Mit csinálsz, ha nem tudsz együtt érezni a gyerekeddel, mert ő a "rossz" a történetben?
Úgy érzem az érzései sokszor nem jogosak, és nem tudom ilyenkor megváltoztatna a gondolatait, csillapítani azokat, és csak távolabb kerülök tőle.
Példák: Ráül valaki a hintára játszón-az az ő hintája, nem ülhet oda, menjen el a játszótérről-féltékenység, ezt értem, és át is érezném, ha az övé lenne, de nem az övé, nem mondhatja meg, ki üljön rá, ráadásul nagy létére kicsi ellen félti, sokszor akkor is, ha nem is használja, lelökné a kicsit és ráülne.
Szóval a helyzetek, amikor nem tudok vele együttérezni ilyenek. Úgy érzem az érzései nem jogosak, rosszul látja a helyzetet, és nem megy vele az együttérzés, megértés, nem tudom átérezni a helyzetét, mert ő a "rossz" a történetben és ez ellenszenvet vált ki, hogy együtt kellene éreznem az ő oldalával.. nem megy. Csak csitítom és magyarázom, de tök feleslegesen, mert tudom, hogy érti, hogy nem az övé, hogy a másik szeretné használni, hogy a hinta üres volt, mégis zavarja, és tudom, hogy tisztában van a helyes viselkedéssel, elvárásokkal, a miértekkel, és mégis ez van.
Együtt kellene vele éreznem? Megtagadom az érzéseit? Annyi ilyen van, azt látom, ha azt látom, hogy ő a "rossz", nem tudok érzelmi támogatást adni neki, mert úgy érzem nem szabad így éreznie, mert a "rosszak" éreznek így, be kellene látnia és együttérezni a másikkal, és nem csak a saját érzéseivel és jólétével foglalkoznia.
Nyilván ledarálom a szöveget, amit mondani kell, hogy "megértem, hogy rossz neked, hogy más is hintázik a hintán, ami téged zavar, de a hinta közös, és nézd, hogy örül neki, az ő öröme is fontos" meg ilyenek, de nem érzem, hogy támogatnám a gyereket a helyzetben, és nem érzem, hogy szabad lenne támogatni ilyen helyzetben, hát tudnia kellene, hogy ez a viselkedés rossz, nem?
Régebben mondták nekem ezt a "megtagadom a gyerek érzelmeit" kritikát, és nem megy ki a fejemből, mert tényleg így van. Az van bennem, hogy ne legyél irigy, ne legyél önző, nem csak te számítasz, más öröme is fontos, ez csak apróság, megtagadnád mástól az örömöt? meg ilyenek. Persze nem mondom, de manapság már volt, hogy kicsúszott neki is.
Nem ovis, de oviban is ez volt, csak nem változik. Hogy kellene vele együttéreznem, amikor ő a "rossz" a történetekben? Hogy kellene támogatnom? Az nem segít, hogy elmagyarázom, mert nem az a baja, hogy nem érti, hanem hogy nem tudja félretenni a saját érzéseit a másikért, és van, hogy szeret is megbántani mást. Annyira előtérbe kerülnek a saját érzései, hogy csak az számít neki ilyenkor, és nem tudom, hogy kellene ezeket a "téves" érzéseket eltüntetnem, mert elmondani ki mit érez ilyenkor, meg mit kellett volna máshogy, meg megmondani a szabályokat nem elég, nem hoz változást.
Mit kell tennie egy "bully" szüleinek, hogy érzelmi támogatást nyújtsanak és együtt érezzenek azzal, hogy a gyerekük rosszat okoz másoknak? Értem, hogy azért csinálja, mert ez rossz neki, de nem kellene rossznak megélnie, mert nincs benne rossz!
válasza: válasza:Hány éves? Ha jól értem, MÁR nem ovis? Ennyi idősen már kéne értenie, hogy a játszótér mindenkié. Az empátia érzése hároméves kor körül fejlődik ki. Én a helyedben megnézetném szakemberrel (gyermekpszichológus?).
