Kihez lehet fordulni ilyesmivel?
Van egy 6 éves gyerekem. Sosem volt könnyű eset, mindig volt vele valami. Eleve nehezen jött össze, aztán nehéz volt a terhesség, nehéz volt a szoptatás, nehéz dackorszak, megkésett beszédfejlődes, stb.
Persze igyekeztem mindent megtenni, hogy a lehető legjobb legyen neki, csak mostanra úgy érzem gyűlölöm az egészet pedig még nagyon kicsi szóval eléggé ijesztő ez.
Egyáltalán nem vagyok önmagam már évek óta, egy cselédnek, a gyerek szolgáljának érzem magam és a gyerekkel kapcsolatos mindenféle dolog csak nyűg, szenvedés.
Rettegek a hétvégéktől, sosem tudok pihenni, egész nap idegbe vagyok.. állandóan azt kell lesnem, a gyerek miben tesz kárt, vagy miért kezd el hiszteriazni.
Szeretném ha nyugodtan telne egy nap, de állandóan megy a verekedés (van egy kisebb gyerekünk is aki nem problémás de erősen befolyásolható) megy az orditas, a veszekedés a vandalkodas.
Járunk mindenféle számukra hasznos programra.. pl fejlesztésre, tornára, előkészítőre, edzésre, játszóházba, úszni.
Nincs tévézés, nincs telefon nyomkodas, stb mert így is állandóan áll a bál nálunk, nem hiányzik hogy még porogjenek attól is.
Az időnket szinte mindig velük töltjük. (Apa is kiveszi a részét... szóval még azt sem lehet mondani, hogy csak én kapom az ívet..) Tudom ez nem okés, de ennyi különprogram mellett nem telik sajnos babyszitterre vagy ha telik is, akkor se bízok idegenekben, meg félnék, hogy sirva menekülne az is..
De nálunk nincs nagyszülő vagy senki sincs, aki vihetne őket néha valahova így velünk vannak.
Amióta vannak csak az ő érdeküket nézzük. Már sehova nem járunk el 6 éve csak dolgozni meg olyan helyekre ahová a gyerek miatt megyünk. Nyaralni is a gyerekkel megyünk. (Persze nem értékelik, hiába megyünk szuper helyekre ha nincs játszótér akkor az már uncsi..)
Én egyszerűen kikészültem. Utálom az egészet, és gyűlölöm magamat, hogy ahelyett hogy, élvezném hogy van gyerekem (mert volt időszak amikor ugye az sem volt biztos, hogy valaha lehet) erre ránézek és valamiféle elemi félelem, düh és menekülés érzés fog el. Legszívesebben haza se jönnek néha a munkahelyemrol. Tudom hogy ha hazajövök, elmegyek a gyerekekért jön az orditas hogy az egyik éhes a másik biciklizni akar, aztán valamelyik hisztizik hogy miért jöttem ilyen korán, de haza se menjünk mert ők még menni akarnak játszótérre, mert ott vannak a barátaik (akikkel persze egész nap ég,itt voltak). Ha mondjuk azt mondom, nem, menjünk haza akkor még otthon verik szét a lakást meg egymást.
A másik legújabb szokása hogy állandóan úgy beszél mint valami fogyatékos. Valamelyik ovis társától eltanulta ezt a nyünnyögő idióta affektalos beszédet és nem érti hogy én nem vagyok rá vevő.
Kivagyok, hiába kérem, hogy játszanak szépen, szarnak rá.. hiába játszok én is velük, a fejem felett is nekiáll a nagy verni a kisebbet.. a büntetés, nem számít.. 2 P múlva ugyanaz megy. Ma pl szetteptek az ágyneműt és leverték a falat amíg én befejeztem az ebedemet. (Kb 5p alatt.) De minden nap van valami.
Tegnap osszerajzoltak a fehér asztalt textilfilccel, amit azt sem tudok honnan van.
Én legszívesebben elhuznek innen a picsaba. Komolyan, el a világ másik felére és leszarnam mar ezt az egészet.
Szóval.. a kérdésem.. mit csináljak most? Nyilván az okés hogy legszívesebben mit szeretnék de nem tehetem, tudom. Itt van az életem, amit magamnak csináltam..csak a kérdés hogy most mi van?
Hja a gyerekkel vtam pszichológusnal, nem autista, van némi figyelemzavaros beutese, meg kissé szenzoros, meg éretlen az idegrendszere de sosem lett semmilyen felmérésének vagy vizsgálatának olyan eredménye ami kimondta volna hogy hivatalosan problémás, ennek ellenére azért fejlesztésre szorul csak sosem jár neki ingyen.. vigyem magán úton mindenhová. Viszem.
Magamat hova vigyem? Kivagyok.
válasza:Nagyon nehéz helyzet, kitartást kívánok nektek!
Én lehet videóra felvenném ezeket a szituációkat, és inkább talán egy gyerekpszichiáternek mutatnám meg, illetve neurológiai irányba mennék. Elég rémisztőek ezek, amiket leírtál.
Pszichológus azért nem annyira jó, szerintem,mi is jártunk a fiammal, mert konkrétan alig lehetett órát tartani tőle elsőben-másodikban. Állandóan beszélt, hangokat adott ki, kardozott, nem maradt a helyén. Mivel, ugye a pszichológusnál egyedül van, a nő semmit se tudott segíteni ezzel kapcsolatban. Most már nincs gond, hatodikos, négyes a magatartása is, alsóban mindig max hármas volt, és mindennaposak a panaszok.
