Kihez lehet fordulni ilyesmivel?

Ok, hogy együtt nem tudtok elmenni, de külön külön?

P@r év és mehettek együttaddig meg néha ereszd ki a gőzt, csajokkal vagy te egyedül ha nincs más

Nem leszek népszerű, nem szoktam itt az lenni, de már megszoktam.

De hadd kérdezzem meg halkan azoktól, akik azt mondják, hogy vidd el ide, meg oda kivizsgáltatni, attól mi lesz jobb?

Én sajnos magamra ismertem a leírásodban, én 13 éve ebben vagyok, amióta a fiam megszületett. A világon mindenhol voltam már vele. De nem segítenek. Aztán nekem is mondja mindenki azóta is, hogy vidd el ide, meg oda. És mégis miért?

Amikor elvittem a huszadik helyre kivizsgáltatni, az ember hátradőlt, elmondta a diagnózist, és várta az ovációt. Én meg mondtam neki, oké, ezt mind tudom, és hogyan tovább? Ja, azt nem tudja.

A Szakszolgálaton is diagnosztizálták, aztán onnantól oldjam meg én, mert szakember az nincs, vagy olyan is. De leírták, és kiküldték az óvodának, meg az iskolának, nehogy esetleg váltani tudjunk, ha az adott intézmény nem jött be.

A gyógypedagógus, akihez jártam, ő is adta a címeket, hogy még hová vigyem el a gyereket. Tőle is megkérdeztem, hogy oké, de minek vigyem oda? Nem mindegy, hogy mit ír a papírra a szaki? Attól a gyerek megváltozik? Ez nem olyan, hogy leírja, hogy milyen baci, beveszi a gyerek az antibiotikumot, és holnaptól jó gyerek lesz. Ez egy állapot. Nem létezik olyan terápia, amitől jobb lenne. Senki nem tudja, hogy mit lehet vele csinálni. Vannak ilyen vicces dolgok, hogy adhd-csoport, meg családterápia, de semmit nem tudnak mondani, amit te magadtól ne tudnál.

Én vittem a gyereket lovasterápiától elkezdve kutyás terápiára meg hallásébresztésre, neurofeedbackre meg nem tudom milyen hülyeségekre még. Vigyázz, mert most már nagyon sok a problémás gyerek, komplett iparág épül rá, hogy hogyan lehet az aggódó szülőket becsapni, lehúzni.

Saját példából kiindulva, ne dőlj be ezeknek.

Én is ott tartok már, hogy nem viszem sehova a gyereket. Igaz, nekem 13 éves. Vittem elég helyre. Olyan, amilyen, vagy kinövi, vagy ilyen marad, engem már nem is érdekel.

Most már én is inkább magamra igyekszem koncentrálni. Hogy én épelméjű maradjak.

Nekem beszédértési zavarral és adhd-val diagnosztizálták a gyereket. 5 éves kora óta kap fejlesztést. Hordtam 3 évig magánúton is. Szerintem te is a gyerekkel annyit tudsz tenni, hogy magánúton hordod fejlesztésre. Az állami fejlesztéstől ne várj sokat. A gyógypedagógus meg igenis tud rajta segíteni, nálunk többet használtak, mint a pszichológus.

A pszichológus nem fog tudni semmit csinálni a gyerekkel, amit te ne tudnál. Elmondja nagy általánosságban a dolgokat, de nincs olyan csodamódszer, amivel kezelné a gyereket és akkor ő holnaptól majd nem lesz adhd-s. Hiába tudja, hogy hogyan kéne viselkedni, attól még ha felpörög, ugyanúgy fog viselkedni. Én egyedül a gyógypedagógiai fejlesztésnek láttam értelmét.

Magadra koncentrálj. Én fogadtam babysittert, hogy el tudjak menni néha valahova. Valahogy azért idegennel jobban összekapták magukat, örültek, hogy a néni csak azért van ott, hogy velük játsszon. Sajnos sokba kerül, de megéri, mert fel kell töltődni. Járjatok el külön-külön a férjeddel kikapcsolódni.

Na meg én este 8-kor már nagyon szigorúan lefektettem őket. Utána az este az enyém volt, én megmondtam, nekem este 10-kor már ne mászkáljon senki, nekem akkor már lejárt a műszakom.

Ha tudod, hogy mi az, amitől felpörög, hát ne vidd oda. Én nem értem az olyan szülőt, aki este 10-kor még rokonságba, buliba nem tudom hová mászkál a gyerekkel. Nem neki való, pláne egy érzékenyebb gyerek.

