ADHD-s gyereket nevelő szülők. Mennyi gyerkőcöt vállaltatok összesen?

Nekem mindkét gyerek auti, enyhe érintettséggel, persze mihez képest enyhe.

Nagyon nagyon szenvedek ugyanettől a dilemmatol kérdező. Szerintem erre nincs általános valasz.

Nyilván függ a te terhelhetőségedtol, hogy hogy viselned, ha a következő gyerkőc is problémás vagy esetleg még problémásabb lenne. Nagyon szomorú dilemma.

De ha vágysz meg egy gyerekre, akkor az is nagyon fáj, ha úgy érzed, a szíved ellenében kell dönteni, ráadásul lehet, hogy pont ez a születendő gyermek hozna egyensúlyt a családba.

Nálunk a 7 éves kevert specifikus, beszédértési zavaros, a középső 4 éves, adhd gyanús. Még várjuk a pszichiátriára az időpontunkat mindkettőnek. A középsőnek a megyei pedszolgálatnál a felmérést, mert a területileg illetékes nem tudta felmérni akkora a figyelemhiánya.

Mindkettőnek sok a szenzoros tűnete.

Nekem a nagy igazi többemberes baba volt. Vele nagyon nehéz volt kicsi korban minden, a középsővel pedig most.

A legkisebb 1,5 éves. Ő meg a tipikus beetetős álom gyerek.

5-ös, hát akkor üdv a klubban.

Nekem 2 van. De ha a fiam lett volna az első, akkor ott megállunk.

A lányom úgy kezdte, hogy 5 hetes koráig nonstop ordított. Fogalmam nem volt miért, a védőnő és a gyerekorvos elintézte annyival, hogy érzi, hogy az anyja ideges. Hogy a fenébe ne lennék az, amikor a gyerek egész nap ordít?!

Utána viszonylag nyugodt gyerek volt, de nagyon akaratos volt, az óvodában nem nagyon voltak barátai. Az alváskor nagy balhék voltak mindig, nem tolerálta. Annyit mondott az oviban a gyógypedagógus, hogy nem alakult ki nagycsoportra a kézdominancia, és szerinte ez gond, mi csak legyintettünk.

Annál is inkább, mert a fiam, aki rá 2 évre született addigra már teljesen kicsinált idegileg. Gyakorlatilag minden napom a túlélésről szól, amióta megszületett. Iszonyatosan ideges mindenért, jó, ez most már nyilván rólam is ragad, talán egymást spannoljuk. Kívülálló szerint egyértelműen én vagyok az oka. De ilyeneken tombol, hogy pl. kiborult a tej, és több órás hiszti van. A mai napig, most 12 éves. De kb. 5 éves koráig egy szemhunyásnyit nem aludtam. Már az oviban kezdtük a kivizsgálásokat, állították, hogy auti. Ja, amúgy szerintem is az, de az orvosok végülis nem írták le, maradtunk az adhd-nál. A suliban minden nap egy küzdelem, a tanárokkal felesel, a gyerekekkel trágár, zavarja az órákat, nem akar tanulni. Itthon is folyton mindenét ordibál. Ha nem az van, amit ő akar, egyáltalán nem tolerálja. Böfög, hangosan szellent. Szerinte ezt csinálja mindenki, persze rajtam kívül, és ez teljesen normális, és nem érti miért akadok ki rajta. Az más kérdés, hogy a suliban kb. hetente beírnak neki a hasonló dolgaiért, de nyilván mindenki más a bolond, amit ő csinál, az teljesen oké.

Én akartam volna még egy gyereket, de hamar lemondtunk róla. Ha ő enyhén autista, és lenne egy erősen érintett gyerekem, én biztos nem bírnám ki, így is folyton azon gondolkodom, hogy öngyilkos leszek.

Valami ott szakadt meg nálam, amikor a lányom bekerült a suliba, és mivel a fiamon látszott, hogy gond van, hát rajta volt a világ szeme. És nagyon rosszul teljesített, gyakorlatilag ő volt a legrosszabb tanuló az egész osztályban és a magatartásával is kezdtek gondok lenni. Nekem 2 diplomám van, mindig szorgalmas, szabálykövető ember voltam. Szóval nagyon kiborultam, amikor a lányomat is elvittük kivizsgálásra, hogy van-e valami tanulási zavara, és kiderült, hogy ő is adhd-s.

