Miért van ennyi autista gyerek mostanában?

Szerintem két része van a dolognak. Az egyik, hogy most jobban figyelnek a "kicsit másokra" is, amit mindenki írt, szülők, dokik pedagógusok egyaránt az apróbb dolgokat is észreveszik, nem csak elkönyvelik rossznak vagy furának a gyereket. Ez egyértelműen pozitív.

A másik, hogy nem hoznak létre elég újfajta BNO kategóriát, hanem mindenkit megpróbálnak berakni egybe(ASD), így tüntették el az aspi kategóriát is, és ezért látszik annyira, hogy tele van minden ADHDs meg autista gyerek, de mindkét diagnózison belül kegyetlen nagy különbségek vannak a gyerekek közt. Tovább kellene őket csoportosítani, mert az enyhén érintettek közt is hatalmas különbségek vannak mindkét csoportban, és nem a fő csoportot kellene hirdetni, mert az rohadtul semmit nem mond az emberről.. Ha meghallod, hogy adhds, beugrik egy rohangáló hangos figyelmetlen tank gyerek, mikor sokak bambulósak, és a hiperaktivitás csak babrálásban jelentkezik náluk, ahogy autiknál is vannak népszerű, aktív, túlbarátkozós okos gyerekek mindenféle bizarr viselkedés nélkül, csak "túl sokak" és tévképzeteik vannak--ez pl az én gyerekem. Több megfelelő kategória kellene, egy új rendszer, mert ezek csak stigmát nyomnak az emberekre. Eleve mennyire bizarr már, hogy kommunikációs szociális meg rugalmatlanság is jelen van, az is auti, aki túl sokat beszél és nem veszi a jeleket, hogy fogja már be, mellé meg jobban szeret 100%os gyümölcslevet inni és kiabál veled, ha ezt leszólod, meg az is, amelyik világát sem tudja nem kommunikál, elzárkózik és életében hangot sem ejtett, rád se néz. Ez a mostani rendszer igazságtalan. Nem az, hogy felismerik a másságot, ez jó, a kategóriák nem mondanak eleget az emberről, amíg egy kényszerbetegről biztosan tudod, hogy kiborul, ha nem úgy történik valamilyen részlet, ahogy szeretné, ugyanezt egy autiról nem fogod tudni megmondani a mostani diagnózisok alapján.

Amúgy az OCD-nek is vannak fokozatai. Nagyon sokan élnek vele úgy hogy nem is tudják. Úgy gondolom mindenkinek akadnak kényszeres cselekvései csak nem tudatosul és nem akadnak ki ha nem úgy van, csak kellemetlenül érinti őket. Meg van az akinek nagyon sok durva berögződésr van és igen, kiakad ha valami nem stimmel.

Pl nekem is enyhe OCD-m van. Van több berögzült szokásom amire mások azt mondanák nem vagyok tiszta, de nem tombolok ha hiba csúszik a rendszerbe. Csak viszket tőle az agyam és ha tehetem korrigálom.

Sokat javult az egészségügy ezen része az elmúlt évtizedekhez képest, az internettel pedig egyre több ember találkozik azzal, hogy miképp néz ki egy autista. A köztudatban sokáig az esőember volt, meg mindenféle teljesen diszfunkcionális ember, miközben mára tudjuk, hogy nem feltétlenül lesz minden autista olyan. Mai napig rendkívül alúldiagnosztizált zavar, főleg itthon. Ahogy egyre több ember ébred rá, hogy az a fura ember, akire alienként nézett eddig valójában autista, vagy épp önmaga ébred rá, úgy szépen egyre több lesz a hivatalosan is autista. De több lett-e valójában? Ugyan ez igaz az ADHD-ra is.