Nekem még annyit mondott a pszichológus, hogy ne vádoljam magam. Ez nagyon nehéz, és nekem sem igazán sikerül. De egy ilyen helyzetben teljesen természetes, hogy néha kiborul az anyuka. Aki itt ilyenekkel jön, hogy soha nem kiabál a gyerekkel, aha, ja, persze. Tudod, hogy mikor hiszem el. Nem vagyunk gépek. Te megteszel mindent, nem a te hibád.

Látom még semmi, felháborítóan kevés választ kaptál, akinek valóban segíteni kellene, nem segítenek.

A szakszolgálatotok nagyon jófej, hogy nem aggat rá kódokat, én irigylem, amikor nekünk volt én sem becsültem eléggé. Nem javulnak a gyógypedtől sem, ne sajnálja, akinek nem jutott, nagyon sok van és semmit sem érnek, mert a gyerek agya más, a testében van gond. Okos gyerek? Rajzolás, kirakó, számolás, logikai játékok mennek?

Nem tudom harapásra, karmolásra, folyamatos nem bevonhatóságra és negatív véleményre hogy nem küldtek titeket tovább az én gyerekem egy rakás kódot kapott és mindenki küldözgetett pszichiátriára(ő kiabált meg sírt is, ágybapisilés nem volt, meg tikk).

Nem lett jobb a diagnózisoktól, de diagnózisra kaphat gyógyszert és attól jobb lett. A tiéd nem tűnik pánikolósnak, túlreagálósnal, mint az enyém, bár ki tudja.

Én elgondolkoznék a gyógyszeren, amit adhdra kapnak, a fejlődésneurológus szrt sem ép, pszichiáterhez kell vinni. (Szintén auti+adhd gyerek anyjaként mondom) csak ő diagnosztizálhat ilyet és írhat rá gyógyszert.

Nem azért nem bírod, mert nem fogadtad el, hogy vele nehezebb, mert neki nehezebben mennek a dolgok, hanem mert kva sok stressz a gyereked, rengeteg rossz érzéssel, frusztrációval jár vele lenni, nagyon sok rossz élményhez juttat a vele töltött idő, az érzéseid teljesen érthetően kettősek, a helyzet szívás és a gyerek váltja ki, mindenki szív, aki vele időt tölt. Változnia kell és ebben neked kell segítened, ne érezz bűntudatot, hogy szr vele és “pokollá teszi a napokat”. Nem tehet róla, de ő váltja ki, mindenkinél ilyen, mások is érzik, hogy nagyon rossz. Akinek nem ilyen durva a gyereke, annak nyilván kevésbé rossz, mindegyik más kicsit.

Waldorfba vittétek? Kerüld a gyógyped intézményeket, valami kegyetlen, ha több ilyen gyereket összezárnak(pl beszélj velem ovi), kifelé mosolyognak, belül meg borzalmasak velük.

Én akkor tudtam kikapcsolni, mikor a gyerekem a kádban volt. Napközben is fürdött egyedül, ott csendben volt és nem balhézott. Hátha a tiédnél is beválik, le tudsz ülni az ajtónál úgy, hogy ne lásson(akkor nem beszèl hozzád), de te hallod, és közben pihenhetsz, néha rákukkanthatsz. Illetve a játszóház. A másik hely, ahol nyugtom volt, elnyúltam egy kanapén és hagytam had oldja meg a konfliktusait, néha rászóltam távolról, de nem nagyon kellett, mert elég nagy tér volt és elég inger. Ebbe a kettőbe tudtam menekülni. A kicsivel ne játsszon együtt, testvérek, nem kell barátoknak lenniük, minél többet szèt kell szedni őket külön szobába. A kicsi érdeke is, hogy ne őt kínozza a nagy, ti se bírjátok elviselni és rászabadítjátok egy kisebbre? Azért ez szemétsèg(mondom ezt problémás kisebb tesóval).

