Elfogadni, hogy ilyen és csak szeretni?

Sajnos nem csak ennyi a gond.

Mivel diagnosztizáltan adhd-s, gondolhatod, hogy nem csak ennyi a gond. Kisregényt írhatnék belőle, hogy miket csinált és hogy viselkedik.

"látják, ahogy megbukik és nem csinálnak semmit ellene."

Ja, hát Vekerdy pl. nagyon divatos gyermekpszichológus most, az összes adhd-s csoportban osztják a cikkeit, mintha muszáj lenne, és ő pont azt mondja, hogy nem kell tanulni a gyerekkel. Megbukik, nem baj, majd legközelebb jobban tanul. Nem is értem, milyen gyermekpszichológus az ilyen? Látott már gyereket?

Én megértem, hogy a szülők teljesen össze vannak zavarodva. Mindegyik "szakember" teljesen mást javasol.

Engem is az egyik letolt, hogy miért nem tanulok még többet otthon a gyerekkel, a másik azt mondja, hogy pokollá teszem a gyerek életét azzal, hogy folyton tanulunk otthon. Döntsék már el! A lényeg, bármit csinálsz, a végén biztos, hogy minden a te hibád lesz!

Nemtudom, nekem a tanulmányaira azért jó visszajelzések jönnek, a többi szülőtől kapok csak negatívat(akiknek rosszul tanul a gyerekük), de nem zavar, a tanárai elégedettek, a pszichiáter is meg a fejlesztők is, pl mutatnak neki rövidfilmet és már ismeri és át is szoktuk ezeket elemezni is, szóval teljesen képben van velük. Szóval ezzel nincs gond, főleg mivel tanulás mellett különórára, fejlesztésre is jár, és két baráti köre is van akikkel heti 3x találkozik legalább, meg tele van programokkal. Ezekre mindenki csak bólogat, hogy szuper, erre mondják, hogy látják, hogy sokat van vele foglalkozva, ez az egyetlen pozitív visszajelzésem, a többit szokták leszólni, ami a gyerek viselkedésével kapcsolatos, azt viszont mindenki:)

Ja, az én hibám, de inkább tegyek meg minden tőlem telhetőt, minthogy azon keseregjek, mi lett volna ha.. ezért is mentünk minden szar fejlesztésen végig, még a diétán is, amit teljesen hülyeségnek tartok, meg cbd cseppeket is vettem, amit méginkább. Lehet, hogy bele kellett erőltetnem a keserű cuccot, ami szart sem csinált, de legalább megpróbáltam. És ja, én megmondanám a 12 évesnek, hogy vagy eltolja a fenekét a pszichiáterhez velem együtt, vagy lekorlátozom a wifit, mert még túl kicsi ahhoz, hogy felfogja mi a következménye annak, ha ilyen fiatalon gondjai vannak. A későbbi gondokért már börtön jár, ki is emelhetik a családból még gyerekként, ha szülőként nem tudom hozni a szintet(viselkedésgondnál mindig a szülőt veszik elő), meg ilyesmi. Legyen képben a helyzettel, ez nem az, amiben ő dönt. Ha neki áll feljebb, bukja a wifit, korlátozom a kütyüt és a nasikat is, meg mittudoménmit. Ha nálatok sem csak ennyi, akkor nem tudom miért a jelentéktelen dolgokat emelted ki. És nem kell 5ös, elég a 3-4es(én is csak ennyit várok. illetve én azt várom, hogy értse meg, és ha megértette és csak 3-4est ír, az nem érdekel, hiszen tudom, hogy tudja), de az, hogy elsős anyagtól le van maradva és 2-3as tanuló egy gyenge suliban pedig még be sem jött a fizika meg a kémia, az szélsőség. Később nehezebb lesz, most kell elcsípni a lemaradást, és ez a szülő dolga, akár adhds, akár nem. Ha te nem tudod megtanítani, fogadj valakit, akinek megy, nem lehet a 12 éves mentális beteg döntése, hogy megy-e pszichiáterhez, beveszi-e a neki felírt gyógyszereket, vagy hogy tanul-e az iskolában. Ezek felnőtteknek való döntések, jog szerint sem érett ilyesmire a gyerek. Mert 12 évesen is csak gyerek.