Egyébként minden érzés jogos, mivel az érzéseket nem tudja senki, se gyerek, se felnőtt befolyásolni. Legfeljebb idővel lehet, hogy megváltoznak. De érted most írhatnám, hogy a te érzéseid se jogosak, mert túl objektíven gondolkodsz, nem vagy elég empatikus a gyerekeddel (csak egy példa), az hogy esne?
válasza: válasza:Kevered a szezont a fazonnal. Nagy katyvasz van a fejedben ezzel kapcsolatban. Kb olvastál róla két mondatot, logikusnak tűnt, de a mögöttes dolgokat láthatóan nem érted, hogy mit miért kéne csinálni.
Elismerni kell a gyerek érzéseit ilyen esetben, nem feltétlenül együttérezni vele. Vagyis elismerni, hogy joga van azt érezni, amit érez. És senki nem mondhatja meg, hogy egy adott szituációban mit _kell_ éreznie. És itt jön a lényeg... (mert sokan egyből arra következtetnek, hogy akkor ez azt jelenti, én hagyom hogy meg is verheti Pistikét ha dühös, hogy elfoglalta a "hintáját", azért mert azt mondom, hogy ismerjük el az érzéseit. Megsúgom: nem) Az, hogy elismerjük, hogy lehet dühös, ha ő éppen ezt érzi - és TÖK MINDEGY, hogy miért -, nem egyenlő azzal hogy engedjük, hogy tetlegességig menjen.
Tehát valahogy így: "Látom, nagyon dühös lettél, mert más ült be a hintába, igaz? (Megnevezzük az érzését és elismerjük, azáltal hogy mondjuk neki, hogy látjuk) - Igaz. - (Nem a de szót használva!) Habár tudod, hogy a játszótéren mindenki hintázhat, aki szeretne, ezt biztos nagyon dühítő lehet látni." Ennyi.
Esetleg én még hozzátenném oldásnak, hogy "Mutasd meg, hogy mennyire vagy dühös" vagy "Ugorj akkorát amennyire dühös vagy!" Ezek általában oldják a benne lévő feszültséget. És végül megkérdezném, hogy "Ha leszállt a kislány, szeretnél egyet hintázni te is? Ha igen, akkor vájuk meg türelmesen, addig meg építsünk egy tornyot, ha szeretnél"
Amit most kap tőled ezzel az "eldarálom mondattal":
"megértem, hogy rossz neked, hogy más is hintázik a hintán, ami téged zavar, de a hinta közös, és nézd, hogy örül neki, az ő öröme is fontos"
Azt üzened neki, hogy dehogy érted meg, és ezt ő is tudja. Meg van mondva, hogy mit kellene éreznie. Sőt még érezteted is vele, hogy nem fogadod el ha nem azt érzi, amit te jónak ítélsz. Vagyis ő csak akkor van szeretve (ez így nincs kimondva, de ez az üzenet, ami a lelkében lecsapódik), amikor jókisfiú, amikor számodra elfogadható dolgokat érez, ha nehéz, "rossz" érzései vannak, akkor elfordulsz tőle. Még egyszer, attól hogy lehetnek nehéz (nem feltétlenül rossz) érzései és ezt elfogadom, hogy ő így érez, még nem hagyom, hogy bántson miatta másokat. Az is az én feladatom, hogy helyes stresszkezelési technikákat és helyes dühelveztési módszereket tanítsak neki. De ez csak akkor fog menni, ha ő fel tudja ismerni és meg tudja nevezni az érzéseit. Rengeteg felnőtt ember nem képes erre! Viszont ezt gyerekként csak tőlünk tanulhatja meg. Ha nagyobb elbeszélgethettek róla, hogy miért lesz dühös mikor más ül a hintába, mi zavarja. Vagy el lehet játszani otthon pl legóval.
Remélem érthető volt, ahogy leírtam.
válasza:Jaja, nem kell visszakeresnem, a 14es és 12es ugyanazt írta le.
És igen, ez a bajom
"Vagyis ő csak akkor van szeretve (ez így nincs kimondva, de ez az üzenet, ami a lelkében lecsapódik), amikor jókisfiú, amikor számodra elfogadható dolgokat érez, ha nehéz, "rossz" érzései vannak, akkor elfordulsz tőle."