Még annyit tennék hozzá 5-ös, hogy nem kell járni sehova. Tapasztalatból mondom, hogy nem használ semmi, csak pénz, idő, energia. Nincs csodamódszer, sem vitamin, sem semmi ami megoldaná a dolgot. A pszichológus sem tud mit csinálni, mi évekig jártunk. Megkérdezte a gyerektől milyen volt a napja, ő meg órákig mesélt, és a nő nagyon elégedett volt magával. Én meg mondtam neki, hogy ja, bárkinek elmeséli, az utcán az első idegennek. Ezen kívül semmit nem csinált vele, semmi terápia, végülis meg is mondták, hogy a társas viselkedésével négyszemközt nem tudnak mit csinálni. Ő is csak azt tudja neki elmondani, amit én, hogy hogy kéne viselkedni, amit elvileg tud is, csak ha ideges lesz, nem tudja betartani. És elég hamar ideges lesz, gyakorlatilag bármitől.

Állítólag van akinek a Ritalin megoldja, de az enyém nem hajlandó bevenni.

Viszont némi fény az alagút végén, hogy érnek sokat maguktól. A lányommal sulit váltottunk, és itt megtalálta a helyét, most már elég jó tanuló, és a magatartásával sincsenek gondok. Neki inkább a napi adhd-s dolgok a bosszantóak, minden télen elhagy legalább egy télikabátot, személyi igazolványt, szekrénykulcsot. Tényleg a hétköznapi élet is nehéz, bár nem direkt csinálja, de a suliban is megkaptam folyton a tanároktól, hogyha elverném, legközelebb nem hagyná el a tesicuccát. Nem hinném, hogy ezen múlik.

Csatlakozom a 6os válaszolóhoz. Mi is 10 évig jártunk midenhova, állítom semmi nem használ, csak a gyógyszer. (ADHD, autizmus spektrumzavar, egyéb idegrendszeri zavar, szenzoros is a gyerek, SNI) Majd elnövi, vagy csak ahogy kamaszodnak már nem lesz kimagaslóan feltűnő a többiek között.

Mindenkinek kitartást kívánok.

Mi megálltunk ennél az egy gyereknél.

Sziasztok. Csatlakozom az előttem szolohoz. Én is úgy érzem, hogy a fejlesztések nem segítenek.

Az is igaz, hogy a közelunkben nincsen kifejezetten autizmushoz értő gyógypedagógus/szakember. De az ilyen általános fejlesztés, hogy egy idegen tulajdonképpen jatszik vele egy órát, az semmit nem ér a viselkedeszavarok kezelésében, meg hogy jobban tudjon figyelni. Ja, és a kedvencem mikor a viselkedési problémákra azt javasolták, hogy allitsak határokat a gyereknek otthon, tehát kb oldjam meg. Jó kis tanács, ilyet ingyen is olvasok pl. itt a gyakorin.

7-es Szerintem a legjobb befektetés az volt hogy vidékre költöztetek, hogy beszerezted az eszközöket és hagyod hogy mozogjon kedvére, vagy néha kicsit iranyitottabban. Te is beláthatod, hogy ettől mindenki élete könnyebb mint egy panelban szorongani a heti egy-ket ora fejlesztésért egy városban, ahol pont ugyanezt csinalnak. Igazából az intézmények szempontjából lehet szívás majd, de őszintén? Budapestiektol is azt hallom, hogy hiába van integráló meg kiscsoportos hely, kb. öldöklés megy érte, legalábbis erős verseny. Na meg a csábítás hogy a hangzatosabbnal hangzatosabb fejlesztohazakba vidd a gyereked tízezres oradijakert és még ott is várólisták vannak már mielőtt megnyitnanak egy-egy új helyet.

Én dolgozni gyakorlatilag nem fogok tudni visszamenni meg egy-ket évig tuti, cserébe legalább az élet is olcsóbb vidéken, és a 'fejleszto' meg 'montessori' lehetőségek szinte maguktól és ingyen adodnak.

Bizonyos érintettség felett a kiégés meg az elszigetelődés úgyis kb. egyértelmű, itt legalább csend van és nyugalom.