Az jó, ha olvasod, hogy másoknak is elegük van a gyerekük viselkedéséből, reakcióiból, sokaknak nálad jobban. Mindenkinél más, de ha majd 2 év körül leszel a csoportban észreveszed, hogy többet nem panaszkodik, aki gyógyszert kapott(és hatott nekik). Én is kiléptem, mióta minden okè. Azóta van életem. Szerencsétlen gyerek nem tehet róla, pszichés beteg, amire van gyógyszer, ha kipróbálja neki is jó lesz(már ha hat és ez a baja), ő se szereti, hogy nem bírják elviselni, ha lehetne abbahagyná és “jó gyerek lenne” csak nem képes rá. 3 fajta gyógyszer van ilyen viselkedésre, ebből kettőt ajánlott kipróbálni, de majd úgyis mondják. Ha hat, kb csodát látsz(én másnál láttam, hogy lesz a szétesett gyerekből ép, egy szemtől a legkisebb adagt és 20 perctől). A gyerek rámnézett, a szemembe, sokáig, kérdezett és várt a válaszra amíg engem nézett. Csendben és mozdulatlanul, se keze se lába nem járt pillanatokig, de jókedvű volt. Normálisan játszott, karikázott, megült, gyorsan haladt a feladattal, a szemembe nézett és nem tudom leírni máshogy, csak annak tűnik fel, aki nincs hozzászokva, normális volt, egyben boldog és eleven, ugyanúgy fogócskázott is, de most normálisan. A ritalin egy csoda annak, akinek “sok” a gyereke, nem lenyugtatja, hanem összerendezi és kb fél óra, amíg hat, nem kell sokat szedni sem. Pech, hogy nekünk nem hatott, de anyám, amit láttam a gyerekem barátjánál.. mindenkinek szednie kellene legalább egyszer, amíg kipróbálja. Ennek hatására próbáltam ki mást nálunk, de nektek nem a miénk kell, szerintem csak ritalin, az a tipikus(rossz gyerek gyógyszer). Ijesztő, hogy jajj gyógyszer az agyának.. amíg nem látod másnál, milyen, ha hat, a gyereken segít és hatásosan. Varázslat bsszameg.

Mikor kiajánlják a “rossz gyerekeknek” a szegregált sulit, mikor aláírást gyűjtenek a verekedős gyerek ellen a szülők, mikor a gyerek öngyilkosságon gondolkozik, mert senki sem kedveli intézményben/sok rossz éri, nem tudja magát és a tetteit elviselni, akkor szoktak gyógyszerhez nyúlni, én is akkor tettem. Bár hamarabb tettem volna, nekünk csak a harmadik hatott, első kettő csalódás volt, de a harmadik.. bejött.

Szóval látogatás a pszichiáternél, kevés infót mondani a szakszolgálatnak, sni kódot megúszni(okos gyerekkel), csak btmn legyen és diagnózis után gyógyszert próbálni, mert a gyógyped semmit sem èr, csak sejtik, hogy javulhat tőle, de csak feladatlapot töltenek ki heti 2-3x30 percig, meg társasoznak.

16-os vagyok, látom sok dolgot jól csinálsz. A szoros napirend az nagyon fontos nekik, attól érzik magukat biztonságban.

18-as is sok okosat írt. A gyógypedagógiai intézményeket én is ellenzem. Leírtam egy korábbi kérdésre válaszként a véleményem, huh, mit kaptam én ott! Pedig párat én is megnéztem, meg ismertem olyat többet is, aki ilyenbe adta a gyerekét, és egytől egyig ugyanaz volt a tapasztalat:

1. gyermekmegőrző, a gyerekek nem tanulnak semmit

2. sok problémás gyerek összezárva, még nehezebben viselik el egymást, mint a neurotipikus társaikat

3. a gyógypedagógus sem tud igazán mit kezdeni velük, frusztráltak, idegesek.

Szóval nem jó a gyereknek, csak akkor adnám ilyenbe a gyereket, ha tényleg annyira fogyatékos lenne, hogy nem lenne más megoldás. Egyéb esetben küzdeni kell az integrációért. Nagy küzdelem lesz, nem szépítem.

A gyógyszer sem ördögtől való, ahogy a 18-as írta, de nektek még nem fogják felírni. Normális orvos 6 éves kor alatt nem írja fel.

Sajnos nem jó az sem mindenkinek, mi próbáltuk, 1 évig szedte a gyerek, lefogyott, nem evett, nem tudott aludni, aztán csomókban elkezdte tépni a haját. Utánanéztem, lehet a gyógyszertől. Látványosan nem javult a helyzet, szóval az orvos inkább leállította. Akkor abba is hagytuk, mostanában gondolkodtam, hogy esetleg a másik fajtát ki kéne próbálni, ( 2 féle hatóanyagú van). De most már 13 éves a gyerek, és erőszakkal sem tudnám lenyomni a torkán. Pláne, hogy a doki minden alkalommal a gyerek jelenlétében mesélte el nekem, hogy milyen mellékhatásai lehetnek. Öngyilkossági gondolatok, depresszió, álmatlanság, stb. Meg is kérdezte a gyerek, hogy anya, azt akarod, hogy én ezt bevegyem? Akkor még akartam. Aztán nem akartam, most akarnám megint, de már mindegy.

Egyébként én is ismerek olyanokat, akiknek bejött, és különösebb mellékhatások nélkül elvan a gyerek. Szóval én azt gondolom, hogy ki lehet próbálni, maximum, ha nem jön be, le is lehet állítani. Az orvos sem fogja erőltetni, ha látja, hogy nem jó a gyereknek.