Mit csináljak, ha én már nagyon vágyom babára, de még egyetemista vagyok és nem is dolgoztam? Ezt a vágyat el lehet valahogyan nyomni magamban?
A barátommal már beszélgettünk a jövőnkről, eljegyzésről, kisbabáról, de csak ilyen "álmodozás" szintjén. Szóval nem lett fixen megbeszélve, hogy akkor pl. jövő nyáron elkezdünk próbálkozni, vagy bármi.
A covid, karantén előtt nem is éreztem erre a vágyat, úgy voltam vele, hogy majd 28-29 éves koromban ráérek erre, úgyis csak egy babát szeretnék. De most, hogy az időnk nagyobb részét itthon töltjük és utazni sem tudunk annyit, mint régen, egyre inkább azt érzem, hogy legszívesebben azonnal anyuka lennék.
Közben tudom, hogy jó lenne még 1-2 évet várni vele. Viszont mintha a környezetemben is most vállalna "mindenki" gyereket és tudom, hogy ez azért ennyire szembetűnő, mert ez a vágyam, csak akkor is rossz...
Használom.
Éppen ezért látom, hogy anyagilag egyáltalán nem lenne akadály. A párommal olyan nagyon fiatalok sem vagyunk, hogy ez kirívó dolog legyen (ő 34, én 23). Most, hogy minden online van az egyetemen, szinte szabadok a napjaim. Nem éhezünk, nem albérletben élünk, nem kell megszakadnom 2 munkahelyen az egyetem mellett.
Nem szeretnék beleszólni, mert a ti döntésetek, de én a helyedben várnék egy kicsit.
Remélhetően nem lesz örökké COVID és online oktatás, és szerintem jobb úgy elvégezni az egyetemet, hogy nem passziválsz, ha tegyük fel vége a pandémiának, de ott lenne a baba úgyhogy nem tudnál úgy tanulni.
Talán 23 évesen már másod/harmadéves vagy (nem tudom milyen szakon tanulsz) szóval talán már látod az “alagút végét”.
Utána szerintem már érdemesebb belekezdeni a gyerekvállalásba, akkor még megvan a szakma a zsebedben, később már jobban tudnál munkát találni, mintha mondjuk egy rossz esetben félbemaradnak a tanulmányaid a gyereknevelés miatt.
Van már cicánk, kettő.
Napi 18-20 órát alszanak és ha ébren vannak, akkor is rajtunk fekszenek. Nem éppen hasonlíthatóak össze egy kisbabával, de ettől függetlenül is imádjuk őket.
Hobbijaim is vannak. Teniszezem, úszom, futok, pole dance-re járok, néha elmegyek lőni is. Ha jó az idő, eljárunk biciklizni, túrázni, nyáron vitorlásozunk. Itthon szeretek rajzolni, vagy festeni, olvasni, sütögetni. De tavaly pl. jógázni is elkezdtem a karantén alatt, valamint egy újabb idegen nyelvet tanulni. Szóval elfoglalom magam, nem a plafont bámulom naphosszat, de úgy érzem, hogy egy babával lenne teljes az életünk.
Arra is gondoltam, hogy esetleg kezdhetnénk egy kiskutyával, mert az azért nagyobb figyelmet igényel, mint a cicák és legalább látnám, hogy mennyire megy ez... Gondolok itt a hajnali felkelésekre, következetes nevelésre stb.
Én is ilyen voltam, de nem unalomból, hanem én 16 éves korom óta mindennél jobban vágytam babára. Nekem akkor lett jobb, amikor valamit tenni tudtam az ügy érdekében. Esküvőt szervezni, házat nézni, orvoshoz menni, hogy minden rendben van - e velem. Ha ebben az irányban nem tudsz vagy szeretnél elindulni, akkor próbálj meg könyveket olvasni erről. Sokat tanulhatsz, később még nagyon hasznosak lesznek az infók és addig is lekötöd magad.
De mielőtt elnyomod magadban az érzést, miért nem mondod el a barátodnak, hogy hogy érzed magad? Vagy már próbáltad?
Azert mert a párod el tud tartani,azert ne szülj. Bármi lehet.
Szerintem is unatkozol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!