Mit lehet tenni, ha a lányod/ fiad átveszi, vagy örökli a bántalmazó apja viselkedését temperamentumát és válás után most ő bántalmaz szavakkal?

Akkor bizony veled van gond, gondolom csak téged nem bír elviselni.. az apjával megvoltatok, neki voltak beilleszkedési gondjai oviban, iskolában, munkahelyén?

Azért, ha két normális ember ordít veled, akik megállják a helyüket az élet más területein gyerekkoruktól kezdve, akkor veled lehet probléma, de nyilván nem tudsz változtatni, fel sem fogod. Elnézést kell kérni, amiért csak erre futotta és távolságot tartani azokkal, akikkel nem jössz ki. Barátaid(valódi személyes kapcsolataid, nem a netről) vannak? Mondjuk a buddha szobor elég sokmindenre rávilágít..

Milyen lehet valami ezoterikus spiritiszta anyával, aki annyira sem figyel a gyerekre, hogy megjegyezze mit szeretne.. az én anyám majdnem minden ünnepre meggyes dolgot vesz. UTÁLOM a meggyes dolgokat, süti, csoki joghurt, torta, marcipán, innivaló. Ő szereti. Minden alkalommal úgy tesz, mintha isteni csodát kapnék tőle, én meg legszívesebben megdobálnám vele. Aztán mikor mondom, hogy nem kérem, nem szeretem, akkor néz nagy ártatlanul, hogy nem tudta. 20 éve ez van. A tesóm dolgaira bezzeg emlékszik/emlékezett mindig, mondjuk ő ordít is vele, ha elfelejtette akár a legkisebb aktuális agymenését. Az övére emlékeznem kell, különben veszekszik, hogy ő ezt nem szereti és azért aláz, minek költök, miért nem tudom stb. Én meg csak annyit mondhatok, hogy nem szeretem, és már az is gond.

Menjetek külön élni, egy 20 év körüli akkor egészséges, ha szórakozik, tanul és/vagy dolgozik és élvezi az életet, néha feszült, néha nem, nehéz dolog a felnőttéválás. Tuti kiborítod, beszélj vele minél kevesebbet, neked is jobb lesz és neki is. Ha nagyon durvul, akkor tedd ki/fizess egy szobabérlést neki, szerintem annak örülne a legjobban. A gyerekemnek nehéz természete van, előre készülök, hogy kb az lesz, mint nálatok, már csak pár év és kiderül, próbálok mindent megtenni, hogy ne így legyen.

Tudom,hogy baromi nehéz ezt mondani, és átélni meg főleg, de ha nem bír téged,és aláz,akkor miért kell erőltetni ezt a kapcsolatot?

Menjen ,költözzön el,éljen ahogy tud, vegyen pepsit ahogy tud(nem is értem,ha annyira fontos, 20 évesen miért nem veszi meg magának?)

Állj oda elé, és mondd el, hogy 20 éves, ideje elköltözni és saját lábra állni.Az meg,hogy akkor nem végzi el az egyetemet,nem a te dolgod.

Számomra egy elgondolkoztató dolog van az írásodba, hogy ezt írod:

"Egyszer bevallotta kiskorában hogy jön az ordítás és nem tudja megállítani"

Mikor ezt mondta, te mit tettél?Kértél segítséget gyerek-pszihológustól?Bárkitől?Mert hogy ez a gyereked részéről egy hatalmas segítség kérés volt! hisz felismerte ,hogy amit csinál rossz,és leírta hogy mi zajlik benne.