Nem feltétlen ugyanazt mondom el mindig szó szerint, de igen, elmondom, mi történik vele, elmondom miért van ez és elmondom mi történik mással, és hogy ez miért "jelentéktelen", hogy ne csak a saját világában legyen, ahol helyénvaló a dühe(amivel tökre nem érzek együtt, nem érzem át, megérteni sem akarom,de felfogni felfogom, mindig mondom, hogy látom, hogy dühös vagy/féltékeny vagy stb)
Nem tudok normálisan hozzáállni, amikor ő a "rossz" a történetben, mert igen, pont azt érzem, hogy nem kellene így éreznie. Nem az van, hogy negyedórát üvölt ilyenkor, általában gyorsan felfogja a dolgokat, csak zavarja és van, hogy szóban durva ilyenkor a másikkal, szerencsére tettben már kevésbé, ez régebben volt jellemző.
és ezt sem értem a 14es válaszból " ezt biztos nagyon dühítő lehet látni."
Miért lenne ez dühítő? Nehogy ez dühítő lehessen! Ez egy természetes dolog, másnak örömet okoz, még csak nem is tőle veszi el, meg semmi. Miért kellene azt mondanom, hogy ez dühítő lehet, mikor ennél nincs normálisabb? Mintha azért lenne kibukva, mert mind lélegzünk és elszívjuk előle a levegőt.. "biztos nagyon dühítő lehet".. nem, ez biztosan dühítő, és aki emiatt dühös, helytelenül gondolkozik, helytelenül érez.. És igen, ilyenkor a személyiségének ez a része teljesen idegen tőlem.
És vissza is érkeztünk ehhez a részhez, amivel nyitottam:
Úgy érzem az érzései sokszor nem jogosak, és nem tudom ilyenkor megváltoztatna a gondolatait, csillapítani azokat, és csak távolabb kerülök tőle.
Nem tudok és nem is akarok teret engedni azoknak a gondolatoknak/érzéseknek, amikor úgy érzi ő az áldozat olyan helyzetekben, amikor nem az, és kb mások létezése zavarja. Igen, túl objektív vagyok és nem tudok empatikus lenni vele ilyenkor, pont ezt írtam, nem tudok és nem is akarok vele együttérezni, dühöt más tőlem/tőlünk független öröme iránt, szóval nem zavarna, ha ezt mondanád, pont ebben kértem segítséget. Szerencsére ritkán van ilyen viszonylag. De úgy látom az átlagos emberek ugyanúgy elítélik a dolgot, az érzéseket és a kiváltó okot, csak a 14eshez hasonlóak szerint kellene teret hagyni neki a saját dolgaihoz. Én meg valahol a két tábor között vacillálok, úgy érzem úgy kéne, mint a 14es mondja, de nem akarom, mint a többiek mondják.
válasza:14-es vagyok. Igen, véleményem szerint teret kell neki engedni, mert csak így lehet továbblépni. Amíg egy embernek megmondod, hogy mit kellene éreznie, addig az káros lesz számára és nem visz előbbre. Ha ezt nem érted meg -olvass erről sokkal többet, fejleszd a saját önismeretedet is -, addig tök mindegy hányszor mondod el neki, hogy nézd Anna hogy örül, hogy hintázhat. Illetve ezek szélsőséges viselkedések felé fogják később nyomni. Vagy dafke is ilyen lesz, mert hogy neki ne mondja meg senki, vagy egy idő után elkezdi elnyomni magában a rossz, nehéz érzéseket, hisz megtanulja hogy ő csak akkor szerethető, ha jókisfiú. És ennek utána rengeteg negatív hatása tud lenni a későbbi életére, a kapcsolatai megélésére. Egy idő után saját maga előtt sem fogja felvállalni, ha rossz érzése van, de attól még az ott lesz, csak el lesz nyomva. Ezt szeretnéd? Jobban örülnél, ha így lenne?