Egyébként még arra gondoltam, ha mindenért beírnak fegyelmire játszanak, hogy eltanácsolhassák hivatalos úton, ami nagyon csúnya..

Ja meg még annyi, hogy mindenki máshogy áll a "más" gyerekekhez, én nem bírom a lesajnáló hozzáállást, akik már le is mondtak a gyerekről. Az enyémben több van, és meg kell izzadnia érte, de vért nem izzad. Jobban van hajtva, mint más, mert rászorul, de az élete nagyrésze játszóház, mozi, haverok, hobbi, közös játék és beszélgetés, heti 5 óra tanulás belefér, de még talán több is.

Oké, nálatok így volt, és a a 2 nagyszülőmnél, akik 85 felettiek, a szüleimnél, akik 45 felettiek, és a rengeteg magyar(és nemzetközi) irodalomban, amik akár 100+ évesek, de akár csak 70es években készült filmekben is?

Persze, hogy eltanácsolhatták, de csak a "butábbakkal" csinálták, az okos rosszak csak körmöst kaptak, megverték őket. 168 gyerek semmi(bocs:), nálunk 300 gyerek járt egy általánosba és osztályonként kb 2-3(most is) a legrosszabb gyerekek száma. A többi csak "rossz", feláll a helyéről, bekiabál órán vicceset, nem ír semmit. Tehát ha bunyó van, van az a 2-3 gyengébb idegzetű, aki általában kezdi a verekedést, és van az a pár, aki csak visszatámad. Nagyon komplex, mert sokszor a provokátor típusok idegelik ki azokat, akik amúgy zaklatás nélkül be tudnának illeszkedni. Az enyém ilyen, ő sosem tudott legyinteni arra, ha beszólnak neki már oviban is "bárcsak meghalnál", egyből kiabált, ha meg többször, vagy ugyanaz a gyerek, akkor harapott..

Na mindegy. Szóval gondold el, hogy itt indul mondjuk évfolyamonként három osztály. Mindegyik 30 fős, mivel régóta vagyunk itt, ez már annakidején is így volt, hogy én megszülettem. Mindegyikban van 2-3 olyan, aki előbb üt, aztán gondolkozik. Mindegyikben van 5 amelyik simán "rossz gyerek" viselkedésű, de nem nagyon kirívó, mindegyikben van legalább 2 provokátor típus, mindegyikben van 5 tanulási problémás, akik általában csendesebbek, van 1-2 sírós-érzékeny(szorongó), illetve egy határesetértelmi vagy beszédsérült.

És ez egy átlagos osztály. A speciálisban ami régen kisegítő volt, már megtelt az osztály szindrómásokkal meg beszédfogyatékosokkal meg enyhe-középsúlyos értelmisérültekkel és erősebben sérült autistákkal. MIÉRT raknád be oda a sokszor kiemelkedően intelligens és hibátlan dolgozatokat írókat? Egyrészt ott is sokan vannak, főleg ahhoz, hogy a speciális igényük szerint segítséget kapjanak(ha rálátnál a gyógypedagógiára látnád, hogy szrt sem ér), másrészt ütik egymást a nehézségeik, pl aki az enyém, és azt sem bírja hogy beszólnak neki, csesztetik, zaklatják, hanem üt, mit gondolsz mi lesz(lett) vele szegregált közegben, ahol ennél szélsőségesebbek az ingerek? Elárulom, kb idegösszeroppanást kapott, mindenkit ütött vert harapott pár óra alatt, mert az osztályban NEM TUDTAK rendet tartani, mert a gyerekek nem voltak rá képesek. Olyan, mint egy vegyes zárt osztály, erős nyomasztó légkör, ahol azt ordíbálni a tanárnak, hogy "kussolj és kezdjük már a g.cibe" teljesen általános, az auti ettől csapkodja magát, magában motyog, dülöngél, másik gyerek csak rémülten fal felé hátrál, fú, kegyetlen, borzalmas volt látni. Csak ugye ott a többség nem tud panaszkodni egy nap után, a bent dolgozók meg hozzászoknak, hogy ez megy és elhiszik, hogy ezek a gyerekek ilyenek.

