Igaz hogy manapság több a problémás gyerek mint egy 30-40 éve?

A képernyő is ludas, valószínűleg a legnagyobb mértékben, nagyon rossz hatással van az éretlen idegrendszerre (az meg alkati kérdés, hogy melyik gyerek mennyire képes megbirkózni vele) de minden téren ömlik az infó, meg a "szórakoztatás", a gyerekbe minden megy befelé, anélkül, hogy neki effektíve bármiféle belső erőfeszítést kéne tennie. A legtöbb gyerekszoba ma már konkrétan olyan, mint egy zsibvásár, a játékok közül is alig köti le őket valami, mindig jön az újabb, a másik, stb.

Nem csoda, hogy amikor a tanító néni kiáll az osztály elé, akkor az sokak számára kvázi nem elég inger, nem igazán tudja, hogy hogyan kéne neki kapcsolódnia, beleélnie mondjuk magát abba, amit a tanár mond.

Másik példa erre az, amit több óvónőtől hallottam: hogy régebben teljesen jellemző volt az, hogy hosszasan (nyilván nem órákig), szinte áhítattal hallgattak egy mesét, azzal együtt éltek, teljesen benne voltak, de már erre is egyre kevesebb gyerek képes.

Hogy az autizmushoz ennek van-e köze, nem tudom. A figyelemzavarhoz nagyon valószínű.

Nem lehet rászólni sem már egy gyerekre, ha Petike eldobja a lapátot, már pszichológushoz küldik. Az óvónőt, tanítónőt

meglincseli a szülő, ha nevelni próbál.

Szóval igen, ennyi anyámasszony katonát nem láttál régen.

Érintett szülőként írok, mert bizony sok ostobaságot, és sértő dolgot összehordtatok.

Az ilyennek kívánom, hogy majd kapjon egy problémás gyereket, és megtudja.

Én magam 2 diplomával rendelkezem, a lakásom egy könyvtár, sokat tanultam, olvasni minden nap látnak a gyerekek. 3 éves korukig nem volt bekapcsolva a tévé, telefont is csak felsőben kaptak.

Azért nem volt annyira divat a kisegítő régen sem, most is van, csak EGYMI-nek hívják, és a szellemi fogyatékos gyerekek mennek oda. Azért az régen sem úgy volt, hogy a tanító néninek nem volt szimpatikus egy gyerek, akkor ment a kisegítőbe. Azért régen is kivizsgálták az ilyen gyerekeket.

Biztos, hogy szabadabban neveljük a gyerekeket, ez kétségtelen. De ez nem csak az egyes családok hibája, ez össztársadalmi probléma.

Ugyanakkor ez az sni, btm, hogy mindenki megkapja, és akkor anyukának ez az ürügy, hogy ne kelljen nevelni, na azért ez durva kijelentés. Komoly vizsgálatok vannak, nem kapja meg akárki, csak persze nálunk mindenki mindent jobban tud. Hiába mondta a gyermekpszichiáter, akinek ebből van diplomája, és 30 éve ezzel foglalkozik, hogy a gyerek aszpergeres, hát a 8 elemit végzett szomszédasszony persze, hogy jobban tudja, hogy csak két nagy pofon kellene a gyereknek, aztán máris nem lenne semmi baja.

Az óvodában hogy nevelik a gyereket? Ha "rosszat" csinál, akkor nem vehet részt a közös játékban, kiállítják, kiküldik, sarokba állítják, megszégyenítik. Ez még a normál fejlődésű gyermeknek sem jó nevelési elv, de pláne a lobbanékony gyereknek nem tesz jót. Gyakorlatilag folyamatosan azt a visszajelzést kapja, hogy ő rossz gyerek. Hát úgy is fog viselkedni.

De amikor próbáltam elmagyarázni az óvónőnek, akkor az volt a válasz, hogy hát neki ebből van diplomája, ő aztán jobban tudja nálam. Visszakérdeztem, hogy oké, neki ebből van diplomája, bejött a módszer? Nem jött be. Ja, de hát az én hibám, hiszen én otthon kétszemélyes szituációban nem tudtam megtanítani a gyerekemnek, hogy hogyan kell közösségben működni. Ja, értem, minden az én hibám.

Még mindig a poroszos oktatás megy, a tanárképzőn, óvodapedagógus képzőn. Nagyjából mindenki tudja, hogy nem működik, de mégis ezt erőltetik, és mindig a szülők a hibásak, hogy nem tudnak gyereket nevelni.

Ez a rendszer megbukott. A gyerekek nem tudnak alkalmazkodni hozzá. 10-ből 8 nem tud. Oké, én nem tudok gyereket nevelni, elfogadom. De senki nem tud? Nem lehet, hogy inkább az oktatási rendszernek kéne alkalmazkodni a megváltozott gyerekanyaghoz?

"Hogy az autizmushoz ennek van-e köze, nem tudom."

Semmi köze.

