Mi a határ egy dackorszakos fiúnál?

Szia kerdező! Ha semmilyen hagyományos nevelési módszer nem műkodik, akkor sajnos a fogadó oldalon, a kisfiadnál lehet a probléma :( remélhetőleg nem nagy.

Másban is van elmaradása? Mert a beszéd akkor megkésett nála egyértelműen, ha csak 3 szava van 2 évesen - persze a beszédkéses elég gyakori és ártatlan elmaradás

Beszédértése milyen? Ha kérsz tőle valamit, érti? Tud válaszolni valahogy igen/nem kérdésekre? Mivel játszik egyébként?

Nálam sem műkodott semmilyen hagyományos nevelési elv, és sajnos ki is derült hogy van probléma.

Nálunk más jellegű probléma van, több jele is volt ilyen korában már, szerintem nálatok nem ez van az alapján amit írsz.

De nálunk is nagyon sokáig volt probléma, hogy nem érezte, mi az amivel fájdalmat okoz, ő is ütött, és csakis a nagyon következetes és kicsit rendhagyó szabályozás működött (jutalmazás/büntetés/alternatív cselekvés), hogy erről leszoktassuk.

Lehet, hogy a gyereked érzelmi fejlődése kicsit éretlenebb, vagy neki magának sem olyan érzékeny a fájdalomérzékelése, és ezért nem látja a határokat.

Vagy nem tudja mit kezdjen a kutyával? - mutass neki alternatívat - Pl a kutya labdáját lehet jó messzire eldobni? Vagy jutalomfalatot adhat neki.

Probálj neki elfogadható cselekvést tanítani, ha dühös. Pl egy nagy párnát püföljön? Én ilyemikkel próbálkoztam, meg mellette rajzoltam neki mérges arcot, vidám arcot stb, és meséltem neki az érzelmekről. Ez lassan átment neki.

Remélem adott valami ötletet :)

Az előzőnek igaza van! Pontosan ezért kell rácsapni a kezére, amikor ütlegeli a kutyát vagy titeket! Értsd meg, hogy addig nem fogja tudni, hogy miről beszéltek neki, amíg nem kap az akciójára egy ugyanolyan válaszreakciót!

Honnan tudná, hogy nektek/szegény kiskutyának fáj, amit csinál? Ha nem mutatjátok meg neki, évekig ezt fogja csinálni. Egy határozott kézrecsapás nem verés! Megtanulja belőle, hogy amit csinál, az fáj.

Lehet, hogy ezt csak egyetlen egyszer kell csinálni és tanul belőle.

„Nagyon sok mindent szoktunk csinálni. Olvasok rengeteget neki, gyurmázunk, rajzolunk, építőkockázunk, buborékot fújunk, stb.. Ha kint vagyunk az udvaron homokozunk, kertészkedünk, motorozik, stb."

Ezekből a tevékenységekből melyik az, ami lefárasztja a gyereket testileg-lelkileg? EGYIK SEM.

Még csak nem is csinálhat egyedül semmit, mindent többes számban írtál. Nem hagyod kibontakozni, együtt rajzoltok, buborékoztok, építőztök, stb. Valószínűleg egyedül nem is csinálná ezeket, mert nem érdekli.

Talán az utcára ki sem viszed (nem tudhatom), de ha így van, akkor nem éri semmilyen külső behatás.

Menjetek kicsit kocogni, vásárolni, az erejéhez képest segítsen hozni egy kis kosárban egy-két narancsot, akármit. Segítsen játékosan mosogatni, felmosni, a dolgait a helyére rakni, a koszos ruhákat a mosógépbe tenni.

Ha hasznossá teszed és annak is érzi magát (mondod neki, hogy JAJ DE NAGY SEGÍTSÉG VAGY ANYUNAK, stb.), akkor a fölös energiáit nem a szerettein és szegény kiskutyán fogja levezetni.

Tanítsd meg táncolni, ugrókötelezni, bármire, amivel le tudja magát fárasztani.

Lehet hogy egész nap vele vagy, de az a nagyon sok minden, amit csináltok, a testi-lelki fejlődéséhez és kifáradásához egy nagy nulla. Gondolom hogy neked is jobb lenne, ha néha a gyerek csinálna valamit, te meg csinálhatnál valami mást...

Azt sem értem, hogy vehettetek oda egy kiskutyát ilyen gyerek mellé. Ő a legnagyobb áldozat nálatok. Nagyon remélem, hogy azóta odaadtátok szegényt valakinek, aki szereti és nem töri ki a nyakát.