Autizmus gyanú esetén mostanában mi a leggyorsabb mód diagnózishoz jutni?

Én nem írtam alá a tartós beteg papírt oviig, és rettenetesen bánom. Több évnyi GYES, GYODról mondtam le, mert nem bírtam elismerni, hogy a gyerekem ellehetetleníti az életem a napi 3-4 óra közösségben töltött idő miatt. Ami plusz, hogy a szakértőihez "bepaliztak", hogy milyen jó lesz, tehát SNIs volt, ennek minden negatív bélyegével, kapta a haszontalan fejlesztéseket, amiket játszva meg tudott csinálni, de kiborult, nem nagyon evett, nem nagyon aludt éveken át. A legnagyobb hülye voltam, hogy nem ikszeltem be, hogy súlyosan fogyatékos(látványosan okos volt), pedig annak számított. Lehet, hogy nem úgy, mint egy értelmi sérült, hanem úgy, mint egy pszichésen sérült.

Nem a súlyos fogy.-tartós beteg papír teszi tönkre amúgy, hanem az SNI státusz. A körzetes pszichiáter kiállítja a paírt, aláfirkantja az igazgató, házidoki és kész. Soha senkit nem fog érdekelni, hogy miért jár 4 órát, nincs is róla feljegyzés, arról viszont van, hogy SNIs a szakértői bizottságnál. A ped. munkáját nem könnyíti meg az SNIs papír, pláne nem kap érte különleges bánásmódot, a heti 2x30 perc(oda és vissza kísérik a gyereket, úgy lejön a 15 perc belőle) pedig semmi extra előnnyel nem jár, te is tudod csinálni otthon, illetve magánban van "jobb" fejlesztés. A GYODból pedig normál fejlesztésre, illetve leginkább eltérő ingerekre, környezetre, különleges étkezésre, és a munkád pótlására futja. Egy autinak milliószor hasznosabb a játszóházban heti 4x lennie 5 éves korig, ahol barátkozni tanítod testközelben egész nap, és mindenfajta mozgásos inger éri, gyerekből meg viszonylag kevés van(hétköznap), mint az a kétszer 3 perc formaválogatás, vagy gyöngyfűzés, amit lenyomnak vele.

Nagyon becsülendő, hogy intézitek és hidd el kötekedő kérdező, 10 év múlva, mikor a gyerek már sokat változott/javult(és megdrágultak a különórái, fejlesztései, sportolna, korrepetálás is kell neki), vagy esetleg romlott, és otthont meg támogatott lakhatást kell nézni neki, igenis qrvára kell a pénz, mert senki sem úgy vállal gyereket, hogy esetleg nem lesz képes oktatási intézménybe járni, munka helyett 5 fejlesztő/oktató ember munkáját végzi és még az anyja is, háztartást is visz és megőrzi az ép eszét. Kicsinek még kis igényei vannak, és nem a tartós beteg státusz kaszálja el, hanem az SNI. Sok ismerős megúszta a szakszolgálatot, mi rohadtul sokat szívtunk az egész miatt, most mindannyiunk gyereke integerálva minimális problémákkal tanul, de csak az enyémet akarták többször szegregálni, ugyanolyan viselkedéssel a másoké papír nélkül csak kis probléma volt.

Nagyon tragikus helyzet ez, mert tényleg a gyerekkel(meg magával) cs...eszik ki nagyon egy életre(nyilván nem szándékosan).

De a tb-s/ovis fejlesztések értéke kb a nullával egyenlő.És rettentő sokat fognak szívni az iskolai elhelyezéssel,illetve a továbbtanulás kb ellehetetlenül.

A mi történetünk (megpróbálom)röviden.

2,5 éves korában a mi és a bölcsi közös álláspontja miatt kezdtünk bele a kivizsgálásokba.A gyerekem nem beszélt(még 4 évesen sem),kontrollálhatatlan dührohamai voltak,bármin,mindenen kiborult, ilyenkor ütött vágott verte a fejét a kőbe falba,és torkaszakadtából üvöltött.Nem volt szobatiszta,nem beszélt, nem játszott, és nem evett főtt ételt sem.(de NEM is forgatott, NEM repkedett,NEM lábujjhegyezett).

