Mit csinálsz, ha nem tudsz együtt érezni a gyerekeddel, mert ő a "rossz" a történetben?

Csak egyre reagálnék, mert a többi ugyanazt szajkózza, mint a 14es, illetve ÉN TUDOM, hogy nem akart hintázni, többször volt, hogy valaki leszállt a hintáról, mert az enyém elüldözte, az enyém meg nem ült rá. Ismerem a gyereket, néha csak gonoszkodik, irányítani akar, dirigálni, vagy a nem szimpatikus gyereket akarja piszkálni, amitől ő jobban érzi magát, hogy megmondhatja, ki ülhet a hintára és ki nem..(vagy bármi másra igaz lehet). Nagyrészt normális, de vannak ilyenek nála.

"Felnőtt emberekkel kapcsolatban is így gondolkodsz, hogy "nem akarod", hogy valahogy érezzenek?"

Nem, felnőtteknél, akinek nem normális gondolatai, érzései vannak, pl kiakad azon, hogy rövidnadrágot vagy szoknyát veszek fel, mert benne ez féltékenységet ébreszt(ami abszurd) vagy meg akarja szabni, mit hordjak, hogy hatással legyen az életemre, megszabna dolgokat, dühítik normális dolgok, azokkal megszakítom a kapcsolatot. Meg kb mindenkivel, aki szerintem helytelenül, bántóan cselekszik velem, vagy másokkal szemben. Nem tudom átérezni a helyzetüket, nekem nem fér bele, ha a barátnőm/párom bunkó a pincérrel és megalázza, csak mert szr napja van. Uralkodnia kell magán. De ezek még érthetőek, hogy valaki feldúlt mert kirúgták, ez valós sérelem és emiatt nincs energiája kedvesnek lenni. Az pl nem, hogy valaki beszól a másiknak, mert pl dühíti a hajszíne, ez nem érthető és nem normális, és bántó. Akinek ilyen abnormális érzései, gondolatai vannak, aki zaklat, bánt másokat, kisajátít, stb, azokat úgy kerülöm el, ahogy lehet, mert bántanak másokat és élvezik, helyesnek tartják, feljogosítva érzik magukat az érzéseikkel, gondolkodásukkal ilyenre. Az enyém is úgy gondolja, megteheti, hogy zaklat, bánt mást, elüldözi(lökdösődés is volt már, de azt már a jelenlétemben nem meri, de volt, hogy lelökött 2 évest, vagy rácsapott egy 1,5 évesre, mondjuk akkor még ovis volt). Ez nem rugalmasság kérdése, a gyerekem ritka rugalmas, sosem szokott tervezni meg ilyesmi, birtokolni szeret, irányítani, dirigálni, néha rájönnek ezek. Persze mondom, ez csak néha van, máskor tök normális az értékrendje. Ha felnőtt lenne, elkerülném, de még változik, jó irányba kell terelnem, azért vagyok az anyja, hogy ne maradjanak benne olyanok, amiket ilyen esetekben gondol/érez.

Ismerem a gyereket, tudom, hogy ez egy nem helyes érzés, nem az van, hogy a terveit(ami neki sosincs) húzzák keresztbe, nincs rá logikus, megérthető magyarázat, ami helyessé tenné az érzelmet.. Néha bekattan valami, hogy nem akarja, hogy az a gyerek ott legyen, és akkor mindent elkövet, hogy érvényt szerezzen az elképzeléseinek. Félek, hogy bántalmazó lesz felnőttként, nem olyan ember, aki mellett megmaradnak mások, hanem ő lesz az, akit elkerülnek, mert nem fogja megérteni, hogy mások érzései legalább annyit számítanak, mint az övéi.. Attól is félek, hogy a fejemre nő, hiszen már olyan nagy, és mégsem változott a gondolkodásmódja, érzésvilága. Megnézném, hogyha a ti gyereketekre kiabálna rá, hogy menjen innen, mert nem lehet itt a hintán, mert ő nem akarja egy nagyobb gyerek, mennyire lennétek együttérzőek.. egyszerűen rossz látni, hogy akár csak szavakkal is bánt mást a saját jólétéért, amikor még csak bele sem tolakodtak a személyes terébe, semmi sem történt, mégis úgy érzi, hogy fel van jogosítva arra, hogy dühös legyen a semmin..

Hamarosan még nagyobb lesz, a ti gyerekeitekkel fog együtt utazni a buszon, mi lesz, ha leüvölti valaki fejét, mert úgy gondolja megteheti, mert "az a szemét a velem szemben lévő székre ült le a buszon".. Tökre nincs tere a dühének, és ez az érzés-gondolatmenet abnormális és veszélyes, hogy a semmin így felhúzza magát, ilyen érzéseket, ellenszenvet, dühöt, birtoklási-irányítási vágyat vált ki nála az, hogy közterületen nem csak egyedül létezik..

És semmi bajom nem lenne, ha két éves lenne, azok ilyenek, de már 8 és nem változik.. mondjuk ezek ritkulnak, de akkor is, nincs rendben, és tartok tőle mi lesz később.