Vajon lehet a gyerekemnek valami diagnózisa?

3 éves kisfiú, de 0-24 és figyelmet igényel. Egyszerűen semmit nem lehet mellette megcsinalni, mert ha neki nem tetszik simán földhoz vágja a tányért, vagy amit éppen csinálunk. Van hogy nem enged söpörni, mert neki nem tetszik és tépi ki a kezembol a seprut. Hiába guggolok melle hogy elmagyarázzam Miert kell söpörni, le se szarja. Meg folyékonyan nem beszél, de már jól ki tudja fejezni magát, mégis olyan érthetetlen. 3 napot volt oviban, de máris beteg lett, pedig nagyon sokat segitett az a 3 nap, neki is meg én is kicsit tudtam pihenni, mert 3 év alatt nem nagyon sikerult. Meg egyszer sem aludta át az éjszakát sem. Most kezd külön szobaban aludni, szereti is, de van hogy éjjel nem bírok átmenni hozza, visszaaltatni, hívtam ot magam melle aludni - és ezért ma éjjel akkora hisztit csapott, hogy az egész haz zengett. Kisbaba koratol mindent magyarazok neki, jatszok vele, tényleg sokat foglalkozok vele, de kicsit sem együttműködő. Nem érti meg h nincs mindig az amit ő akar. Mostanaban már nagykn nem bírom, már nagyon nincs turelmem. Nem merek vele nyilvanos helyre menni, mert olyan hisztiket szokott vágni hogy az nem normális. Volt már h allatkertbe mentünk, de semmi nem tetszett neki, be fizettunk ott voltunk kb 30 percet és ki kellett vinni, annyira leterhelte ot ott minden, meg a sok ember. Ha kirandulunk katasztrofa, elszokik meg ilyenek. Csak azt szereti akit szeret, ha valaki nem szimpatikus neki akkor meg is veri. Van két kisebb gyerek akivel szoktunk együtt lenni, de utalja őket, sosem mertem harmasban menni így sehova, mert a gyerekem annyit hisztizett. Volt olyan h egyik gyereket meg az anyjat csak a faluban akartam levinni, de végig visitotta az utat. Borzasztó irigy. Tudom ezek mind mind a dackorszak jelei is, de ez túl mutat a dackorszakon. Apja nulla, sokat nincs otthon, ha napi egy orat van vele már örülök- de hozza teszem hogy akkor sem csak a gyerekre figyel- pedig megtehetné, mert rugalmas munkaideje van. Sosem altatta meg el, és kettesben kb nem is jarnak sehova, és miattam sem mert nem akarom hogy kiabaljon vele abban a fel órában is amit hajlandó vele lenni. Sokszor mondjak hogy el van kenyeztetve, szerintem mondjuk nem igaz mert nem engedek meg mindent neki, de tény hogy a gyerek abszolút nem tart tőlem. Sokszor meg szeret, sok puszit ad, bujos is, még cicis is. De már nagyon kimerit ez a viselkedés. 3 év alatt annyi mindent nem tudtam elintézni, mert tudom hogy nem lehet vele sehova meg indulni. Olyan hogy elmenjunk kettesben vasarolni? Veszett úgy. Addig visít míg ki nem szállhat a kocsibol, majd elszokik. Szerintem ezt már meg kellett volna tanulnia… szóval valami más lehet a levegőben? 3 év alatt egy nap sem telt el ugy hogy ne kinlodott volna.