A szakszolgálat szerint nem volt autista,bíztattak, hogy tartsak ki, várjuk meg hogy elkezdjen beszélni.Ezért logopédiai egymi ovit jelöltek ki neki.Mondták, hogy adjunk neki kis időt,utol fogja érni magát.Pedig a gyerekem is és az egész család nagyon rossz állapotban volt,el sem tudtam képzelni ,hogyan fog közösségbe járni, mikor pl egy sima zokniváltás több órás üvöltésbe torkolt.Rettentően dühös voltam,hogy nem kapott kódot,és hogy miért nem,de azóta hálás vagyok, mert közben beleláttam az oktatási rendszerbe,és szó szerint még egy normál kisgyereknek is tragédia.Az oviba beindult a beszéde,és kezdte utolérni magát.Most ballagott az oviból,ahol most tartunk,és ez a rengeteg fejlesztésnek és itthoni munkának is köszönhető,hogy most az iskolaérettségi vizsgálaton már fel sem merült az autizmus,logopédiai normál tanrendes beszédjavító EGYMI-be fog járni,a beszédértés és kifejezés zavara miatt.Beszél, verset ,mesét, mond, öltözködik, barátkozik,az őrjöngések életkori hisztikre szelídültek,motiváltató,elterelhető,kizökkenthető,sok mindent meglehet beszélni vele.Ha autizmus diagnózist kapott volna,akkor a jövőnk kb úgy nézne ki,hogy a viselkedészavara miatt egyik integrálóból kíndlódnánk át magunkat évente a másikba,amíg el nem fogynak a sulik,és 16 évesen, meg bezárul a kör,mert kb semmilyen suli nem fogad viselkedészavaros gyereket autizmus kóddal.(csak olyat amelyik csendben ül egész nap, azt pedig a bullingal csinálják ki legtöbbször)

Rettentően sajnálom ezt az anyukát,mert ez egy patthelyzet.

És a sok magánfejlesztésről,amire kb milliókat költöttünk el, arról még szó sem esett.

13, aki auti diagnózist nyom a gyerekre úgy, hogy az SNI nem kell neki, na AZ AZ IGAZI ÁRTÓ a gyerekének.

Annak csak a pénz kell, de a gyerek boldogulására nem gondol.

Az a gyerek, aki után GYOD-ra jogosult a szülő, NINCS OLYAN ÁLLAPOTBAN, AMI NE TŰNNE FEL AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYNEK!

Ha pedig nincs SNI-je, csak BNO kódja, az óvodában/iskolában SEMMIT se tudnak tenni érte.

2*3 perc gyöngyfűzés?

Milyen vicc intézményben?

Az én gyerekem heti 5*1 órát kap HELYBEN! Egyéni fejlesztést a saját normális állami általános iskolájában. Olyan fejlesztést, ami kell neki. Kommunikáció-fejlesztést, érzelemkifejezést, dühkezelést. Ahhoz kap segítséget , hogy hogy tudja megnyugtatni magát az iskolai zűrzavarban.

És ez a körzetes iskolánk ráadásul, ahova kód nélkül jöttünk, mert két tucat szakember se diagnosztizálta fél éves és 8 éves kora között.

SEMMILYEN hátrány nem éri, ha megkapja az auti kódot(magánban vagy államiban) és a tartós beteg igazolást!

SEMMILYEN! MILYEN ÉRNÉ? SENKI SEM TUDJA!

Már ne is haragudj, de hogy lehetsz ilyen kegyetlen tájékozatlan??

És de, én személyesen ismerek több ilyen gyereket! Tudod hogy lehet megoldani? Amiket a szülő tesz érte, hogy ne tűnjön fel: Elhozza EBÉD UTÁN, vagy ebéd előtt a gyereket OVIBAN végig! Elfárad, telítőtődik. VEGYES csoportba íratja MAGÁN helyen, ahol amíg kicsi, elnézik a dolgait, mert kevés a viszonyítási alap, a nagyobbak pedig rugalmasan tudnak hozzáállni, babusgatják, tanítják és elviselik jobban a hisztijeit, nem kirívó, ha odacsap, kiabál, mert "még kicsi". Jobban körészerveződnek a dolgok. Amiben segítségre szorul, azt oviban megkapja(szobatisztaságnál előfordul baleset), étkezésekre reggelivel a pocakban viszi be, ebédet nem igényel rá(úgyse eszi meg, pláne nem önállóan), elhozza rendezvényekről, megfelelő, könnyen felvehető ruhákban járatja, millió tépőzárral, bebújós cipővel, sok gumicsizma, bentre mamusz. Zokniból varrásmentes, vagy kihagyja, mert bélelt a cipője. Mindenből nagyobbat vesz, hogy ne feszüljön rá, kivágja a cetliket, körsálat ad rá, meg ilyenek. Így étkezés, öltözés, higiénia letudva. Ha nem iszik annyit, nem fog annyira bepisilni sem. Mivel nincs befizetve, ezt a szülő tudja szabályozni. Közlekedésnél nyilván kíséri, öltözteti oda-vissza. Halál könnyű megúszni, csak olyan ovi kell, ahol ilyenekbe belemegy az igazgató és támogató(mert a gyerek okos mondjuk). Sok oviban van kisebb létszámú normál csoport, ahova a papíros-papírmentes gyerekek járnak vegyes csoportba.

