lehet csak megfékezni, vagy muszáj kiszolgálni, és 80%ban normális, ha mindig résen vagy, vagy segíted előre gondolkozva, de néha akkor sem.

Na most mondd meg milyen baja van a gyerekemnek, aki utálja a napirendet, iszonyú szociális, népszerű, több területen jó, kitűnően tanul, nincs különösebb gond a mozgásával, nincsenek furcsa szokásai, mozdulatai, tikkjei, nincsen rutinja, remekül tájékozódik szoc. helyzetekben(nagyrészt), választékosan beszél, nem echolál és normálisan használ szemkontaktust(kivéve szégyenben, ott kerüli, de az is normális), mindig normálisan játszott.

Régen harapott, ütötte a fejét, verte néha falba is, iszonyú hangos volt, kegyetlen hisztis, nulla veszélyérzet, extra mozgékony, extra akaratos, nulla önállóság, késett beszéd, késett szobatisztaság(bár inkább csak kontrollmániája volt, wcbe nem akart, elvonult pelusba kaksizni pisilni), szuperül játszott, aktívan segített házimunkában és élvezte, nem értette(néha most se) a mutatást, elképesztően jól rajzolt nagyon korán, tehetséges volt logikai feladatokban, formabedobóban, a bölcsisek szerint bölcsiben olvasott(szerintem csak kitalált dolgokat), ragadtak rá angol szavak, mint a villám kirakózott és szinte csak cicin élt az első két évben, de alig jött le rólam. Kicsinek sem lehetett megnyugtatni, nem volt kedvenc állata/rongyija, nem szopta az ujját, nem cumizott, és sokszor megnyugodott vízfolyásra. Nagyon korán túl szociális volt, ölelt/puszilt/fogott kezett, 1,5 évesen gurított másoknak labdát a játszón és kegyetlen üvöltéssel reagált, ha nem gurították vissza, mindenkit húzni akart magával játszani, kölcsönadott játékot.. Nemtudom.

Nem volt átlagos, nem átlagos, de nagyon kevés volt, aki észrevette. Másoknak csak akkor tűnt fel, ha nem tudták megnyugtatni, vagy harapott, vagy hogy "milyen tüdeje van" "miért nem figyel többet rám" de tevékenységekre remekül összpontosított. Minden tevékenységre, emberek magyarázatát leszámítva. Valami agyi eltérése lehet, valamiben jobb, valamiben rosszabb másoknál és jelenleg ezt csak az autizmus kód alatt lehet besorolni. Kb havonta elfog az érzés, hogy enyhe hallássérült, most is volt ilyen, hallgatott egy videót, és kérdezte milyen nyelven beszél ez.. magyarul beszélt és csak akkor értette meg, mikor a füléhez tette a telefont, pedig én mellette is hallottam vagy egy méter távolságból tisztán, ő meg 30cmről sem. Elmentünk fülészetre már vagy 4x az évek alatt, mindig rendben volt a hallása. Ja meg bölcsiben stressz hatására(Enni kellett, ha nem akart, aludni, ha nem akart) véresre tépkedte a száját. Letépte az ajkairól a bőrt, rendesen vérzett. Nem tudom, mit csináltak vele, hogy ezekre rávegyék, csak az ő verziójukat tudom, "semmit".. de nálam sosem csinált ilyet, és azóta sem csinált hasonlót. Kirakták onnan, aztán helyrejött, aztán megint oviban nem volt jó, majd jobb lett-de másban nem, majd rossz lett az első suliban, borzalmas a másodikban, tök oké volt a harmadikban, majd ott szárnyalt, megint csak oké volt, majd váltottunk és ott meg megint szárnyal egy éve.

Namindegy. Nagyon sok nagyon furcsa gyerek van, nem csak mi vagyunk így, akik nem tipikus autik, talán nem is azok, de jelenleg csak oda tudják besorolni őket, és ez nem jelenti, hogy több/kevesebb nehézséggel járna a nevelésük/életük. Csak nem olyan stagnáló, mint egy tipikus autinál, hanem ők többet változnak az évek alatt, rövidtávon is.

Barátainak szülei a mai napig nem tudják, hogy mi van nálunk(egyik oldalon), pedig 6 éve ismerik, milliószor látták játszani, és a legrosszabb, amit tudnak mondani, hogy "hisztis néha", de nem észlelik sem a fura beszédet, sem az érdekes témákat, sem a bizarr reakciókat, sem semmi ilyesmit, egyszerűen ott történik az orruk előtt és nem veszik észre. Okos, makacs, ügyetlen, hisztis, kreatív, önző, energikus, szeretetéhes, versengő, aktív, ilyeneket gondolnak.

ahh, imádom néha kiírni a dolgainkat, mert rohadt frusztráló, hogy csak a tipikusak vannak mindig a képben. Az enyém más, de az emberek nem veszik észre. Amikor meg észreveszik, mert épp kiakad(szökőévente), akkor látod a megvető, döbbent fintort az arcukon, hogy "ez beteg, nem normális". És hát tényleg nem, de majdnem az. Legutóbb a cyberjumpban vágott le egy hisztit az ottani zokni miatt, a környező asztaloknál minket néztek, és alig bírtam elfojtani, úgy megvertem volna érte, felháborító dolgokat mondott ahelyről, az alkalomról, a körülményekről, undorító volt, aztán mintha elvágták volna, elterelődött a figyelme és onnantól nem zavarta, sőt, le se akarta venni és halál cuki normális lett nagyon nagyon sokáig.

Az ember esze megáll tőle, kikészít pszichésen. Közben kapom a jellemzést a suliból, hogy kb hibátlan gyerek és bár mindegyik ilyen lenne, meghatározó személyiség az osztályban, mindene kitűnő, mindig aktív, mindig illedelmes, udvarias, nagyon ritkán van apró félreértésből gondja, de gyorsan alkalmazkodik, nem heves és gyorsan megnyugszik, de ha látták volna pl legutóbb az ugrálósnál, vagy itthon, vagy akárcsak reggel a villamoson.. Néha egyszerűen szélsőségesen nem normális, nagyrészt meg rendben van, és a rendben vannál is van egy erőteljes háttérmunka, mert öltözködés, tisztálkodás egyszerűen nagyobb mértékben nem megy, mint más. Pl egyet húzott a haján a kefével, ami nem ment, elkezdett üvölteni mint a sakál, földhözvágta és közölte hogy utálja a k fésűt neki elege van és minden szr és minek él meg akar halni?! Előtte boldogan kelt, nem kellett rohanni, mosolygott 2 pillanattal előtte. Lefogom a kezét, lehúzom, mondom neki, hogy legyen normális és betojsz, 3 percen belül normális lesz, ha elmúlik a dühe és megfésülködik!(alig van haja amúgy, állig ér, egyenes és ritkás) Én meg még fél órával később is kivagyok a reggeltől, ő meg úgy tesz, mintha apróság lenne, de azért nem akarja, hogy elmondjam az osztályban, mert az ciki lenne, tehát azért csak tudja, hogy bolond, csak egyszerűen nem úgy emlékszik rá, mint amilyen súlyú volt a helyzet. Totál más emlékei vannak, nem reálisak.