Pszichiátriai vizsgálat (diagnózis felállításához) magánban?

Én teljesen megértelek, mert mi is túl vagyunk ezen. Mi is évekig vártunk a diagnózisra, és sokat sírtam.

Nem tudom, hogy ez vigasz-e, de mégis mit gondolsz, mi fog történni, ha meglesz a diagnózis? Elárulom, semmi. Mi 3 év után bevittük a papírt az óvodába, és széttárták a karjukat, hogy ja, fejlesztés, az nem lesz, mert nem tudnak szakembert biztosítani. Azért akarták annyira, hogy ki legyen vizsgálva, mert abban bíztak, hogy leírják, hogy nem járhat integráltba.

Szóval akár van papírod, akár nincs, a gyerek attól még ugyanolyan, és a papírral nem lesz neki jobb, sőt.

Én azt javaslom, hogy gyógypedagógust keress neki, ha van valami tanulási zavarban érintettsége, ő sokat tud rajta javítani. A fiam adhd-s, beszédértési zavara van, és auti gyanús is, bár végül nem kapott kódot, de szerintem sanszos. Évekig jártunk pszichológushoz, semmit nem tudtak vele kezdeni, gyógypedagógus viszont elég jól gatyába rázta.

Vannak jobb és rosszabb napok, de lényegében azt mondom, hogy a viselkedése még most is nagyon gáz. A pszichológus meghallgatta, körbe lett sajnálva, hogy szegényke, őt mindenki bántja, de ennyi. Azt gondoltam, hogy megpróbálják elmagyarázni neki, hogyha harcban áll az egész világgal, akkor ő ül fordítva a lovon, de ez nem történt meg. A pszichológus szerint hibás volt az óvoda, az iskola, én, a többi gyerek, de a fiam soha. Azt mondták kell valaki, akinek ki tudja magát panaszkodni. Oké, de ez nem segít.

Viszont az iskola megyeget.

Olvass utána, hogy kell kezelni az ilyen gyerekeket, mert a hagyományos gyereknevelési módszerek nem segítenek.

Az enyém most 13 éves, és azt érzem, hogy 11 éve ugyanazokat a köröket futom. Utólag csak nevetek rajta, hogy mennyire vártam én is, hogy meglegyen a diagnózis, de teljesen felesleges az egész. Nem változott semmi.

Továbbra is azt mondom, naiv vagy.

Olvasd el, amit írtam:

"Én azt javaslom, hogy gyógypedagógust keress neki, ha van valami tanulási zavarban érintettsége, ő sokat tud rajta javítani."

Nem azt mondtam, hogy ne foglalkozz a dologgal, azt mondtam, hogy ne várj az állami intézetekre. És ne akarj speciális óvodát a gyereknek, mert ott meg aztán végképp elkallódik. Nem fejlesztik őket, csak gyermekmegőrző.

Alapvető fogalomzavarokkal küzdesz. Szerinted elmebajom van? Oké, de azt nem a gyógypedagógus kezeli :)

Egyébként majd meglátod. Több ismerősöm van, aki nagy naivan betette a gyerekét a speciális suliba, majd győzte onnan kimenekíteni, mert nem csináltak velük semmit. Persze ha a te gyereked olyan nagyon súlyos állapotban van, akkor muszáj lesz.

"Hányok az ilyesfajta személyeskedéstől, persze mindig mindenhova jut minimum egy a fajtádból."

A stílus maga az ember. Nem én személyeskedtem, hanem te. Adtam egy jótanácsot, amit az évek tapasztalata alapján szedtem össze, erre hányingered lett. Akkor csináld, ahogy jónak látod. 10 év múlva beszélgetünk, hogy kinek lett igaza.