Azt hiszem ezzel kb mindent elmondtam, suliban ugyanezek érvényesek, nyilván értelmes gyerekekről beszélünk, akkor írnak, olvasnak, számolnak játszi könnyedséggel és megírják jól a dolgozatokat. De az is változó, melyik tanárnak mennyi fér bele szépírásnál, meg melyik hagyja a saját tempójában haladni matekból, olvasásból, és melyik hogyan kezeli a viselkedési gondokat. Egy rakás problémás(papírmentes, alulpapírozott)gyerek verekszik alsóban, néhány kiabál is, a gyerekeméknél még órán is verekszenek néha(normál körzetes suli harmadik osztálya).

Ettől még senki sem fogja neked megmondani, hogy a gyerek pl képtelen beállítani a megfelelő hőmérsékletet zuhanynál, nem mosakszik le kell dirigálni mit mosson meg/megmosod a haját, segítesz felöltözni reggel.. sok dolgot le lehet ám csalni háttérmunkával, ha odateszed magad. Az előző sulinkban alsóben nem is kaptak kést villát a gyerekek, így nem tűnt fel, hogy nem tud rendesen enni vele(ez mázli volt), de most is beleszúrja a rántotthúsba a villát és körberágja.

Bölcsiben 3 fejlesztése volt, egy 30 perces mozgás(amin bébi akadálypályán mondókázve mentek végig), és két harminc perces gyöngyfűzés, az auti elemek a kis hülye kártyák voltak, amikre már akkor sem szorult rá. A vulkános vacak szintén szrt sem ért, sem a hangerőskála, pedig otthon is szórakozhattam vele, se a napirend, hiába akarták így eladni, menő szavakkal, indulatkezelési tréning, meg ilyenek, ez csak egy nyamvadt papír volt, meg mosolygófejes skála. Az enyém tudta, hogy dühös, tudta miért és tudta hogy nagyon és eldurrant az agya nem gondolkozott:D Oviban is ezek voltak, csak csökkent kettőre(nem volt mozgás). Bölcsiben és oviban is jártam a fejlesztőóráin és megkaptam a füzeteket, illetve konzultáltunk. Suliban CSOPORTOS fejlesztések vannak, illetve egy-egy egyéni a legsúyosabb eseteknek, de őket csak hajszál menti meg az egymitől, gyerekem mesélte, milyenek a többiek.. rossz tanulmány, rossz viselkedés, nem nagyon tudnak magukról, "lassúak", nem tudnak beszélgetni.

Velük összezárva activityzett, dobblézott, meg ilyen kis átlagos játékokat játszott, meg karikázták a szomorú fejeket vidámakat, meg fejlesztés elején rá kellett mutatni kis fejekre ki hogy érzi magát, elmondani miért, színezni levelet meg mindent, rajzolni.. iskolában, tanóra helyett.

Akikről én beszélek, nekik ez nem hasznos. SEMMIT sem segítenek, auti+adhds gyerekek, akiknek erős szülői háttérmunka kell, és sikerrel boldogulnak a közoktatásban integrálva, amihez gondoskodással, rálátással és szerencsével kifogott pedagógusok segítik őket hozzá. A szakszolgálat mentes GYODot meg nem tudja senki, milyen hátránya lenne már? Ez a legfelháborítóbb az egészben.

Az én gyerekem nem tud tisztálkodni, öltözködni, egyszer kétszer bepisil 10 évesen, mert nem figyeltem, hogy szóljak, hogy pisiljen és későn kap észbe, nem tud kiválasztani ruhát, mert bepánikol, hogy talán nem jó, csak bizonyos ruhákat tud felvenni/levenni, amikre nagyon oda kell figyelnem, mert pl pulcsit pufidzsekivel nem, de esőkabáttal fel tud venni, nem tud sálat felrakni, nem tud késsel villával hatékonyan enni és nem megbízhatóan közlekedik(utóbbin nagyon rajta vagyok). De kiválóan teljesít, kitűnő tanuló és vannak barátai, szót fogad(már). És olyan tanárok alatt, akik ordibálnak, fegyelmet tudnak tartani(meggátolják a konfliktusokat) azoknál tökéletesen működik. Akiknél nincs fegyelem(pl náluk volt verekedés órán), ott az enyém is úgy ordít, kiborul, hogy hallani a folyosón. De ez persze annak a tanárbácsinak a hibája.