A digitális autizmus NEM autizmus.

Az autizmus egy idegrendszeri fejlődési eltérés, míg a digitális autizmus azt jelenti, hogy a képernyőztetett gyerek autisztikus tüneteket mutat, de sose lesz a képernyőtől autista. Visszafordítható folyamat.

Véleményem szerint nagyon szerencsétlenül elnevezett fogalom egy gyakori jelenségre, ami miatt a valódi autizmust még inkább félreértik és nevelési hibának tekintik.

Gyerekem autista. Kisgyerekként 0 képernyőidő volt az életében. Semmi kütyü, semmi tévé, helyette millió könyv. A mai napig alig néz valamit, havi 1-2 alkalommal. Mobilja nincs, tableten csak a digitális házit készíti el. 9 éves.

Itt nem arról van szó, hogy ha nem néz a gyerek TV-t, akkor egészséges lesz, ha néz, akkor meg autista vagy bármi.

Ezek tendenciák. Rizikófaktorok.

Attól egyébként, hogy valaki nem néz TV-t, még zaklatottabb, hangosabb világban él, mint 30 éve. Egy példa a kismillióból pl. hogy két hónapig van "karácsony", és az azzal járó ezer villódzó karácsonyfa lépten-nyomon. Ez tényleg csak egy apróság. De már minden színes, szagos, hangos, minden buszon 5-féle reklám, a sétálóutcán minden bolt felett villog a riasztó, rengeteg olyasmi, ami felnőttként fel sem tűnik. Már a játék is akkor jó, ha ötféleképpen villog, beszél, nyávog, brümmög, stb. Úgyhogy ez az egész kortünet (is).

Nehéz összehasonlítani, statisztika meg biztos nincs, mert mit nevezel "problémásnak"?

Régen is volt, aki nem tudott megtanulni normálisan írni. Tudták, hogy problémás, ezért nem tud továbbmenni gimnáziumba, ezért tanult egy szakmát, ahol nem nagyon kell írni és kész. Ma ezt nem úgy hívjuk, hogy "problémás", hanem úgy, hogy diszgráfiás. Adtunk neki egy nevet. Mondjuk szerintem ettől még ő problémás.

Illetve régen nem volt kötelező integráció. Sőt. Voltak kisegítő iskolák, ahova a problémás gyerekek bekerültek. Nálunk is volt, akiket általános iskolában átküldtek ilyen iskolába. Ma nincs ilyen, a problémás gyerekek együtt vannak a nem problémásokkal, ugyanazokkal a tanárral. A gond az, hogy tanárhiány van és az ilyen gyerekekkel több pedagógusnak kéne foglalkozni. Így meg csak az megy, hogy a normál gyerekek nem haladnak, a problémásokkal meg nem tudnak mit kezdeni. Senkinek nem jó.

Valamennyivel biztos több amúgy a figyelemzavaros, magatartászavaros, stb. Nem vagyok véresszájú képernyőtiltó, mert az én gyerekkoromban is bőven volt már TV, csak hétköznap volt este fél óta TV-maci, hétvégén meg videókazettán valamelyik Disney-mese és kész. Ezzel szemben ma ott telefon és a Youtube, bármikor elérhető, a gyereknek nem kell várnia semmire, mindent megkaphat azonnal, a mesét is. Pedig nem mindegy, hogy mennyit néz a gyerek és mit, szerintem.

Igen, igaz. Ennek oka a boltok polcain magukat kínáló, kemikáliákkal ehetővé ügyeskedett, élelmiszernek látszó tárgyak miatt felborult bélflóra.

A másik okról 10-es válaszoló írt.

"több a problémás szülő - gondolom ezt akartad írni."

Kinek mi a problémás.

Szerintem a mostani szülők jobban odafigyelnek a gyerekeikre. Lehet, hogy jobban el is vannak kényeztetve a gyerekek, de az én gyerekkoromban nem volt ez a marha nagy gyermekközpontúság.

Nem nagyon volt jellemző, hogy szakkörre járattad volna a gyereked. Engem meg majdnem megköveztek, amikor közöltem, hogy én nem viszem már sehova iskola után a gyereket. Mert mindenkinek meg kell találni, hogy mi miben tehetséges. Az egyik zenélni jár, a másik sportolni, a harmadik színjátszó körbe stb. Hát, én meg megmondtam, hogy ezek a dolgok legalább heti 2 alkalommal vannak, én este már nem cincálom sehova a gyereket, azért, hogy próbálgassam, hogy miben tehetséges. Egyik sem akarta, hát minek.

Velünk kb. semmit nem foglalkozott anyánk, nem voltak közös programok, nem segített a leckében, kb. semmi. Az ő szülei meg még annyira sem. Akkor sokkal több gyerek volt egy családban ,kb. senkit nem érdekelt a gyermek lelkecskéje, örültek, hogy volt kaja, meg tiszta ruha a gyereknek.

Nem tudom, szerinted ez volt a jobb?