Hogyan tanultok ADHD-s gyerekkel?

Az elméletre vagy a gyakorlatra vagy kíváncsi?

Elmélet: Diagnosztizálják, majd a bizottság kijelöli az iskolát. Hacsak nem nagyon durva eset, akkor marad az addigi suliban. Te leadod a papírt, az iskola megigényli az utazó fejlesztőt aki azonnal be tud illeszteni az órarendjébe és megindul az iskolaévvel együtt a fejlesztés is. A fejlesztő beavat téged a lehetséges módszerekbe, ezzel segíti a te munkádat és a gyerek otthoni tanulását is.

Ezután az ember felébred es rájön, hogy bilibe lóg a keze...

Gyakorlat: Diagnosztizálják, majd a bizottság kijelöli az iskolát miután megkerdezik, hogy mi szerepeljen és mi ne a szakvéleményben, mert lehet, hogy kiútálják a suliból, ha leírják az egészet (???). Utána leadod a papírt a suliban, megígérik, hogy intézkednek. Te naivan vársz, majd szeptemberben kiderül, hogy az utazó fejlesztő ritka mint a fehér holló, leginkább Columbo feleségére hasonlít, mindenki hallott róla, de a suliban még senki sem látta, mert túlterhelt és a 2 éve leadott gyerekeknek sem tudott még időt kiszorítani. Ezután elkezdessz nyomozni, hogy mit és hogyan tudnál segíteni a gyerekednek, de közben felvetik, hogy mi lenne, ha gyógyszert szedne, lehetőleg annyit, hogy ne legyen vele extra probléma, mert sajnos az eddig az osztállyal foglalkozó pedaszisztenst áttették az elsősökhöz... Végre bejutsz az iskola egyik fejlesztőjéhez fogadóórára, megkérdezed, hogy hogyan tudnál segíteni a gyerekednek, mire kapsz egy mélyen együttérző elismerést és azt, hogy keress módszereket a neten... Tyűűű, ez magamtól eszembe sem jutott volna! Na ebből a konzultációból még futsz pár kört néhány egyéb gyógypedagógussal, majd mikor végképp tele lesz a hócipőd, akkor keresel egy magán fejlesztőt, aki horror áron, de foglalkozik a gyerekkel sőt, ha mázlid van, még tippeket is ad, hogy hogyan segíts neki otthon.

Na, bocsánat a kifakadásért, de én most próbálom lenyomni 2 iskola torkán a szakvéleményeket és fejlesztőt szerezni, mert 3 Adhd-s gyerek magán fejlesztése kicsinálja a családi kasszát és mindezt úgy, hogy mindegyiknek heti 5 óra AJÁNLOTT fejlesztés van előírva a suliban. Egyébként az ajánlott azért van benne, mert így nem tudsz balhézni, hisz nem kötelező csak ajánlott... 😤🥴

Szrt sem tanítanak, amit ne tudnál józan paraszti ésszel. A gyerekeknek ezzel a diagnózissal nem fejlesztés kell, mert nem azért csinálja, mert egy tanulható képessége hiányzik, hanem máshogy működik az agyi kémiája.

Olyanokat fognak mondani, hogy "jutalmazd a gyereket és ne büntesd" lehetőleg rögtön, következetesen.. Meg ne legyen túl sok inger körülötte, mikor tanultok, üres asztal pl. Mondanak olyasmit, hogy legyen ilyen egyensúlyozópárnája, vagy tevékenység közben tanuljatok, elvileg akkor jobban figyelnek, gyakorlatilag meg rosszabbul.

Nincs titkos módszer, amit a gyógypedek tudnak, te meg nem. Csupa olyat csinálnak, amit te is tudsz, csak így megtanulnak a gyerekek együttműködni más idegen felnőttel is, több inger éri őket, ami jó nekik. Persze be nem vallaná ezt senki, jönnek egy csomó marhasággal és a holtbiztos megoldással, ilyen dühkezelési skála, meg vizuális megsegítés meg szrságok.. Persze.

