Van meg itt olyan, akinek a gyereke sokkal kesobb tanult meg jarni az elvartnal? Hogyan rendezzem ezt magamban?

Az enyém sztem 20 hónapos volt, mire megtanult rendesen járni. Nagyobbik fiam szintén ilyesmi. A kicsi már fut, a nagyobb meg ügyes sportoló, nem voltak semmiről lemaradva.

Az hogy ekkora gyerek miért ül babakocsiban, azt hagyjuk, le se sz.rd az ilyen kérdéseket. Az én fiam 3 éves koráig is néha abban ült, mert idegrendszeri éretlenség miatt annyira önveszélyes volt, hogy életveszélyes volt gyalog.

Rosszul bírtam, minket is b...ogattak random idegenek napi szinten, hogy miért ül babakocsiban, miért nem jár. Biztos lusta anya vagyok, hogy korlátozom. Elsőgyerekesként ezt nehezen bírtam. Nem erre készül az ember lánya, hogy napi szinten gyógytornára hordja, otthon is tornáztatja, megtesz mindent, a gyereke az első, de csak a letolasok jönnek. Meg a kéretlen jótanacsok. Az volt a legrosszabb, hogy szinte semmilyen közösségbe nem tudtunk menni, mert ahova kora alapján illett volna, ott a mozgásfejlődése miatt kilógott és ezt nem hagyták szó nélkül és nem csak a beszólást, a sajnálkozást ss könnyű kezelni.

Mi születése óta jártunk tornára. Szintén hipotónia miatt. Így értük el, hogy 10 hónaposan kezdett kúszni, 14 hónaposan mászni, kapaszkodva lépegetni és 19 hónaposan járni, de itt nem ért véget. Páros lábon ugrálni, váltott lábbal lépcsőzni, rollerezni, biciklizni... Mindent később tanult meg, a mai napig gyógytornára járunk 10 éves korában is.

Testvérem gyereke kb.21hónaposan, hipotón. Most, 4 évesen is sokat van babakocsiban, mert ahol élnek, mások a távolságok, mint itt. Nem tudna annyit gyalogolni, vagy nem olyan tempóban, hogy elérjék mondjuk az óránként járó buszt. Ott senki nem akad fent ezen.

Az én gyerekem még nagyon pici, de nála pont ellenkezőleg. Már most sokkal gyorsabb a mozgásfejlődése a normálnál. Én meg azon aggódom. Utálom a hasonlítgatást. Nem is engedem. Mindig el szoktam mondani, hogy 2 külön gyerek. (Másban is mások. Tesómé nyugodt volt, mint egy Buddha szobor, enyém egy akaratos sajtkukac.)

1. Még időben vagytok

2. Tudod az okát a megkésett mozgasfejlődésnek és tesztek is ellene

3. Szard le, ki mit mond. 😉

Nekem 18 hónapos volt a fiam, amikor elkezdett járni.

Azt mondta a védőnő, hogy ez még simán benne van a normálisban.

Én is kaptam az utcán az öregasszonyoktól az észt, hogy azért nem jár még, mert mindig babakocsiban tologatom. Aha, hát ha kiteszem, hogy tessék menj, akkor majd menni fog?!

Én egyszerűen megvontam a vállam, ennyi. Senkinek semmi köze hozzá.

Unokahúgom 18 hónaposan, bár akkoriban senki nem mondta, hogy baj, határértéknek mondták.

(2010)

(Nekem mindhárom gyerek 16 hónaposan indult el, azon belül is legkésőbb az első, akivel minden rendben volt. A második szintén hipotón volt /csípőnél/, a harmadik meg idegrendszeri sérült, de pár nappal beelőzte a tesókat.)

Azt tudom mondani, amit a #6 válaszoló.

És még valami:

"ahhoz kepest hogy maszni 15 honaposan kezdett el, ez mar oriasi lepes, en tudom! Es buszke vagyok ra."

Ez a lényeg. Nekünk mindig ezt mondta a fejlesztő, később az óvónő is. Nem az számít, könyv szerint mit kéne tudnia, hanem saját magához képest mennyit fejlődik a gyerek.