Illetve kicsiként szülői háttérmunka volt még a baráti kör összehozása, megtartása, hogy kiegyensúlyozott legyen. Ezek mind egyben egy teljes embert kívántak, most kezdtem kicsit visszavenni, mert egyre önállóbb és jól mennek a dolgok, de még így is napi program, hogy eljusson, ahova kell, és ott képes legyen teljesíteni. Hogy ne legyen éhes, ne legyen melege, mindig legyen hegyes ceruzája, minden cucca ellenőrizve tanítva, számontartva, hogy ne frusztrálódjon, mert akkor bukhat a beilleszkedése és a teljesítménye. Többiek is pont így csinálják, otthon folyamatosan olyan dolgok, amiktől fejlődik, egyengetve az útját intézményben(ahol minél kevesebb időt tölt, hogy megtűrjék).

Ezek mellett nem lehet dolgozni(hogy, napi 3 órában??) pénzre viszont szükség van, és későbbre ha mégsem fejlődne, rohadt fontos lesz a támogatott lakhatásnál, hogy legyen többmilliója. Ha meg összejött a gyereknek, és mondjuk bejut jó gimibe problémamentesen és barátokkal tegye le majd az érettségit, ennek meg az volt az ára, hogy 12 évig támogasd egész nap, akkor meg rohadtul megérte, és ehhez is pénz kell, amit totál megérdemel az, aki ezt végigcsinálja. Tudod hány logicot meg lüköt csináltunk végig? Minden létező feladatos füzeten végigment. Nem mert rossz volt benne, hanem mert az együttműködése, stressztűrése rossz volt, nem tudodd feladathelyzetben maradni már oviban sem. És még sorolhatnám, mennyi mindenre ment el a lakásunk ára, ami GYOD is lehetett volna, hogyha nem szégyellem vállalni, hogy ott és akkor a helyzete miatt súlyosan sérültnek számít. Mert aki nem tud csak 3-4 órát intézményben tölteni, azt is problémásan, az bizony annak számít!

18, megadtad volna neki az SNI lehetőségét, nem csak pár órát tölthetne bent.

De te csak sunnyogsz, szégyelled a gyereked, annak örülsz hogy letagadod a diagnózist.

Süllyedj el!

19es, nem megy az értő olvasás?? 2,5 éves kora óta SNIs, és már egy ideje küzdök, hogy levegyék. NEM tölthetett bent több órát, kiabált, verekedett, harapott, nem tudták bevonni tevékenységekbe és sokat sírt, elszaladt a teremből, ha olyanja volt. Erre rájött, hogy nem nagyon evett és nem aludt(de még csak nem is maradt csendben 2 órát). Szegregált(de integráltnak hívott) gyógypedes helyen is volt, ott még többször és erősebben bukott ki, mert nem bírta elviselni a problémás gyerekeket, kötött szabályokat, erős napirendet, nem fegyelmezett bizarr viselkedésű gyerekeket. 2 órára csökkentették a korábbi 4 órás bentlétét és ön és közveszélyesnek hívták a fene nagytudásúszakemberek sokdiplomával.

Fél év itthon magántanulóként(amíg iskolát tudtunk váltani, mert vagy 40 elutasított, két tankerület is, ők akarták szegregálni egymibe), és most minden remek sima körzetes suliban. Én IRIGYLEM, aki nem lett SNIs, előnyünk nem lett belőle. Ismerettség rengeteg van, mindenki(ép értelmű gyerekkel és viselkedésproblémákkal) jobban járt nélküle, akiket ismerek mind szívnak vele. Egyedül a tanulási problémás ismerősöknek jó, mert ők felmentéseket kapnak meg kedvezményeket osztályzás alól, de nekünk ez sosem kellett. Oviban nekik sem használt az SNI, ugyanúgy az ő gyerekük volt az ügyetlen, lassabb gyerek, akikkel nem szívesen játszottak a többiek, és nem szívesen foglalkoztak a pedagógusok.

Még jó amúgy, hogy szégyelltem, borzalmas volt látni, hogy bántott másokat, hogy nem tud más rá hatni, és nekem sem nagyon ment mindig, és nem is mutatott megbánást, úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Nem sunnyogok(az sosem ment kirívó gyerekkel). JÁRT rá a GYOD és minden nehezebb gyereket nevelőnek jár. Ahogy az esély is, amit az SNI státusz elvett tőle, és hogy előbb tudták, hogy baj van vele, mielőtt megismerték volna, és így is álltak hozzá. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem szakértők, akik a bizottságokban ültek, és mennyire nem láttak mögé, mi is történik. Az én gyerekemmel már egy ideje nincs komolyabb gond, suliba jár, kiemelkedően tanul és sok barátja van, boldog, kiegyensúlyozott(és nem tud semmit az SNI státuszáról, fejlesztést sem kap). Az más kérdés, hogy hatalmas háttérmunkát igényel és félek, hogy megint össze fog omlani, ha valamit rosszul csinálok, és akkor nem fognak ugyanúgy hozzáállni, mint most. Tök normálisnak gondolják, mert tök normális a suliban már egy jóideje.