Elfogadni, hogy ilyen és csak szeretni?

Erősen SPD-s a lányom, mellé ADHD gyanús

2éves

Nagyon nagyon nehéz volt elfogadni

Míg nem volt diagnózis, nem tudtam hova rakni az érzelmeim, dühös voltam és ingerült

Mióta tudjuk, hogy mi a "baj" vele, sokkal jobban kezelem őt, mert tudom, hogy nem velem akar kitolni, ő ilyen, és ezt elfogadtam

Mit jelent a problémás? Mentális beteg, vagy simán csak rossz?

Az én gyerek sajnos az utóbbi kategória. A vilagon semmi nincs hatással rá, a maga feje után megy mindenben, magasról tesz a szabályokra, törvényekre. Hazudik, lop, csal, iszik, legutóbb kiderult, drogozott is, állítólag azt abbahagyta. Épphogy nagykorú, meg itthon él, tanul -vagy legalábbis iskolaba jar- nem pici gyerekről van tehát szó. Mindig ilyen volt. Még mielőtt a te neveltem ilyennek dumával jönne valaki, 2 éves korától harcolok különböző szakemberekhez, szerintük semmi baja, ilyen a természete.

Szeretem, mert a gyerekem, de őszintén szólva alig várom, hogy elkoltozzon itthonról. Mondjuk innen nézve ez még nagyon sokáig nem fog megtortenni

Az enyém adhd-s, de folyton mindenki azzal jön, hogy autista, de többször vizsgálta szakember, és nem túl határozottan, de kizárták.

12 éves, de őszintén mondom, hogy még mindig nem tudtam feldolgozni.

Évekig hordtam pszichológushoz. Neki nem segített. Viszont folyton mindig mindenért én voltam a hibás. Ez nekem sem segített. Mostanában gondolkodtam rajta, hogy talán nekem kéne elmenni pszichológushoz, de őszintén a 20.000 ft-os óradíjat sajnálom érte, nem hinném, hogy annyira sokat tudna segíteni. A gyerekekkel amikor voltam, az sem ért sokat.

Alapvetően én azt vártam, hogy majd valahogy a gyereket próbálják megváltoztatni. De nem az volt a cél, hanem folyton azzal jöttek, hogy rosszak a tanárok, rossz a többi gyerek, na meg persze a szülők. Én értem persze, hogy neki nagyon rossz érzés, hogy folyton mindenhonnan a negatív visszajelzés jön. De én mégis valahogy arra számítottam, hogy neki próbálják megmagyarázni, hogy ő ül fordítva a lovon. Ehelyett inkább azt erősítették benne, hogy mindenben neki van igaza, és mindenki más a hibás.

Szóval én már nem viszem pszichológushoz, amúgy ő sem igazán akarja.

Viszont nagyon rosszul esik nekem, hogy onnantól hogy reggel 6-kor felkel, addig, hogy este lefekszik folyton áll a bál itthon. Már tudom, hogy felkelt, mert csapkod, káromkodik. Az iskolában heti több beírása van, már kellett iskolát váltani. A tanárok is persze mindenért engem hibáztatnak.

Én próbálok vele szelíd és megértő lenni, mert a büntetés az nem használ. Sok szakirodalmat olvastam, és ott is azt írták, pozitív megerősítés meg ilyenek. De egy energiavámpír. Egyszerűen nem tudok annyi pozitív energiát begyűjteni, amit estére ne szívna le rólam.

Időnként nagyon cuki, szeretgetni kell, bújik, főz nekem teát, csinál nekem sütit stb. De időnként egyszerűen azt mondom, hogy nem bírom elviselni, és miért ver engem az Isten egy ilyen gyerekkel. Ezek után meg persze megint rosszul érzem magam, mert ilyen negatív gondolataim vannak.

Szóval egy hullámvasút az életem. És kétségtelen, hogy sokszor megfordult már a fejemben, hogy mennyivel boldogabban élnénk, ha nem ilyen lenne a gyerek.

A jövőtől nagyon félek. Nem tudom el tudja-e végezni az iskolát, ha igen, lesz-e munkahelye, vagy amíg él a nyakamon marad. Jelenleg a napi túlélésre játszunk az iskolában. Folyton attól rettegek, mikor hívnak be az igazgatóiba, hogy keressek neki másik iskolát.

Szóval ha valaki tudja, hogy ezt hogy kell csinálni, én is szívesen veszem. A kérdésfeltevés nagyon jó.

6-os neked van másik gyereked?