Azt meg hagyjuk is, hogy valószínűleg mind a kettő az emberiség része már évezred óta, így evolúciósan nyilvánvalóan valamilyen előnye kell, hogy legyen. Ha pedig van, akkor akár tényleg egyre több is lehet belőle. Az ADHD könnyen meglehet, hogy terjedni fog úgy mond, mert a jelen világunk azért egyre jobban kedvez egy kezelt, de ADHD-s embernek. Az internet, a sok információ, rengeteg impulzus egy "normális" embert agyonterhel, egy ADHD-s meg lubickol benne.

Utolsó ez nem igaz, a normálisok jobban veszik az ilyesmit, az adhdsok meg buknak el videójátékokban is és netes dolgokban, programozásnál figyelmetlenek, írásnál, beszédnél, gépes dolgokban, alig hallgatnak végig, vagy nem fogják fel. Ilyen gyerekekkel dolgozom, elhiheted, hogy nincs olyan, amiben jók, még videójáték sem--csak az jobban érdekli őket, de az átlagos gyerekeket is. Valami kegyetlen rosszak mindenben, amiben meg mondjuk jók, hogy az egyik sokat tud a főzésről vagy videójátékról, annak köze nincs az adhds érintettségéhez. Tornaórán is borzalom, amikor sportolnak, nem összeszedettek, nem tudnak figyelni. Szerintem egyértelműen negatív, mint a kövérség, csak a mai elfogadó világban muszáj valamit kiemelni belőle. Nem, nem kreatívabbak az átlagosoknál sem, eleve alig lehet őket rávenni az alkotásra, mert a figyelem hiánya miatt irtó lassúak vagy bambulásból, vagy folyamatos bénázásból(festékkiöntés meg ilyenek). Van, aki ügyes nyelvben, de az sem adhds tulajdonság, és szóban is olyan rosszak, mint írásban, mert vagy nem meri mondani vagy nem tudja mit kéne, vagy mindenről beszél és folyton eltér arról, amiről kellene. Iszonyat szenvedés az életük, fogócskában sem emelkednek ki, pláne nem a simán lassabb adhds gyerekek. Régen is voltak ilyenek, és én továbbra is úgy látom, hogy ez bizony irtózatos hátrány, csak a marketingje lett jobb, mint a kövéreknek. Szóval nem valami evolúciós lépcső és nem is lett több belőlük, 30 éve is sok volt, amire én rálátok, meg még dédmamám idejében is. Agyi rendellenesség, előfordul. Ha később a hibákat tudják valahogy kinőni, másik agyi terület átveszi a funkciót többé kevésbé, akkor amiben eleve jobbak(adhdmentesen, tehát normál gyerekként is jobban érdekli őket a főzés, vagy az írás) az ki tud teljesedni és abban sikeresek lehetnek.

24nek: 4 nem elég. Legalább 15 kellene, ha nem több, és nem mindet kellene autizmusnak hívni. 4 édeskevés, és megértem, hogy nem ment. Aspik közt is van a mini felnőtt típus, meg a különleges képességű átlagos, meg akit nem tudom minek raktak oda, mert mindenben rossz és inkább egy tanakos gyerekre hajaz az összes területen, meg van a csendesebb beforduló félős mimóza minden extra képesség nélkül, meg egyszer találkoztam egy "robotszerű" lánnyal, akinek aztán semmi érzelem nem volt a hangjában, tetteiben, mintha tisztán a logika irányította volna, nem szeretett játszani sem, csak beszélgetni. Meg ugye az énfajta gyerekem, aki könnyen ideges lesz, de rendkívül szociális, játszós, népszerű.

Én simán kivenném a különleges képességű átlagosra legjobban hasonlító gyereket az auti kategóriából és valami különleges tehetség miatt eltérő fejlődésűbe raknám, kivenném a minden területen kicsit gyengébbet is, illetve kivenném a sajátomat is, meg a visszahúzódót is. Utóbbi szélsőségesen szorong, amúgy nem tudnánk milyen lenne, elsőt tanakosra raknám, ha nem stimmelt volna kicsiként és nem ragaszkodna pár dologhoz, fel sem merülne senkiben, hogy auti, az enyémnek meg létrehoznék egy gyenge stressztűrésű csoportot. És ezek csak a legenyhébb ismerőseinknek egy része(sokan szakszolgálatot kikerülve), de ez szépen lefedi az általam ismert gyerekeket, különleges képességűbe kettő is mehetne pl, tanakosba meg vagy 5, csendesbe is 2-3.

