Hogyan lehetne megbeszélni egy anyával, hogy engedje bentlakásos iskolába a gyerekét?
A szülők elváltak. A kislány 9 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, autista és sajnos eljutottak addig a pontig, hogy mára testvérei isszák meg az egésznek a levét.
Az is benne van a pakliban, hogy az anyja otthon kevésbé tudja szabályozni, mert iskolai keretek között egész jól elvan a kortársaival. A bizottsag a legutóbbi felülvizsgalatnál felvetette egy bentlakasos iskola lehetőségét, de az anya hallani sem akar róla, mert szerinte eltávolodna tőle a kislány. Az apa a többi gyerek miatt örülne a lehetősegnek, de nem dönthet egyedül.
Mit lehet ilyenkor tenni vagy mondani egy anyának, hogy reálisan átgondolja az egészet vagy csak simán el kell/ene/ fogadni, hogy egy gyerekét választotta a többivel szemben?
Több EGYMI is működik kollégiumi ellátassal, de csak indokolt esetben lehet bekerülni.
Nem az apa vagyok hanem az apa párja. Anyuka csak a kislányt neveli. Tudom, hogy joga van eldönteni, de a többi gyerek érdekében szerintem el kellene gondolkodnia.
Akkor a testvérei mégis miben isszák meg a levét?
Eleve nem vele laknak, nyilván ez akkor se változna, ha beadná a gyereket.
Most muszáj elvenni tőle az egyetlen vele maradt gyerekét?
Itt most az a cel, hogy anyuka vegye magahoz a tobbi gyereket is? Ez zavar valojaban?
Amugy meg most mindentol fuggetlenul lehet a kislanynak jobb lenne intezmenyben, de az is lehet hogy nem. Az azert nem egy habostorta es igazan nehez az embernek valamilyen szinten lemondani a gyerekerol, meg akkor is, ha eltero fejlodesu es ha mondjuk hetvegen hazajonne (gondolom ezek a sulisak igy mukodnek).
Ez egy rohadt nehez dontes.
Abban isszák meg a levét, hogy az anyjuk lassan megszűnik számukra létezni. Néha szívesen mennének hozzá, vele lennének, de olyankor csak azt hallgatják, hogy ők milyen rosszak, mert felidegesítik szegény testvérüket, igy már nem akarnak menni. A kicsi óvodai Anyák napi műsorára se jött már el idén, mert "A" lánya inkább mozizni akart menni. Még a legnagyobb ballagására se jött el, pedig azt is felajánlottam, hogy addig vigyázok a kislányra. Az meg, hogy a fiúk versenyeire nem jön el, már teljesen megszokott.
Nem az a cél, hogy magához vegye őket, az enyéim is velünk élnek, hanem az lenne a cél, hogy iskolaévben, hétköznap, amíg nincs itthon a lány, addig tudnának programozni vagy csak beszélgetni, megint kicsit közelebb kerülniük egymáshoz. Akárhogy is nézzük ő is vállalta őket, nem csak azt az egyet.
Vasárnap délutántól lenne kollégiumban a lány, a hétvégéket és a szüneteket itthon töltené.
Utoljára június elejen talalkozott a gyerekekkel, pedig csak pár utcányira lakunk egymástól. Már nem akarnak hozzá menni, de ő sem jön hozzájuk, csak a kesergő levelek és hívások a páromnak és nekem, hogy csináljunk valamit. Amikor meg lenne lehetőseg arra a valamire, akkor meg hallani se akar róla. Egyért el fog veszíteni négyet. A nagyok dacosabbak, de két kisebb még most is visszahódithatóbb. És idővel a nagyok is megenyhülnének, de így csak rosszabb lesz.
Nem tudunk neki többet segíteni. Már nem tudunk miből és hogyan. A párom fizet gyerektartást, mig az exe egy fillért se, fizetjük a TSMT-t es a lovas terápiát, és valamelyikünk vigyaz a lányra, ha anyukának dolga van. A mai nap pl a párom vitte a lányt strandolni, hivtam anyukát, hogy jöjjön át kicsit beszélgetni a gyerekekkel, de azt mondta, amíg nem ők hívják nem jön. Komolyan nem tudom, mi a francot csinalhatnánk még!
Mondjuk hagyd békén!
Közöd semmi!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!