Elfogadni, hogy ilyen és csak szeretni?

7-es vagyok, és köszönöm szépen a bátorító szavakat, remélem a kérdezőnek is segít.

12 éves, szóval szerintem mi már minden lehetséges úton jártunk. Én ott tartok, hogy már feladtam a fejlesztést, a pszichológust, mindent. Most már csak sodródom. Nem utasítottam el egyébként a gyógyszert. 1 évig szedte. Szerintem nem lett tőle jobb, úgyhogy én is arra gondoltam, hogy nem az adhd a fő gond. Van amúgy az is benne nyilván, mert a figyelemzavar és a túlmozgás tünetei is ott vannak. De a gyógyszer nem segített. Viszont lefogyott tőle sokat, szóval a doki leállította. Tette ezt úgy persze, hogy a gyerek előtt kellett ezt megbeszélni, és most már meg van róla győződve, hogy ez neki mennyire rosszat tesz. Ráadásul a lázcsillapítótól meg feldagad az arca. Mindegyiktől. Szóval most már ott tartunk, hogy még vitamint sem hajlandó bevenni. Semmit. Mondogatom neki én is, hogy menjünk vissza a pszichiátriára, próbáljunk ki másik gyógyszert, de hallani sem akar róla. Mit csináljak? Már nem kisgyerek, az akarata ellenére nem tudom begyógyszerezni.

Van egyébként másik gyerekem. Ő is adhd-s. Igaz, hogy ő nem annyira durva, szóval volt vele egy kis sikerélményem azért. Őt is hordtam sokáig pszichológushoz, de ott is mindennek én voltam az oka. Nyilván nem tesz neki jót, hogy a testvére ilyen. A pszichológusnak erre is voltak ötletei. Túl nagy a fókusz a másik gyereken, emiatt a lányom meg háttérbe szorul. Önbizalomhiányos, mert nem foglalkozom vele, passzoljam le a másik gyereket a nagymamának, és csak a lánnyal foglalkozzak, stb. stb. Mind olyan ötletek és tanácsok, amelyeket józan ésszel végiggondolva én is tudtam, csak éppen nem lehet megvalósítani.

Nekem alapvetően az a véleményem a pszichológusokról, hogy nem tudnak segíteni. Ez egy állapot, ami néha jobb, néha rosszabb, és a környezetnek kéne tolerálni. Az iskola nyilván nem fogja, ezért a szülőknek nem elég az, hogy a gyereket otthon valahogy kezelni kell, még a külvilágból is csak a szemrehányás jön. A pszichológus nekem ilyeneket mondott, hogy legyek következetes, legyenek egyértelmű szabályok, meg ne büntessem soha azért, amit az iskolában csinált. Csupa közhely, semmi konkrétum.

Egyébként is hogy lehet, hogy ne büntessem azért, ami az iskolában történt? Lehet ezt? Szerintem nem. Persze vannak fokozatok. Anyám már egy négyesért letolt, nyilván én ilyeneket nem teszek. Ha beírást kap, mindig megkérdezem mi történt. Legtöbbször ő a hibás, vagy ő is hibás. De sokszor már csak bűnbak. De nyilván nem fogom megdicsérni azért, ahogy viselkedett. Bár őszintén néha már csak megvonom a vállam, mert belefáradtam. Az ilyen beírások miatt már nem akarok agybajt kapni.

Pl. tobozzal megdobta társát, szünetben rátette a gyurmát a radiátorra, órán evett. Na, ezekért tényleg nem büntetem meg.

12 éves, ha most nem fogod keményen, akkor később nagyon gond lesz, nem hagyhatod rá, hogy már ilyen idős.. Akkor van wifi, ha kipróbáltok mégvalamit.

Biztos nem szedettem volna ilyen sokáig vele semmit, ami nem hat, váltsatok dokit. A miénk kér visszajelzést, ritalinnál pl egy hét elég volt a döntésnek(nem hatott, ideges lett tőle), strattera az első pár napban igen, utána semmi, 3 hónap próbaidő volt, amíg felemeltük maxra, ott meg idegesebb lett, abbamaradt.

Erre adta a ripedont, ami elvileg szedál, gyakorlatilag csak kicsit, ha túl sokat vesz be, akkor is csak annyi, hogy csendes tőle és fáradt, amikor meg leheletnyit szed, akkor úgy ahogy oké.

Én ledumálnám a gyerekkel, hogy értse már meg, más, mint a többiek(én ezt nagyon belenevelem a gyerekbe, hogy neki a viselkedés a nehézsége, másnak meg az írás mondjuk, vagy az olvasás), kipróbáljuk, ha nem hat, akkor max még egyet, és annyi. 12 évesen ebbe bele fog menni.