Az meg nem releváns, hogy a többség szerint sem elfogadható és büntetni kell ezeket az érzéseket. Az emberek elenyésző része foglalkozik önismerettel, pszichológiával, fejlődés lélektannal (pedig már rengeteg platformon elérhető közérthetően). Így ezekhez a kérdésekhez csak tudatosan lehet közelíteni. Ahhoz meg kell a tudás a témáról.
Egyébként meg az osztozkodás örömét vagy azt, hogy örüljön más örömének, képtelen lesz egy olyan szituációban megtanulni, ahol mást érez, attól hogy mondod neki. Ezeket akkor kell visszajelezni neki, amikor épp azokban van benne. Lehetnek azok nagyon apró momentumok is. Pl. megosztja veled a csokiját (még ha te kértél is belőle). - Köszönöm, hogy adtál nekem a csokidból. Örülök neki. Kedves tőled. Jó dolog osztozkodni.
A lényeg, hogy elkezdje detektálni és felismerni, megnevezni az érzéseit.
Ezen kívül ez egy érési folyamat, mivel együttérzésre, csak azért csinálni valamit mert az a másiknak jó, kevés gyerek képes kisiskolás kor alatt.
Egyébként hány éves a fiad? Még mindig nem derült ki számomra.
Illetve az meg egy következő, mélyebb aspektusa a sztorinak, hogy vajon miért kelt benne dühöt, ha más hintázik a játszótéren lévő, ám szabad hintával? Engem ez foglalkoztatna inkább. Lehet köze nincs az adott szituációhoz, csak ott jön ki, az nyom be rajta egy piros gombot.
Simán megnevezi az érzéseit, ezzel nincs baja, elmondja mit érez, csak nem akarom, hogy azt érezze:)
A másik nem ülhet rá, mert ő nem akarja és mert csak, vagy ilyen abszurd dolgok, amik nem igazak, pl ő akart rajta hintázni(ez nemigaz), vagy a másik még kicsi/nagy hozzá, vagy "mi szoktunk ide járni", meg ilyenek. Bármit kitalál, de szerintem ő sem tudja, mi zavarja, egyszerűen nem akarja, hogy másé is legyen olyan dolog, amivel ő is játszott/fog játszani valamikor, birtokolni akarja. De simán el tudom képzelni, hogy megengedné, ha pl elkérik tőle azt a hintát, ami nem az övé, még mielőtt ráülnének. Utólag már nem adja. Meg ugye nem mindig van ez, hanem csak néha. Van amikor nem érdekli, van amikor meg igen.
Felismeri és megmondja, hogy nagyon dühös, és azt is, hogy miért, ezzel nincs gondja.
Akkor mondjam, hogy "rendben van, hogy dühös vagy", mikor úgy gondolom, hogy nincs rendben? Hazudni nem akarok, és érteni értem is, csak nem érzek együtt, és annak ellenére, hogy értem, hogy mi frusztrálja, nem gondolom, hogy az helyes lenne. Amúgy igen, szeretném, ha visszafogná a negatív érzéseit és lerendezné magában, ha ezek az érzések nem helyénvalóak, tanulja meg kezelni. Ez az önmérséklet, önfegyelem, nem? Ha tudom, hogy hülyeség, amit érzek, és olyat akarok, ami másoknak rossz, ezért rossz dolog, kezelem magamban. Pl hiába akarnám bántani a pasit, aki megcsalt, visszafogom magam, megmondom, hogy húzzon el az életemből és lerendezem magamban, ismételgetem, ami a valóság, amíg elmúlik a dühöm, mert tudom, hogy bántani, fenyegetni nem szabad(és már értelme sincs).
Szóval én így kezelem a dolgokat, és szerintem mindenki visszafogja magát, amíg az érzés elmúlik(kibeszélik magukból, vagy csak bent tartják, amíg csillapodik, vagy sportolnak avgy ilyesmi, mindenkinek más), de a legtöbb embert nem is dühít abszurd dolog, hanem "jogos" sérelem éri őket, pl hazudnak nekik.