Na mindegy. Nem vagyok ellene az ötletnek, szerintem is ki kell őket emelni, mert bizonyos gyerekek egymás rossz tulajdonságait felerősítik, de 15 fős osztályok kellenek, nagyrészt normális gyerekekkel, és mindegyik nehézséggel küzdőből egy, alaposan összeválogatva. Szóval értem, hogy neked kényelmes volt, hogy nincsenek az osztályban, de nekik egészen biztosan nem volt az, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az okos gyerekek elvesznek, a verekedős meg szegregálva is a rossz gyerek lesz ám, csak onnan már nem lehet kicsapni, sulit váltani meg lehetetlen. Ugye az enyém most másodikos, ez a harmadik sulija, hatalmas kapcsolati hálóm van, itt régifajta ordibálós tanárnő van, és az alapítványiban még közveszélyesnek bélyegezték és nem járhatott, csak napi két órát, annál is balhé volt, ki is vettem itthonra. Sulikezdés gyógyszer nélkül, a tanárnőnél 100%os dolgozatokat írt, de a tanárnő nehezményezte, hogy lány létére verekszik a fiúkkal, néha kiabál és elfut, de voltak barátai, bírták:).. így ideiglenesen kapott nyugtatót, pár nap alatt a legkisebb mennyiséget, most meg tök oké, utolsó napokban nem kapta és 4es a magatartása. Úgy, hogy így is papíros gyerekek közt van, de a tanárnő fegyelmet tart ordibálással. Ja és mikor helyettesítés volt, akkor nyugtatóval is el akart szaladni és sírta vissza a nagyon szigorú tanárnőt.

Na mindegy. Szóval attól, hogy átrakod máshova, nem lesz rendben. Figyeld csak, mutatok egy cikket, ugyanez volt velünk is, és a mai napig hálát adok az eszemnek, hogy lakcímet váltottunk másik iskoláért:

[link]

A magatartásproblémások NEM(nem mind) buták, néha csak extra fegyelem kell és kicsit jobb közeg, mint egy kiképzőtáborban, akkor kevesebb inger éri őket. Nem tud semmit kezdeni egy gyógypedagógus azzal, ha idegrendszeri gondja van a gyereknek. Azóta gyp asszisztens vagyok, a gyerekemre a "szuper suliban"(fizetős, tele gypvel) 4-5 gyp jutott, mindet végigharapta, mert egyszerűen kiborult attól, ami bent van. Értem, hogy te az egyik oldalon azt láttad, hogy a gyerekek elvégezték a sulit, de ugyanolyanok voltak a másik suliban is, csak onnan nem volt hova kirakni őket, ugyanúgy tanult mellettük a többi gyerek akik szintén kijárták. A gyógypedagógus nem varázsló, nem oldotta meg a viselkedésgondot egy csapásra, de még egy év alatt sem. Semmi olyat nem tud tenni, ami az idegrendszeri problémás gyereknek segít, amit a sima tanár ne tudna megtenni. Sőt, 5x nehezebb a dolga több különleges igényű közt, mint amilyen az első tanárnak volt.

Ahogy felnőnek nagyobb lesz az önuralmuk mert fejlődik az agyuk, hozzászokik az agyuk szép fokozatosan az ingerekhez, egyre többet bírnak ki. Ez végbemehetne a sima suliban is. Amikor a gyerekem hasonló "jobban" problémással találkozik, kicsit mindig visszaesik a viselkedése a másikból jövő szélsőséges ingerek miatt, átlagos gyerekek közt meg semmi baja, táborokban, különórán, sporton, programokon hawaii van. :)

Ez rendkívül nagyon összetett és mindenkinél más, olyat is ismerünk, aki annyira passzív közeghez van szokva szegregáltban, hogy attól borul ki, ha beszélgetni, játszani akarnak vele, megijed és bújik az anyjához és fél, mert nincs hozzászokva, alapvetően is ilyen, de a szegregáltban nem tapasztal ilyen ingereket. Jajj.