Ha előre tudom, hogy ennyi minden lesz mögöttem, akkor orvosira megyek, nem műszakira, de már idős vagyok hozzá, pedig olyan szívesen beleszólnék az osztályozásba és diagnózisokba meg írnék könyvet, de végzettség nélkül senkit sem érdekel, mit gondolok.. Nagyon csúnya, ami megy diagnosztizálás címen, nem elég osztott a rendszer, kevés és túl fiatal a "szakember", még mindig gyerekcipőben jár az egész.

Amúgy a jó tanuló, jó sportoló gyerekek a legjobbak videójátékokban is(ovis és másodikos kor között lehet megfigyelni, amikor még az a pár órányi játékismeretük nem tesz hatalmas különbséget, mondjuk a nincs net dínós játékon oviban, vagy tableten kis minijátékokban), alapkészségre, utána jobb lesz, aki beleöli a fél életét, de nála is jobb lehetne a jó tanuló-jó sportoló, aki ugyanígy tesz, csak ő nyilván nem fog. Kicsiken nézd meg 25ös, amikor még a "tapasztalat" nem rontja el az erőviszonyokat, gyorsabb felfogásúak, jobbak a reflexeik, jobban átlátják a környezetet a "jónak" titulált gyerekek, jobban tudnak figyelni is, és betartani, amit várnak tőlük, finommotorikájuk is fejlettebb. Amelyik nem szorong, szívesebben is kockáztat és kevésbé töri le, ha nem megy. Bár igaz, hogy sérültebbek hajlamosabbak függésre, így belőlük kerülhet ki, aki mániukásan újra és újra játszik evés-alvás-pisilés nélkül, csak ezt, ami nagyobb fejlődést eredményez, ugye tapasztaltabb lesz, mert sokszor annyi időt fordít rá.. de az elején.. az elején még látszik, kik ügyesebbek, kik lehetnének a legjobbak. Olvastam ezt a "jobb vadászok" nézetet az adhdnál, szerintem ez sem igaz, tekintve, hogy fogócskában rosszabbak az átlagnál oviban és suliban is. Amelyik nem, az azért van, mert kissrác már 3 éves kora óta sportol heti 3x, gyorsabban fut, mint aki nem sportol, de kicsiként még ügyetlenebb volt kortársainál.

Szóval ez nagyon komplex, de mindenképp változást igényel és nem egy jó dolog, akkor sem, ha épp a nagy elfogadás idején tartunk, néhány dolog egyszerűen csak szívás és nem merünk vele szembenézni. Én a kövérségkampányt sem támogatom, biztos jól esik nekik érzelmileg, csakhogy nem jó nekik, ha nem is akarják belátni. Érdekes ennél amúgy, hogy állatoknál nincs testpozitív látásmód, ha egy macska vagy kutya szinte gurul, senki nem mondja, hogy hízlaljuk ekkorára így igazán cuki lesz, hanem mindenki a fogyásán dolgozik és elítéli a gazdit.. Namindegy, már tényleg befogom, csak úgy zavar ez a hülye álszent, álpozitív látásmód.

"Utolsó ez nem igaz, a normálisok jobban veszik az ilyesmit, az adhdsok meg buknak el videójátékokban is és netes dolgokban, programozásnál figyelmetlenek, írásnál, beszédnél, gépes dolgokban, alig hallgatnak végig, vagy nem fogják fel. Ilyen gyerekekkel dolgozom, elhiheted, hogy nincs olyan, amiben jók, még videójáték sem--csak az jobban érdekli őket, de az átlagos gyerekeket is."

