Melyik a jobb "b" gyerek szempontjából?

Auti gyerek anyja vagyok, ráadásul olyané, aki bántott mást(bár nem ő kezdte, kivéve, mikor a másik gyerek rovarokat taposott el) majd megjavult és volt, hogy őt bántották, zaklatták. Ha többször előfordul nyugodtan üssön vissza!(kivéve ha 20 kilóval több nála, akkor elég leszorítani)

Ha egyszer kétszer fordul elő, szólni kell, az segítségkérés. Ha nem kap segítséget, és verik(mert ha többször üti meg, az verés!), akkor igenis üsse meg. Egyrészt az autinak is hasznos(mert nehezebben tanulnak példából), másrészt a visszajelzésekből tanulnak. Képes megsegítéssel nem ártana kezelni, hogyha megütsz valakit, visszaütnek, és akkor fájdalmat érzel, ami rossz--ne üssünk meg senkit.

Na szóval én ezeket gondolom. De tudom, hogy van olyan autis anyuka ismerős, akinek a gyerekét mindenki megverné, páran meg is teszik, de sajnos ő mindig úgy gondolja, hogy a gyerek ártatlan. Pedig odamegy, piszkálja a többit, és mégis. És ő meg fel van háborodva, hogy a gyerek nem érti a határt.. (annak a gyereknek más baja is van, pontosan érti és semmibe veszi, csak az nincs lepapírozva).

Mivel nem lehet mindig szólni, pedagógusként én kiadnék mindenkinek egy piros kártyát, amit tiltás van és ha nem akarnak annak a gyereknek a közelébe menni, és szóval kifejezték, de a gyerek nem érti, mutassák fel neki a tiltó kártyát(képes megsegítés), hogy később. Tanítsák be. Nem zaklathat mást. Ha gond van, emeljék magasra a kártyát, fogjon össze a többi gyerek(ha a pedagógus későn kapcsol) és mind mutassa a később kártyát. Én nagyon átérzem, mert vannak ilyen félrediagnosztizált gyerekek, akik tényleg zaklatnak mást. Aztán vannak hirtelenharagúak, meg kis hazudós mások is. Ha nem a gyereked barátait veri csak, hanem random gyereket is, akkor komoly gondja van és képes megsegítéssel, összefogva kell megálljt parancsolni neki. Az összefogva nem csoportos megverést jelent, elég falat állni, hogy elég volt, a képes kártyával! Mivel ép értelmű, pár alkalom után fel fogja fogni. Érdemes még berakni neki valami foglalkoztatót az osztályba, vagy kijelölni egy területet, ahova senki sem mehet, csak ő, és ott legyen olyan, amihez csak ő nyúlhat.

Egyébként az iskolát piszkáljátok, hogy szünetben mindig legyen bent valaki, hogy piszkálják a tankerületet több emberért.

Mi problémás gyerekes szülők is beilleszkedést szeretnénk a gyerekünknek, semmi pénzért nem válunk meg az integrálástól, ami a beilleszkedés kulcsa, egyébként a társadalom peremén fog élni felnőttként is. Mindenképp a suliban kell tartani, és olyan visszajelzést kell kapnia, amit majd az életben is kap. Amíg nem érti, addig meg olyat, amit megért! Tudom, hogy csúnya, de van, aki csak abból fog érteni, ha visszaütnek neki, más meg csak abból fog érteni, ha képet mutatsz, mindenki más, ki kell tapasztalni, van egy rakás lehetőség. Egyébként a gyerekek(felnőttek is) észreveszik a furcsákat és beszólogatnak, van egy természetes irtózás a normálisokban, valami remek radar és távolságtartás, ezért szokták piszkálni a furákat, akik erre erőszakkal reagálnak sokszor. Az én gyerekemmel ez volt. Én láttam is, mentek utána, mikor ment öltözni, amikor mentem érte. közben mondogatták, amit utál. Az enyém nem, hogy nem szólt, hátra sem nézett, próbálta levegőnek nézni őket. Az óvónő nem hitte el nekem felnőttként sem és le merném fogadni, hogy az anyja sem hitte volna el.

Szóval alaposan gondold át a dolgot, érdemes elhívni egy külön osztályprogramra szülőket és gyerekeket, vagy bemenni a suliba, és megnézni az osztálydinamikát, mennyire is vészes az a gyerek. Egy auti sem tudja visszafogni magát, ha az anyja párméterre van tőle. El kell küldeni őket focizni, ahol távolról látod, de ők nem érzékelik, majd megkérdezni, mi volt a balhé oka, összevetni azzal, amit láttál, és máris tudod, milyen az a gyerek, és mennyire csavarja ki a sztorit a tiéd. Illetve az auti gyerek anyja pontosan tudja, hogy mindenhonnan kiutálják-e a gyerekét, vagy sem. Ha mindenhol baj van, ahol mások vannak, a gyerekének van baja. Az enyém remekül volt csoportos tsmtn, sporton, játszóházban tömegben, tömegrendezvényeken. Kézműveskedésen és oviban nem, otthon totál oké volt..

Engem sokat zaklattak gyerekként, nekem is akkor lett vége, amikor visszaütöttem. Érdekes módon, akkor egyből.

A gyerekeket nem mosnám össze a felnőttekkel meg az önbíráskodással. Felnőttként megtehetem, hogy elkerülöm az idiótákat, nem járok tömegközlekedéssel, és megpróbálom a lehető legminimálisabbra szorítani az esélyét, hogy találkozzak valami hülyével, így ha mégis, akkor valóban fordulhatok inkább a hatóságokhoz. Addig is elkerülhetem az incidens környékét, amíg intézkednek.

A gyerek minden áldott nap ugyanabba a zaklató közegbe kell menjen, a zaklató gyerekek közé. Ha a pedagógus nem tesz semmit, magára marad.

Én azon az elven vagyok, hogyha félre tudnak nézni, amíg az én gyerekem verik és terrorizálják, akkor sikerül majd félrenézni akkor is, ha visszaüt. Nálunk egyébként erre egyszer volt példa, mert az én fiam jámbor nagyon, és vagy 2x akkora, mint a többi gyerek. Az egyik kisfiú sokat piszkálta, hiába szólt az óvónőnek, majd gondolt egyet és lebszott neki egy hatalmas pofont. A másik fiú csak pislogott. Nem látta senki, nekem mesélte csak el. Azóta se zargatja.

Nem buzdítom verekedésre, de van az a fajta gyerek, aki másból nem fog érteni.

Ilyenkor NEM ÁRULKODÁS szólni a pedagógusnak. Neki az a kötelessége, hogy ilyen helyzetet megoldjon, tegyen valamit, jobban figyeljen. Hogy a gyerek SNI - már akármire rámondják - az nem mentség a pedagógusnak, sem a gyereknek! Ezért kell még jobban figyelni rá.

A "visszaütés" nem old meg semmit (kivéve a nagyon enyhe eseteket), az önbíráskodás, az osztálytárs csoportos, szervezett "megbüntetése" pedig önmaga is bűn, és csak elmérgesíti a helyzetet.

14. hozzászóló: NAGYSZERŰ, HITELES ÉS BÖLCS tanácsok.

Mindenkinek ajánlom mélyen áttanulmányozni! Szülőnek és pedagógusnak is.