Mi 2 hónapja teszteljük a ripedont, elején lecsapta, lefeleztem, nem hatott de valamit javult, estéről átvittem reggel azt a keveset és most oké, most szünetben nézzük meg nélküle, így is minimális adag.

Hangsúlyozni kell a különbséget az előzőtől. Az enyémről le is vették az adhd kódot, néha figyetlen, de alapvetően nem az, a doki szerint(most hogy nem hatottak a gyógyszerek) biztosan az autizmusból fakad a figyelmetlenség és aktívság, impulzivitás, akkor biztos nem adhd, és le is vette a kódot.. mi is túl vagyunk mindenen, szerintem sem hat semmi, de ehhez ki kellett próbálni mindent, hogy biztos lehessek benne. Pszichológusokból sok van, mind mást gondol, csak pár közös sablon van, ugye az nem egzakt "tudomány", annyit meg mindenki tud, hogy jutalmazás(nekünk nem válik be amúgy, és a napirendtől is kibukik) és lehetőleg nulla bántalmazás legyen.

Átérzem, nálunk tegnap az volt, hogy egy kissrác nem akart a párja lenni, hanem mással, ezt nem akarta elfogadni, ezért kiabált vele, hogy legyen a párja, rászóltak nyilván, majd hárman lettek párban. Én meg közöltem, hogy beerőszakolta magát harmadiknak, azt hiszem a "kihisztizte" kifejezést használtam és hagyni kell a másikat, nehogy már ő döntsön helyette, lehet a másik párja, attól őt nem szereti kevésbé, majd visszafelé lesz az ő párja, de csak ha akar, de ha rendesen viselkedik akarni fog stb, szóval lenyomtam a helyes viselkedés-megértés szöveget, majd vérig volt sértve, hogy én hogy mondhatok ilyet neki, hogy kihisztizi, és nem is az volt..

Persze. De tényleg, ezek már csak minimális "problémák" a korábbiakhoz képest, ez nem jellemző már rá annyira.

Kérjetek 0,25 ripedont(vagy 0,5öt és majd felezd le a felet). Csak ezt az egyet, ha nincs mellékhatása, akkor működik ilyen hullámzó viselkedésre meg furcsán "beszűkült" látásmódra, az enyém is általában az "áldozat", persze mások is bőven szemétkednek, de ő is hülye helyzetekbe keveredik, ez a párválasztós viselkedés korábban mindennapos volt, nyilván mindenki más hibás, csak ő nem.

Nekem 2 SNI-s lányom van, akik már iskolásak és van egy 1,5 éves kisfiam, aki nem érti amit mondok neki, emellett pokoli hisztis és alvásból fél óránként ordít 3 hónapos korától kezdve, éjjel is és nappal is. Ja és egyedül vagyok velük.

Nagyon együttérzek, nekem sokszor elszakad a cérna...

"12 éves, ha most nem fogod keményen, akkor később nagyon gond lesz, nem hagyhatod rá, hogy már ilyen idős."

Nem hagyok rá semmit, a gyógyszerre mondtam, hogy nem nyomhatom le a torkán az akaratán kívül. És ezt most is így gondolom.

A számítógép elé nem is ülhet le addig soha, amíg nincs kész a lecke. Szobáját rendben tartja, házimunkában segít.

Sokszor előkerül a gyógyszer meg a pszichológus téma. Néha annyira kiakaszt, hogy kínomban már arra gondolok, hogy az 6 db pszichológus után, akit elfogyasztottunk, keresek egy 7.-et, hátha az segít. De a gyerek nem akar menni, hát akkor ne menjünk, én sem igazán hiszek ebben, ettől könnyen el tud tántorítani.

A gyógyszerrel kapcsolatban annyiban maradtunk, hogy ő állítja, hogy anélkül is megy a suli. Hát jó, legyen. Megmondtam neki, ha megint behívnak a suliba, hogy ki akarják rúgni, akkor nem lesz választása. Addig meg az ő döntése, lehetne kitűnő tanuló, de neki jó a hármas is, az ő baja. A doki egyébként azt mondta, hogy a Stratterán kívül nincs más alternatíva. A Ritalint ő nem írná fel neki, mert ő az a fajta gyerek, aki tombolna, amikor kiürül, és nyilván nekem esténként nincs arra szükségem, hogy itt ordibáljon velem. A Ripedont meg megint nem írná fel, mert az bódít, és figyelemzavaros gyereknek ő azt nem írja fel. Másik dokit megkérdeztem, ő azt mondta Ritalin, este meg amikor kiürül adjak neki nyugtatót. Hát, nekem ez tényleg nem tűnik annyira jó ötletnek.