A férjed egyébként mennyire tud szigorú és következes lenni? Nagyon sokat kell az ilyen gyerek mentális képességeivel foglalkozni otthon, állandóan nevelni, és szigorúnak lenni. Legalábbis nálunk ez bevált.
Iskolába mikor megy, szeptembertől? Oviban hogy viselkedik a társaival?
válasza:Igen, a pszichológus valóban azért nem jó, mert az ilyen típusú gyerekek közösségben akadnak ki. Vagy ha valami elvárás van. A fiam imádott oda járni kicsinek, amikor a bácsi/néni csak vele játszott, csak rá figyelt. Iszonyat cuki tudott lenni, soha el nem hitték, hogy bármi gond van ezzel a gyerekkel. Mindig mindenki más volt a hibás, a többi gyerek, a tanárok, én.
Amúgy a pszichiáterek nem szeretik, ha videóra veszed a gyereket, azt mondják megalázó a gyereknek. Én is gondoltam rá, de azt mondta a doktornő, hogy ne tegyem, ő elhiszi nekem, hogy a gyerek miket csinál. Mondjuk a beszélgetéseken nem úgy tűnt, mintha elhinné.
Régen volt olyan, hogy a pszichológus kiment a csoportba megnézni a gyereket, ma már nem nagyon van ilyen, nincs rá kapacitásuk. Nekünk ajánlottak egy szociális munkást, aztán ő is meggondolta magát, amikor megtudta, hogy nem is a belvárosban jár iskolába. Ja, bocs, vidéken is élnek emberek.
Alapvetően ha bármit is lehet egyáltalán ezzel a kérdéssel csinálni, mindenképpen a pedagógusokat kellene továbbképezni. Ők annyit tudnak, hogy kiküldik a gyereket, megalázzák, beírnak neki, a szülőt okolják. A képzésük nem tartalmazza sajnos ezt a problémát, bár én kétlem, hogy egyáltalán lenne bármi hatékony megoldás.
Nekünk írtak ki mellé ped. asszisztenst, persze nem kaptunk. Elvileg ő kivinné a gyereket, ha kiakad. De volt ismerősöm, akinek az auti gyereke kapott ilyen árnyékpedagógust, de ezzel is vissza lehet élni, gyakorlatilag a folyosón töltötte a gyerek a tanórák nagy részét, mert be sem engedték a terembe.
válasza:Annyira sajnálom es annyira együttérzek..
Nálunk pl.ilyen akkor van amikor velem van a kislányom. Akkot nagyon rossz.
Az anyjukkal sokkal rosszabbak sok esetben a gyerekek, mert hagyják az érzéseiket elárasztani.
Nálunk az szokott működni hogy nagyon nagyon sokat vagyunk kint a napon, játszótéren es erdekes utanna sokkal nyugodtabb.
Annó a gyermeknevelő ajanlotta hogy vigyem el terapeutához a mozgás fejlődésben hátra van maradva.
Akkor elhatároztam hogy minden nap játszótérezunk , maszunk stb
És képzeld el most már az egyik legügyesebb, 2 éves es rengeteget fejlődött.
Nagyon fontos megjegyezni hogy:
Egy gyereknek nagyon sok, sokkal tobb mozgásra van szüksége es ha ezt nem kapja meg, le van korlátozva akkor kiborul, hatalmas feszültség halmozódik fel benne..
Es az lesz ami nálatok.
Első körön tegy 1 próbát, minden nap menjetek ki az udvarra, játszótérre, engedd kibontakozni, hadd fusson, masszon, adj nagadnak 1 esélyt hátha ez bejön.
Nezd nem biztos, de nálunk például ez segített.
Tudom faradt vagy, sokat dolgozol, sajnálom, de erre vhogy fordíts erőt, energiát.
Az altatás is fontos hogy mesélj, ott légy amikor lefekszik.
Remélem segít egy kicsit a válaszom.
Minden jót! Majd írj ha netán kipróbálnád.
👍 minden nap megyünk "mozogni"
Egyrészt ugye az oviban általában, (mondjuk ha nem esik, akkor) kinn vannak de. és du. is.
Ha nincs TSMT vagy edzés akkor még ovi után is mindig visszük a játszóra.
Este mindig olvasunk neki egész kicsi korától. Nagyon szereti, van sok kedvenc könyve, járunk könyvtárba is, sőt az ovival is járnak könyvtárba.
Nagyon ritkán van olyan, hogy nincs mese este... pl ha hulla fáradt és elalszik mese előtt, de ilyen sztem max 10 alkalommal volt az élete során.
Ezekkel nincs gond szerencsére, részünkről alapvetőek.
válasza:Úgy látom mindent megteszel értük, nagyon jó anya vagy. De magad kicsit elfelejted, hateahagyod, ugy gondolod neked kell alkalmazkodni a gyerekhez. Ezen kellene valtoztass ha nehéz is.
Helyezd magad előtérbe, es legyenek határok már amennyire lehet, amiket egyszerűen nem hághat át következmények nélkül.
Másképp elmennek az évek fölötted es depis lehetsz vagy egyéb ami nem jó.
Ne aggódj túl sokat értuk vedd lazábban.
Nyilván biztos te is probalkozol, igy ismeretlenbe kb.en ezt javasolnám, ha ez se megy akkor kérj segítséget nyugodtan, mert sokat teszel te magad, és neked is szükséged van énidőre.
A legjobbakat!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!