Tudom, hogy kisregényt írtam, de nagyon utálom, ha valaki rendszeren kívülről azt hiszi, hogy ha átrakod máshova megoldódnak a gondok nála is. Nem oldódnak meg. Az lesz, mint a kissráccal, csak nem a te sulidban lesz problémás, hanem másikban, ahol még tanulni sem tud annyit, amennyit kéne. Neki rosszabb, de értem, hogy neked jobb. Mikor én voltam általánosban, vagy mikor a gyerekem osztályában látom, hogy mindenki tojik a gyereke fejére és pl nincs karácsonyi műsor, mert a szülő nem gyakorolja a szerepet a gyerekkel, vagy nincs versmondó verseny, vagy csak órán az első sulijában tötymörögtek, mert a tanítónéni az elsősnek segített kört rajzolni, mikor már mindenki készen volt, bennem is felmerült a szegregáció, de ezek a gyerekek kellenek, hogy egymáshoz tudjanak szokni, ahogy az enyém is kell a többinek, mert együtt lesznek a világban. Felnőttként ne az legyen, hogy valaki majd provokálja a munkahelyén, mindenki röhög, aztán az enyém kést állít bele. A provokátornak is meg kell tanulnia, hogy ne alázzon meg másokat, a többieknek meg kell tanulnia, hogy megalázni másokat nem vicces, az enyémnek is hogyan jelezze és kerülje azt, aki ilyen. Mindkettőnek nehéz, de kölcsönös érdek a túlélésért, és kiskorban kisebb sérülést tudnak okozni. És ja, kiveheted hogy az enyém ne bántson senkit, de az átlagos de pláne a szorongó öngyilkos lesz a provokátortól vagy akár elhagyják a céget, bepanaszolják a hrnél hogy tüntessék el a munkahelyéről, a tikkelő munkaképtelen lesz tőle, a többiek meg lelketlenebbek. Szuper kis világ tényleg. Össze kell szokni, azt pedig csak úgy lehet, ha mindenféle ember össze van zárva, iskolában tanulási képességek szerint. Az enyém okos, mivel foglalkozva van vele, látszik is. Itt a másiké is okos, csak el van hanyagolva, ezért nem látszik, de simán tartozhat egy év múlva az éltanulók közé lekörözve a többit és lehetne egy átlagos képességű főnöke is, kiteljesedhetne, lehetne büszke magára. Ha már viselkedésben nem szerencsés, ne vegyék már el azt, amiben az. Lecsúszva amúgy nagyobb eséllyel lesz erőszakos bűnöző bármelyik ember, ami az átlagosokat is zavarja ám, és kemény pénzeket és érzelmi/anyagi/testi károkat szenvednek a bűnözéstől, fenntartva a börtönöket..! A börtönpénzt az oktatásba is lehetne tolni, kisebb lenne a bűnözés, kevesebb lelki-testi-anyagi sérülés! Erről sem kéne elfeledkezni! Azt hiszem nincs több gondolatom a témában, mindenki érdeke az összeszokás, mivel a valós taigetoszt már nem létezik, aki benne van a társadalomban, azzal kezdeni kell valamit, és ha kirekeszted, visszaüt később 2x akkora erővel. Elhiszem, hogy szívás, hogy ilyen van, de nem csak ez szívás, az élet tele van kellemes és kellemetlen dolgokkal, én is 50x jobban örülnék, ha erős acélidegei lennének a gyerekemnek, de nincsen, másnak meg más baja van, ahogy nézem sok szempontból szerencsés vagyok, hogy ő a gyerekem(másból meg persze nem), de attól még azt a részt kaptam, ami szülőként a legnehezebb, az okos, szép és szerethető gyerek, akit nem tűr meg a rendszer és nagy eséllyel börtönben végzi, ami ellen piszkosul küzdök. Most kezd jó lenni az élet, hogy már "alig" van gondunk és ez még csak az iskolarendszer eleje, de ezt csak magamnak köszönhetem, mert a rendszer megoldás szempontjából szar. Az viszont nagyon jó, hogy korán felismerték, kiszűrték ki a problémás, így volt időm minden szrt kipróbálni, amitől fejlődhet(ett), még akkor is, ha szerintem egyik sem hatott. Neurofeedback meg homloklebeny terápia van még hátra csak a listán, ami kimaradt, ehhez együttműködés kellett és megfelelő kor, ezt most érte el, majd kipróbáljuk. Nem hagyom tönkremenni a gyerek életét, csak mert nehéz és küzdeni kell érte, egész életében ember lesz és az én gyerekem.

