Beadnátok intézetbe gyermeketeket, vagy legalább bentlakásos helyre?

Igen. Sajnos érintett vagyok és mi be fogjuk adni a gyereket bentlakásos intézetbe.

Minden tiszteletem és elismerésem azoké az anyáké, akik nap mint nap gondozzák a súlyosan sérült gyerekeik, én nem bírom. Egyszerűen nem erre születtem. És választható hogy a vagy beadom valahova vagy önmagamban/benne teszek kárt.

Valószínűleg igen. Nem hinném h lenne ahhoz erőm h én gondoskodjak róla.

Ha pedig van trsó is, akkor biztosan.

Igen. Minél később teszi annál nehezebb lesz a döntés, ahogyan a mindennapok is, hiszen a gyereknek ha az értelme nem, a súlya merőben gyarapodni fog. Egy 40-50-60 (de ez feljebb is szaladhat ki tudja meddig, attól függ mi a baj) kilóst mozgatni, pelenkázni, fürdetni pedig nem leányálom életerős férfiként sem, nemhogy nőként, az erő pedig idővel elfogy, a gyerek pedig még mindig csak 20-30 éves lesz. Most amíg még bizonyos értelemben kicsi, ez a része talán még nem tűnik tehernek, hiszen bizonyos korog amúgy is cipeljük a gyerekeket, de nem mindegy, hogy meddig.

Én biztos, hogy nem bírnám sem lelkileg, sem fizikailag. 10-ből 9 súlyosan korlátozott gyereket nevelő szülő legalább 20 évvel idősebbnek néz ki a koránál, tönkre mennek benne.