Egy olyan emberrel beszélgetsz, aki ADHD-s, és "véletlen" úgy volt CS-ben egész országban ismert játékos, hogy közben le sem szarta. Hogy te kikkel dolgozol nem izgat, meglehet hallgatni a témában pl. őt -> Dr. Gyarmathy Éva

Nincs, amiben jók vagyunk? Már hogyne lenne.

[link]

Ragozzam? Sok a duma, feleslegesen.

Bill Gates ADHD-s, nyilván nem tud programozni sem. De tudnék említeni élsportolókat, színészeket, és stb.

Ha az ember megismeri önmagát, gyengeségeit, és erősségeit, megtanulja ezeket előtérbe\háttérbe hozni\szorítani, akkor nagyon is sikeres lehet. Nem tudom honnan veszed a bátorságot kijelenteni azt, hogy semmiben sem vagyunk jók, de én a helyedben szégyellném magam

https://www.youtube.com/watch?v=OBbftpM-CoA

Legközelebb pedig tájékozódj a témában, az "én ezt meg azt csinálom, tehát jobban tudom" kevés lesz.

Ja, vitában is jó vagyok. #adhdssemmibensemjó

huscomb, nem, nem vagy.. én tanultam programozást két évig és ilyen gyerekek mellett töltök naponta több órát iskolában, segítve őket minden egyes órán. Fogsz egy sikeres felnőttet és úgy teszel, mintha a gyengesége határozta volna meg a karrierjét, amikor ő ENNEK ELLENÉRE lett sikeres, már amennyiben valóban adhds, igazán csak gyerekeknél lehet diagnosztizálni, és akkor is sokszor félremegy. Később megtanulnak kompenzálni és kevésbé őszinték, kisebb a rálátása a felnőtteknek a problémáikra stb.. Amikor egy figyelemzavaros gyerek 3 játékszabályt is nehezenhallgat meg, jegyez meg, pláne tart be, leírni meg szinte képtelen időre, akkor gondolod majd olyan remekül megy majd neki valami, amiben egy írásjelnyi hiba is számít?

Biztos lehet sántán is maratont futni, de ez nem azt jelenti, hogy sántának lenni jó és bármit elérhetsz. Egyébként az ilyen emberek életében a személyiség is félremegy, mint kísérő "tünet" a sok elszenvedett sikertelenség miatt hajlamosak másokat hibáztatni, mert annyira nem bírnak megbirkózni a helyzetükkel, vagy depisek, szorongók, befordulók vagy a másik irányba lengenek ki magatartásilag, ritkán maradnak egészséges, reális látásmóddal rendelkező személyiségek, pusztán mert annyi kudarcuk, konfliktusuk van, rossz az énképük, és egy részük hajlamos ezt másra kenni..

Adhds nem jó semmiben, mert az adhd megakadályozza abban, hogy figyeljen, és mindenre figyelni kell, amit az ember csinál. Művészeteknél is. Ettől még tudhat sokat a főzésről, de ha nincs só az ételben, vagy valamit kétszer tett bele.. ugyanez igaz mindenre. Vannak tehetséges gyerekek, de ők is jobbak lennének abban, amiben tehetséggel születtek, ha nem lenne ez a hátráltató tényezőjük. Pl van, aki remek matekból, szépen átlát(na) logikai feladatokat, ha nem hagyná le a feladat felét.. Ez egy szr dolog, akárhogy próbálod jónak beállítani nem véletlen betegség, csak több területre kellene osztani. Aki kiemelkedik valamiben, az éveken át 40x annyit küzdött az adhdja miatt kiemelkedésben, mint bárki, az adhd ellenére ért el sikereket, és szárnyalhatna, ha nem lenne ilyen baja. Persze a gyógyszerszedőkre ez nem igaz, a saját szememmel láttam, hogy tud egy szétcsúszott gyereket összekapni a gyógyszer "normálissá". Az olyan, mintha visszanőtt volna a lábuk, nem fair azokat is adhdsként kezelni, mint a gyógyszermenetes adhdsokat.