Én azt érzem, úgy látom, tapasztalom, hogy a legnehezebb azoknak elfogadni, akiknek nincs másik, esetleg több "normális" gyereke is a problémás mellett. Mert így anyaként csak egyfajta visszajelzést kapsz: a kornyezettől és a gyerektől is csak azt, hogy rosszul csinálod.

Egy autis fórumon olvastam, hogy valaki egyenesen azt írja, gyógyitó erejű volt számára anyaként, mikor megszületett a második gyermeke.

Nalunk a tesó is érintett sajnos, talán ez mégjobban földhöz is vágott, mint az első gyereknél.

7esnek annyiban igaza van, hogy totál borzalom, hogy csak egyfajta visszajelzés jön, nincs "siker" az anyaságban. Én olyanokat kap csak jókat, hogy "látom, hogy mennyit van vele foglalkozva, de.. " vagy "én már megcsaptam volna a helyedben" ezek a pozitív visszajelzések, hogy azért egész jól állom a sarat..

Amúgy az én gyerekem is ilyen, és megőrülök, mert máskor meg nem ilyen! Tipikusan az, hogy úgy kel, hogy rugdossa le a takarót, kiabál, elégedetlen, nyafog, vinnyog a semmitől, még éppen csak kinyitotta a szemét, senki sem szólt hozzá, és már ilyen, vagy egy tünemény, felkel, megsimogatja az arcomat, lenyom két puszit(a simogatásra felkelek) és megölel, felöltözik egyedül. Teljesen kikészít, mintha két gyerekem lenne, és sosem tudhatom melyik jön, mert nap közben képes többször váltani.

Ő kapott auti diagnózist is(szintén a fogalmuk sincs mibaja, hátha ez), szerintem amúgy valami idegrendszeri probléma, de az auti diagnózissal legalább járnak támogatások, de a sulikeresést ellehetetlenítette..

Én azt mondom adj neki gyógyszert viselkedésproblémára(ripedont), kiegyensúlyozottabbá teszi kicsit, minden ismerősnél látom, bár tény, hogy a mellékhatások mindenkinél mások, és mérlegelni kell, hogy megéri-e, de csak miután láttad, hogy hat. Adhdsoknál van, akinél elképesztően látványosan hat(szerintem a többi nem adhds amúgy, akinél nem hat), nem szedál. Van egy antipszichotikum, kis mennyiségben az sem szedál, de eltüntetni a hangulatingadozásokat és "racionálisabb" lesz a gyerek. Tehát amit eddig nem tudott megfogni érzelmi téren, most kicsit kevésbé teszi hevessé, indulatossá. Elég suliidőben szednie, többször, rövid távon, az is van, akinek látványosan hat, másnak meg semennyire(annak nem az érzelmei a problémája). Van, akinek szorongásból jönnek a viselkedésgondjai, azt magamon tudom, hogy hat(xanax), mindenfajta aggódást kiírtott rövid időre, utána hogy túlvagy a nehezen, nem feszülsz be miatta, és legközelebb a könnyű megoldással elég csak fél helyett negyedet bevenni, és utána már el lehet hagyni, rutin lesz.

Annak nehéz tudatosulnia, hogy mentális betegség van, és ugyanúgy nem lesz bajod, ha beveszel rá valamit, mint fájdalomra fájdalomcsillapítót. Persze tudom, van aki utóbbit sem szedi, inkább szenved pár órát fejfájással, mert az természetes, de mikor rámegy az életed, több éved olyanra, amire nem kellene, akkor azért már mérlegelsz. Elsőre ijesztő csak a sok előítélet miatt.

JA és én nem fogadom el, hogy ilyen. Azt igen, hogy neki nehezebben mennek a dolgok(viselkedés), de ugyanúgy nevelem, vannak elvárásaim, mintha egészséges lenne, a szeretetem meg nem függ a viselkedésétől. Ugyanaz a cél, mintha egészséges lenne, illeszkedjen be. Nem kell erénylovagnak lennie, de legyen képes megfékezni magát és beilleszkedni átlagos esetekben. Szélsőséges esetekben valszeg nem fog jól szerepelni, de azért próbálja minden erejével, és ha minden erejével próbálja, akkor már elégedett vagyok.

5ös

Spd van megállapítva már 2hónapja

Eddig igen, idegrendszeri éretlenség volt

2hónapja volt kontroll, akkor állapították meg az spd-t és van ADHD gyanú amit 3éves korában fognak újra vizsgálni, mert nem volt egyértelmű

Tudom, hogy szar a magyar ellátás, de meg kell találni a megfelelő orvost, aki nem csak elhessegeti a problémát