Nem tudom mi lenne jó, én csak a napi túlélésre játszom.

Hozzáteszem, hogy az egész sokkal könnyebb lenne, ha tanárok megértőbbek lennének, de sajnos van egy-kettő, aki folyamatosan cseszteti ilyenekért, hogy minek mocorog a padban, miért az ablakon bámul ki, meg hasonlók. Holott ezek tipikus tünetek, amiről a gyerek nem tehet. Aztán meg itthon megy a balhé, hogy ő nem akar iskolába menni, mert őt Ádám bácsi minden nap megszégyeníti az osztály előtt. Most őszintén, én hordjam a gyereket pszichológushoz?! A tanárnak kéne továbbképzés.

Gondolod azért akarják kirúgni, mert mocorog a padban?

Az enyém nem bírja a frusztrációt, magára vesz dolgokat, ő is kapott adhd diagnózist(meg előtte mást is), majd nem hatott a gyógyszer, és levették. Ha kiborulós gyerek, akkor fel szoktak írni mást is, ahogy a másik doki neked is felírta volna. Nekem is javasolták, hogy rajtamarad az adhd, és mivel a ripedon szedálhat, kaphat mellé ritalint, hogy a figyelme meglegyen, de normális(nagyon nagyon kis, a lehetős legkisebb adagban) nem szedál semmit. A gyerek koncentrált, a jelenben van és kitűnő dolgozatokat ír(mondjuk előtte is azt írt). Most szünetre leépítettem, ez volt az első ilyen napja, mikor elvonási tünetnek kellett volna lennie, nem volt ilyen, tök oké, kivárom a többi napot, mi lesz. Minden attól függ, kihez kerül az ember, a legtöbb ha kérsz valamit, akkor ad, mert mind segíteni akar, és a viselkedésgondosokon kell leginkább.

"Addig meg az ő döntése, lehetne kitűnő tanuló, de neki jó a hármas is, az ő baja." Hát igen, ebben nagyon különbözünk, az én gyerekem 12 évesen nem hozhatna olyan döntést, ami megrövidíti a lehetőségeit, én nem hárítanék egy ekkora felelősséget rá, amit még ép felnőttek sem tudnak meghozni, nem hogy impulzív kisgyerekek.

Akkor ez nem a ti utatok. Én is csak akkor nyúltam hozzá, mikor már muszáj volt, de bár előbb tettem volna.

"Hát igen, ebben nagyon különbözünk, az én gyerekem 12 évesen nem hozhatna olyan döntést, ami megrövidíti a lehetőségeit, én nem hárítanék egy ekkora felelősséget rá, amit még ép felnőttek sem tudnak meghozni, nem hogy impulzív kisgyerekek."

Igen, különbözünk. Én nem tudnám berángatni a pszichiátriára. Mondd el, hogy csinálnád? Szerintem ketten kevesek lennénk odarángatni. Előtte üssem le? Vagy nyomjak nyugtató injekciót a fenekébe? Egy matek 5 miatt? Na, ezt te sem gondolod komolyan! Sokan túlélték már az életet úgy is, hogy nem voltak kitűnő tanulók.

Én komolyan nem értelek. Ha neked is adhd-s a gyereked, akkor tudod mi ez, és nem kéne a másik torkának ugrani.

Egyelőre még nem akarják kirúgni egyébként. És igen, ilyenek miatt írnak be neki, hogy mocorog a padban. Hogy a Krétából idézzek:

"Megdobta osztálytársát egy tobozzal. Rátette a gyurmát a padra. Evett órán. Papírgalacsinnal dobálózott. Szünetben fára mászott."

Nyilván ezek miatt érdemes leszedálni egy gyereket.

17 részben egyetértek veled, de ez nem a szülők, hanem a társadalom hibája.

Tudod szülőként a legjobbat akarod még a buta gyerekeknek is, és most mindenki, az internetes idegentől kezdve a neves gyermekpszichológusig azt mondja, hogy fejlesztés kell annak a gyereknek MINDENÁRON. És akkor nehéz megkérdőjelezni, főleg, hogy mindig beetetnek, hogy egyszer valaki tényleg szinte normális lett tőle.