Olyanon senki nem húzza fel magát, hogy "mellettem sétál egy nő, hogy mer ezen a járdán sétálni, amin én is, mit képzel magáról" és a düh itt nincs is rendben, ahogy a hintázósnál sem.. ezért nem tudok teret adni neki és elismerni, rendesen hozzáállni, mert nincs rendben. Simán együttérzek, ha pl leolvad a fagyija, vagy megbotlik, vagy hibázik, vagy pl szaladt és elesett, vagy valaki tönkretette a játékát, de ilyennél egyszerűen nem megy..
Teljesen nyugis napokon és képes ilyen abszurd dolgokon feldühödni, megsértve érezni magát, mikor nem is volt sérelem. Mittudomén vele akart játszani egy 6 éves, és közölte, hogy ő kicsi ehhez(mikor egy csomót játszik hat évesekkel, meg kisebbekkel is), hogy vele játsszon, és mit képzel a kisgyerek, hogy majd pont vele fog játszani.. itt is totál bunkó és hülyeség, amit gondol, főleg mivel legtöbbször normális, csak néha kattannak be ilyenek. Mintha direkt generálná a dolgokat, hogy nehogy túl sok nyugis napunk legyen.. érdekes amúgy, rohanós napokon sokkal kevésbé ingerlékeny.
válasza:Szerintem meg az az érdekes, miért is lenne gáz, hogy szokott helytelenül érezni és azt te is helytelennek tartod és olyankor azt szimplán mondod is neki mindenféle bűntudat nélkül? Te nem szoktál helytelenül érezni? Benned sosem volt hiszti akár irreális dolgok miatt? Mondjuk elképzeltél valamit, hogy úgy lesz és nem úgy lett...
Szerintem bőven elég, ha őszinte vagy vele, a rossz viselkedést elítéled, a jóért megdicséred, és hát sokszor biztosítod úgy egyébként, hogy őt magát szereted. De nem akkor kell bizonygatni ezt, amikor haragszol rá, ez természetellenes álca és elvárás magad felé. Nem kell előre bocsánatot kérned, hogy mered nevelni és rettegni, hogy akkor nem feltétel nélkül szereted vagy elrontottad, mert tiszta lapnak kellett volna lennie és most már nem lesztek kompatibilisek. Szerintem pont az ilyen nyakatekert, túlolvasott elvárásokkal lehet lerontani azt, ami ösztönösen lehet, hogy tök jól menne.
válasza:Sajnos az látszik, hogy nem érted. Összemosol dolgokat.
"csak nem akarom, hogy azt érezze" Ilyen nincs. Senkinek nem mondhatod meg mit érezzen, még a saját fiadnak sem. A tettét, ha bántja emiatt a másikat, elítélheted, de az érzései miatt nem. És ha jól értem, ő se tesz mást, csak kibeszéli magából a dühét.
"Olyanon senki nem húzza fel magát, hogy "mellettem sétál egy nő, hogy mer ezen a járdán sétálni, amin én is, mit képzel magáról" és a düh itt nincs is rendben, ahogy a hintázósnál sem.."
Te felnőtt aggyal gondolkozol és elvárod, hogy a gyereked felnőtt aggyal gondolkozol és érezzen. De egy gyerek még ezen a szinten van. Más a valósága. Neki abban az adott szituációban _valamiért_ probléma, hogy más hintázik. A gyerekek még képesek irracionális dolgok miatt kiakadni. Ez normális. Az indulatkezelést kb 18-20 éves korra tanuljuk meg (már aki, van aki még akkor sem). Szóval lehet dühös. A te feladatod megtanítani, hogy mit csináljon ha dühös. És hogyan tud megnyugodni és visszatérni az egyensúlyi állapotba. Illetve beszélgethettek róla, amikor nem ebben az állapotában van, hogy miért jó örülni mások örömének, elmesélni, hogy neked mit ad, együtt kitalálni, olyan lehetőséget, ahol ő is kipróbálhatja ezt az érzést stb.
Ne mondd, hogy te sose éreztél másképp valamiben, mint ahogy a többség vagy ahogy más elvárta volna? Számomra rémisztő az olyan szülő, aki ennyire el tudja utasítani a saját gyerekét és ezáltal azt üzenni neki, hogy "ha ilyen vagy, nem szeretlek".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!