Egyszer majd írok egy cikket a rendszerről, bár ebben a Martinosban szinte mindent leírtak, ami fontos

"Tudom, hogy kisregényt írtam, de nagyon utálom, ha valaki rendszeren kívülről azt hiszi, hogy ha átrakod máshova megoldódnak a gondok nála is. "

Igen, sajnos mindenki azt hiszi. Nem bírja az integráltat egy gyerek, vidd speciálisba.

Nincs olyan, hogy speciális iskola magatartászavaros gyerekeknek!

A szellemi fogyatékosokkal tudnak valamit kezdeni, mondjuk csökkentett tananyag szerint haladnak, de a magatartászavaros gyerekekre nincs módszer.

Nekik magántanár kéne, aki csak velük foglalkozik, de erre nyilván nincs kapacitás.

Amiket kiemeltem lehet, hogy jelentéktelennek tűnik így leírva, de napi szinten átélni nyilván nem az. Az enyém ugyan nem verekszik, de van vele gond épp elég. A tanárok utálják, tudom. Könnyebb lenne vele, ha szeretettel fordulnának felé, de ez sajnos nem mindegyiknek sikerül. Meg is tudom érteni, hogy miért, néha nekem is nehéz őt szeretni.

Volt pl. hogy kitalálta, hogy vegyek neki Rubik-kockát. Hát vettem. Nem tudta kirakni. Egész álló délután őrjöngött, és persze én voltam mindenért a hibás. Amikor felemeltem a hangom, hogy most már elég ebből, kiszaladt a hátsó kertbe, és az egész utca hallgatta, hogy ordít, már átjött a szomszéd, hogy mi baja a gyereknek. Ja, semmi, csak a szokásos napi hiszti.

Tudom, ez nyilván nem probléma ahhoz képest, hogy más gyerek meg féltéglával verekszik az iskolában ( az enyém is volt, hogy betört fejjel jött haza), de azért kötélvékonyra koptatta már az idegeimet az évek alatt.

A gyógyszer témáról nem vitázok. Nem használt a gyereknek, és azt mondta fáj a hasa tőle, lefogyott, a doki leállította. Ezek után én nem fogom neki erőltetni. 12 éves gyereket meg nem tömök nyugtatóval, mert hosszú távon csak rosszabb lesz tőle. Egy gyógyszerfüggő gyerekre semmi szükség.

Pedig szerintem is igaz, hogy több most a problémás gyerek, mint régen volt. Ahova én jártam ott sem nagyon volt problémás gyerek, elvétve 1-2. 35 fős osztályban simán lehetett tanítani, néma csendben ült az osztály. Most a faluban a 16 fős osztályban megbolondulnak a tanárok, mert semmi fegyelem nincs.

Hogy ennek mi az oka, szerintem senki sem tudja, mindenki mutogat a szülőkre, hogy nem tudnak gyereket nevelni, de szerintem ez egy sokkal bonyolultabb, össztársadalmi probléma. Sajnos a Kormány nem foglalkozik az oktatással egyáltalán, iskolákat zárnak be, vonnak össze, nincs tanár. Közben meg korszerűsíteni kellene az oktatást, mert az ezer éves frontális oktatás ezeknél a gyerekeknél már nem működik. Ezeket a problémákat nem lehet az egyes családok szintjén megoldani.

Nemrég olvastam olyat egy FB-csoportban, hogy a nagycsoportos gyerek nem akar aludni, ezért az óvónők felszólították anyukát, hogy vigye haza a gyereket. Több óvónő felszólalt, hogy ez egy teljesen jogos kérés az intézmény részéről, ha kell mondjon fel anyuka a munkahelyén, de ezt a családnak kell kezelni. Csak kapkodom a fejem. Miért a családnak kéne ezt kezelni?! Az oktatás nem állami feladat?

Az iskolában is nagyon könnyen odavágják már a tanárok a problémás gyerekre, hogy legyen magántanuló. És mégis hogyan? A legtöbb szülő nem tudja tanítani a gyereket, nem ért hozzá, ha mindenki tudná csinálni, minek tanultak az egyetemen a tanárok?! Akkor meg fogadj hozzá magántanárt. Aha, persze, 5000 Ft-os órabérben heti 30 órában, mi? Nagyon szomorú, hogy mifelé megyünk.