Ja, és általában ahogy idősödik egy ilyen gyerek annál kevésbé foglalkoznak vele, egy tinédzserkorút már hagynak ám békén, szóval mire kezd kifogyni a remény addigra el is tűnik az a közeg ami addig

A múltkor láttam egy netes oldalon, hogy szétszedtek a kommentekben valakit, aki nem akarja az egész család életét az egyik gyerek fejlesztései köré szervezni.

Elvárják, hogy add fel az egész életed mindenféle kétséges ígéretért, hogy add el a fél vesédet akkor is, ha az eredmény annyi, hogy a gyerek 10-es számkör helyett majd 20-asban is tud számolni felnőtt korára. Ami jó meg szép, de tulajdonképpen mindegy és nem biztos hogy megérte azt az árat, amit végül a család megfizetett.

Abban viszont igazságtalan vagy, hogy az anyákat hibáztatod, hogy kezelik a gyerek magatartási problémáit. Egyszerűen sokaknál nem működik a normális nevelés. Iszonyat nagy terhelés van ezeken az anyákon, és sajnos a sérült gyerekkel sérül MINDEN az anyában, a családban, a nevelésben, a módszerekben, és a kívülről megbotránkoztató megoldások születnek.

17es, honnan veszed, hogy régen nem voltak ilyen gyerekek? A 90es években, mikor születtem egészen biztosan voltak, sőt, előtte is voltak, anyám korában verekedések, de még a nagymamám is mesélt 87 éves létére verekedésekről, nem figyel, meg ilyesmi órán, azok a gyerekek több körmöst kaptak pl a suliban, meg több pofont otthon, és NEM JAVULTAK MEG, csak évek alatt, ahogy manapság is.

A fejlesztés szerintem sem ér semmit, ez idegrendszeri másság/eltérés nem fog máshogy működni, csak ingerdús környezet kell nekik és ki is van belőlük hozva a legtöbb. Manapság többet várnak el, és kisebb a toleranciaküszöb verekedésre, bullyingra, zaklatásra, erőszak szóbeli fizikai formáira, de még csúfolódásra is, ma már nem lehet kövér gyereket kövérnek nevezni, vagy rossz rajzolóra azt mondani, hogy bénán rajzol. Régen meg még a tanár adta rájuk a szamárkalapot és együtt röhögte őket az osztállyal, meg verte mindenki előtt a körmössel a rosszul viselkedőt.

Minél többet várunk, annál többen lesznek, akik kilógnak, ami szerintem nagyon jó, hogy észreveszik. Ha azt hiszed régen nem voltak ilyen gyerekek, olvass irodalmat, nem ártana! Régen még "rosszabbak" is voltak, csapatostul kergették egymást a falu gyerekbandái és verték össze egymást már 10 évesen, sőt..

Senki nem lesz értelmesebb pofontól, az idegrendszeri problémája sem fog helyrejönni fenyítéstől, viszont idomítási módszerekkel könnyebben el lehet érni a helyes viselkedést-(jutalmazás, büntetés váltogatásával), de ugye már büntetni sem szabad, a gyerekeknél nem lehet feketepont pl az iskolákban, ha haladó szellemű suli. Nálunk a tanárnő mondta, hogy statisztika bizonyítja(tanították nekik), hogy jobban teljesítenek azok, akiknél csak pozitív megerősítést alkalmaznak. Ja, de nem idegrendszeri problémás gyerekek, "nehezebb" felfogással és/vagy kisebb önkontrollal. Mint a kutyáknál, nekik is van, akinél csak a fojtó, vagy a szögesnyakörv használ, mert magasabb a fájdalomküszöbe, rosszabb az idegrendszere. Nehezebb gyereket csak keményebben lehet nevelni, a butáktól(értelmi sérültek) vagy idegrendszeri eltérés tanulásban megnyilvánulásánál(diszek) meg sokkal kevesebbet kellene elvárni. Mondjuk ezt az utóbbit pont így csinálják, tele vannak kedvezményekkel meg felmentésekkel. Nem szabad összezárni mindenféle problémás gyereket viszont, osztályonként egy egynek kellene lennie csak, hogy ne üsse egymást a nehézségük.

De szívesen megreformálnám a rendszert:) Egyébként az érzelmeket ki kell adni, a gyereknek jó, ha megismeri a határait és tökre ki tudja adni magából üvöltve bőgve a feszültséget, csak nekünk, többieknek rossz hallgatni és elviselni. Kéne ilyen dühöngő minden lakásba, törhetetlen üvegfallal, ahol nincs teljesen elszigetelve sem a gyerek mint a szobájában, de nem is megy mások agyára az üvöltéssel.

