Hogyan lehetne megbeszélni egy anyával, hogy engedje bentlakásos iskolába a gyerekét?

Szerintem sincs közöd hozzá.. de ha már mindenképp bele akarsz szólni, ne ócsárold már anyuka nevelését, csak azért, mert más értékrendje van, mint neked.

Semmi rossz nincs abban, ha az alkalmazkodni képes tesók kicsit jobban idomulnak a sérült, alkalmazkodni KÉPTELEN tesójukhoz. Normálisan ebben nőttek volna fel és ennek így lenne értelme is. Mint ahogy a nagyobbat is megszólják, hogy maradjon csendben a csecsemő alvásidejében, úgy teljesen rendben van, ha az egészségesek "kényelmét" korlátozzák a sérült érdekében. Ő nem tud alkalmazkodni, olyan, mintha folyton egy csecsemő lenne a háznál és normális, hogy nem a csecsemő igényeit hagyják figyelmen kívül.

90-10 az arány ilyenkor alkalmazkodásra. Néha belefér, hogy a sérültet pl nem viszik valahova, ahova menni akar(ahogy a csecsemő sem csinálhatja mindig, amit akar), de azért majdnem mindig feléjük kell, hogy billenjen a mérleg, mert hiába a sérült gyereke korra nem csecsemő, fejben az. Egyébként a az értelmi sérültek ritkábban lépnek kapcsolatba egymással, így könnyebb lehet a sérült gyereknek tolerálnia az egymiseket, mint a tesóit.. pláne, hogy velük heti 5 napot tölt, a tesóival meg heti.. őőőő kétheti 1-2 órát?

Szóval ha mindenképp javítani akarsz a helyzeten, oktasd ki a gyerekeket jobban, hogy alkalmazkodjanak jobban a tesójukhoz, mert ők képesek rá, az meg nem, de leginkább azért, mert ezt mondja az anyjuk. Nyerő lenne nem megérteni az érzéseiket, mert az anyjuk nem szemét, hogy többet vár attól, aki képes rá.. így szívesebben mennének hozzá. Illetve még azt kellene, hogy te is mész, kint játszol a sérülttel(illetve hát nyilván az apjuk, de az ilyen második feleségeknél megszokott, hogy ők dirigálnak..), amíg az anyjuk verset tanul a naggyal.

Az meg tök normális, ha az ember nem tud mind a 3 gyereke minden dolgán ott lenni, itt sem kellene mélyíteni a te értékrended szerint a szakadékot. Majd otthon meghallgatja anyuka a verset. Én el se vittem előző évben a gyerekem az anyáknapi műsorra, olyan felesleges volt. Otthon elmondta(amit betanítottam neki), megdicsértem, megölelt és odaadta a sulis ajándékot. Nem csak egy napon kell szeretni a másikat. Gondolom egy ovisnak sem volt főszerepe az ovis előadásban, semmi meghatározó.

Amúgy én is most kezdeném otthonra szoktatni a gyereket, de mivel ennyi idős gyerekem van, értem, hogy még félti, kicsinek tartja elszakadni, elég, ha pubertázs előtt történik a dolog, ha egy éve van még, az is oké.

Amúgy hosszú távon gondolom gondozni akarja őt, amíg bírja(GYODból meg lehet élni), ebből a szempontból viszont hülyeség lenne most az otthon, majd felnőtt korában ráér, anyuka majd elviseli a tinis dolgait a gyereknek. Én nem áldoznék rá 30 évet, ezért szoktatnám most otthonra, de ha anyuka nem így készül, akkor tök oké, hogy nem akarja. Egyébként mit gondolsz, mi lenne anyukával GYOD nélkül 10 év gondozás után? Gondolom nem tizenévesen szült, 40 felett alig találna munkát. majd 20 év múlva nyugdíj előtt sokkal kevésbé lesz kellemetlen elmenni takarítani vagy dadusnak, mint most.

Akkor sincs közöd hozzá és magyarázgatnod se kellene, arra ott a gyerek apja.

Valamiért anyukának fontosabb az a gyereke, mint a többi, ezen nem változtathatsz. Ahhoz meg semmi jogod, hogy elvedd tőle azt az egyet, amikor egyébként se változna tőle semmi.

Törődj a sajátjaiddal!

(Egyébként ha egy 5 éves 2 hónapig tanul egy verset, akkor nem a korának és a képességeinek megfelelő memoritert kapott.)

Hogyan vegyük rá anyukát, hogy szabaduljon meg a beteg gyerektől, hogy végre elhordja a többit is és ne legyenek nyűg.

Szívesebben olvastam volna azt, hogy hogyan vegyük rá anyukát, hogy többet lehessen velünk a beteg gyerek is.

Te sehogy ne vedd rá, mert nem a te gyerekeid.

16-os azért ebben csak részben van igazad. Nem a kérdezőt védem, mert tényleg nem az ő dolga ezt eldönteni.

De én ismerek olyan házaspárt, aki autista gyereket nevel. Ott van 3 idegroncs, anyuka-apuka meg a testvér azért, hogy neveljenek egy olyan gyereket, aki már bocsánat, de soha nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba, soha nem lesz munkahelye, sem párkapcsolata, mert gyakorlatilag egy szobanövény szintjén van. Persze azért a rendszeres dührohamok ott vannak. A gyerek tör-zúz, mindenüket tönkretette, nem szobatiszta, bűzlik az egész ház.

Apuka maradt otthon a gyerekkel, mert ő keresett kevesebbet, semmire nincs pénzük, a férfi önértékelése rendesen megsínylette a dolgot, a házasságuk romokban. Az egészséges gyerekükre meg semmi energiájuk.

Ők sem akarják beadni intézetbe, mert azt mondják szeretik, de azért nekem anyuka egyszer bevallotta, hogy utánanézett az intézetnek, és több éves várólista lenne, már ha valaha sorra kerülne. Szóval igen, azért az is érdekes kérdés, hogy hol vannak ilyen intézmények. A magyar állam nem jeleskedik abban, hogy segítse az ilyen családokat.

“ Persze azért a rendszeres dührohamok ott vannak. A gyerek tör-zúz, mindenüket tönkretette, nem szobatiszta, bűzlik az egész ház.”

Ezt remekül lehet gyógyszerrel kezelni, és a passzív auti idővel válthat is. Ne írd le egyből, ha még ovis, az enyém hibátlan gyerek lett, néha ön és közveszélyesből.

Pár apróság maradt, a sok normàlist nevelő meg tartja azt az átlagos alja szintet, ahol voltak.

Nagyot tudnak változni, pláne ha meg tudjàk valahogy szüntetni a dühkitörés mögött álló tévképzeteket.. mert vannak nekik is érzéseik, de normálisan nem lehet együttérezni olyannal, aki dührohamot kap, mert valami nem ment elsőre vagy máshogy történt, mint szerette volna. Emberileg lehetetlen, kiöl belőled mindent, ami normális volt, ha úgy kezeled egy sérült hisztijét a más színű holmiért, mintha egy gyászolót vagy egy életre éppen lebénultat kellene lelkileg tánogatnod a letargiàban és dühben.. És ezt naponta többször. NEM szabad! Nekik kell megtanítani, hogy nem nagy dolog, akkor se, ha úgy érzi. Mint mikor elesik a gyerek, támogatod és rövidre zárod egy megértő mondattal, nem egy órát veregeted a vállát, hogy micsoda tragédia történt, nyugodtan dőlhet a kardjába..

Majd feldolgozza! És fejlődnek, olyan 3- 10 éves korig! Rengeteget! Utána már csak aprókat változnak, de addig csodák történhetnek.