Azok a nők,jövendőbeli anyák akik tudják,hogy a gyermekük valamilyen komolyabb testi,vagy szellemi fogyatékossággal vagy betegséggel fognak születni,mért nem vetetik el a magzataikat?

Azok a nők,jövendőbeli anyák akik különböző vizsgálatok alapján tudják meg,hogy a gyermekük valamilyen komolyabb testi,vagy szellemi fogyatékossággal vagy betegséggel,rendellenességgel fognak születni,mint pl: a down-szindróma,súlyos vagy akár enyhe szellemi,és értelmi fogyatékosság,autizmus,kisfejűség, Mukopoliszakkaridózis, Anenkefália stb….mért nem vetetik el a magzataikat amikor tudják,hogy a gyermek a betegsége miatt valószínüleg folytonos gondozásra,ellátásra szorul majd,és nem fog tudni normális életet élni és ráadásul a legtöbb betegségnél meg sem érik a gyermekek a felnőttkort. Lehet,hogy ez most csúnyán fog hangazani,de ezek a gyermekek terhek ha jobban belegondolunk abba hogy a szülők életének nagy része abból fog álni,hogy gondoskodniuk kell a beteg gyermekükről.Az ilyen gyermekeket inkább elkéne vetetni,mint,hogy úgy élje az életét,hogy hátrányos helyzetben van,a legtöbb feladatot nem tudja megcsinálni egyedül és jó részt alkalmatlan bármire is és soha nem fog tudni önnálóan boldogulni segítség nélkül,habár van pár kivétel.