"Megdobta osztálytársát egy tobozzal. Rátette a gyurmát a padra. Evett órán. Papírgalacsinnal dobálózott. Szünetben fára mászott."

Miért nem írod, hogy ennyi a baj? Azt hiszed a sima adhdsoknál ennyi a gond? Olvassál már kérlek hasonló cipőben járó gyerekekről! Nálunk egyik megtaposta a másik FEJÉT, ráugrott a hátára és verte a fejét, lehúzták a földre és megrugdosták, nyakánál nyomták fel a szekrényre, alázások/gúnyolódások mennek, egyik gyereken alkarját másik véresre marta, másik gyerek arcán karmolásnyomok, az én gyerekem pl megharapta a másikat, de volt, aki mondjuk ceruzával szurkált, és az egyik osztálytársa meg ollóval, ő azóta nem kaphat ollót technikám sem, pedig már nem elsős, hanem másodikos és én a fehér, felsőfokú végzettségű szülők közé járatom iskolába, ezek iskolaelőkészítős, és 4 ismerős sulijából sztorik, de vannak még, hogy irgalmatlan csúnyán beszélnek, dobálják a tanárt, az egyik kést vitt be megfenyegetni a másikat, az egyik verekedés közben véletlen letört a másik fogából egy darabot(rosszul esett), ismerős kissrácnak kirúgták a mozgó tejfogát, meg ilyenek.. iskolaelőkészítőben "köves hógolyót csináltak" pl. Ha kicsit beleolvasol az adhds csoportba, ebből van több, nem abból, hogy mozog a padban.

A ti esetetek nyilván nem ez, ott csak utálják a gyereket, gondolom nem az impulzív alkat, de legtöbbször nem csak ennyit jelent az adhd, mint nálatok, irtó mázli van, ha csak ennyi a gond, nem is tudom, milyen magatartásproblémáról beszéltél! Még azt tudom elképzelni, hogy a gyereked direkt szembemegy azzal, amit a tanár mond(pl evett órán mikor mondták, hogy ne), és ezt nem tudják normálisan megfogalmazni a beírásoknál, hogy direkt idegesíti másokat, csak a cselekményt írják le.. vannak ilyen provokátor gyerekek, de ez sem adhd gond, inkább oppozíciós zavar.

Az impulzív gyerekek verekedősek, az adhd pedig impulzivitással jár, mázli, ha nálatok ez nagyon picit figyel csak be, de jó lenne tudnod, hogy a többségnél nem így van! Pont onnan tudom, hogy "sokat kell foglalkozni a gyerekkel", hogy az enyém is ilyen(volt), és az agyamra mennek azok, akik adhdra hivatkozva hagyják, hogy a gyerekük verje a többit, vagy látják, ahogy megbukik és nem csinálnak semmit ellene. Most másodikos a gyerekem, rengeteg munkám van benne, harapott, dührohamos volt, tyúkjaink vannak, de képes volt azt mondani, hogy a kakas tojja a tojást, annyira nem figyel semmire, de felhoztam(mikor kiderült, hogy okos gyerek, mert esküszöm kételkedtem benne), most kitűnő és jó magaviseletű, most gyógyszert elhagyva is le a kalappal előtte:).. a fél osztállyal nem ismétlik a szorzótáblát se(ugye nálunk a fél osztály papíros), lassabban haladnak, és teszik szét a karjukat a szülők, hogy nem megy nekik, verem a fejem a falba a szülőin és programokon, mikor beszélgetünk.. mert nem próbálják és nem teszik helyre a gyerek magatartását sem, borzalmasan trágárul beszélnek és takaróznak a diagnózissal. Nem csak az enyém tanul jól, kb 4en vannak, az egyik auti, a másik kevert tanulási zavaros 3 disszel kitűnő, a másik adhds...

Na mindegy. Lehet fejleszteni és kell is őket, nem lehet lecsúszni hagyni. Tesóm is adhds, látom mi lett belőle, amíg foglalkoztak vele boldog volt és ment neki, 8 osztályos gimibe jutott, majd onnantól nem ment és depis lett. Igen, nekünk nehezebb minden téren, de nem reménytelen. Egyébként tökre irigy vagyok, hogy csak ennyi problémátok van viselkedésben, fel nem fogom, hogy nevezheted ezt magatartásproblémának. El kell vinni ezekből az iskolákból, hacsak nem a beszédstílusa, modora provokatív(odd), csak nem tudják rendesen leírni az intőkbe, mert ha ennyi a gond, akkor a srác egy mintagyerek.