Na mindegy. Nem csak bizottság(sőt, alapvetően nem ők, legalábbis nem nekik kéne) diganosztizálnak, hanem a pszichiáterek, ők pedig gyógyszert írnak fel, mert tudják, hogy ez nagyrészt hat. Kétfajta van, vagy az egyik, vagy a másik hatni szokott. Ajánlanak még sportot, mozgást, diétát, ki miben hisz, általában aki az egyikben ige, az a másikban nem.. leginkább az kell, hogy megbízható, beszélgetni képes felnőtt legyen a gyerek mellett, akivel együtt tud működni, és a gyerek lelki egészsége rendben legyen.

2 vagyok. Hány éves a gyerkőc?

A nagynál nekünk az jött be a legjobban, ha együtt tanulok vele. Ezt ne úgy képzeld el, hogy ott gubbasztunk az íróasztalnál, hanem én esténként átveszem csendes magányomban az anyagokat és utána mindennapi tevékenység közben megbeszeljük azt. Sokszor próbálom beleépíteni a tanulmányait az eletünkbe pl. természetismeretből vették a zöldségeket, gyümölcsöket

Akkor másnap lecsót főztünk közösen és azzal pont át tudtuk venni az anyag javát ( hagyma, paradicsom, paprika...). A gyümölcsöket is megnézegettük és átbeszéltük. A történelemhez nézek az adott témakörre jellemző érdekességeket stb. azt beleszövöm a tananyagba így nem lesz neki unalmas. Próbalom viccesen előadni, sokszor egész jól megjegyzi. A vers a nehezebb ügy, ott táncot, mozgást koreografálunk hozzá. 4-5 tanuló. Jövőre már lesz fizika is. Na, azt még lövésem sincs, hogyan fogjuk tanulni, mert elég hülye vagyok hozzá.

A középső csemete mozgásigenye elég nagy. Vele labdázás közben szoktuk a szorzótáblát gyakorolni pl. én dobom és elkezdem az 1*1-től vagy én mondom a szorzást, ő az eredményt vagy fordítva. Olvasni segítség képpen szokott, azaz felolvas nekem, hogy ne unatkozzak mondjuk teregetésnél. Könyvjelzővel jelöli a sort így nem csúszik el. Az írás megy a legnehezebben, mert elvéti a sort is, ha nem figyel... mindig az adott lelkiállapotától függ, hogy meddig gyakorlunk. Van olyan nap, hogy semmit nem tudunk, de olyan is, hogy a teljes heti anyagot átnézzük egy nap alatt.

A kicsi nehezebb eset, auti is. Ő max 20 (inkabb kevesebb) percig tud valamire figyelni. Nála végképp a rövid és gyorsan megcsinálható feladatmennyiség a nyerő. Nem vevő a játék közbeni tanulásra. Esetében még keresem a tuti módszert.

Ami még bejött, az a társasjáték. Régi játékokhoz új kártyákat, szabályokat csináltam, így sokszor észre sem veszik, hogy tanulunk. Peldául az a fránya manó hármasával dugta el a fa 9 odujába az aranyrögöket (3-as szorzótábla) és csak akkor tudják megszerezni a következő feladatot, ha megmondják, hogy hány aranyrögöt rejtett el...

2-esnek és 4-esnek hú, de igaza van!

Én évekig küzdöttem, hogy legyen papírja a gyereknek, mert az óvodában azzal áltattak, hogy majd akkor kap fejlesztést. Közben meg az egészet azért indították el, mert abban bíztak, hogy leírják, hogy nem integrálható a gyerek. Ők sem ismerik eléggé a rendszert, mert ilyet nagyon kivételes esetben írnak le, mondjuk minimum középsúlyos szellemi fogyatékosság esetén. Kicsit félreállt a szájuk, amikor vittem a papírt, hogy ez a kijelölt intézmény, de még nekik kell utazó gyógypedagógust keresni. Nem is akartak, már azzal fenyegetőztem, hogy feljelentem őket (bár ez üres fenyegetőzés volt a részemről, mégis hol lehetne feljelenteni őket?) Akkor valahonnan szereztek egy nőt, aki azt mondta, hogy majd ad ötleteket, hogy hogyan kezeljem a gyereket. Első és utolsó konzultáció alkalmával kaptam egy igen általános fejlesztési tervet, amiben ilyenek voltak, hogy szobatisztaságra szoktatás meg tisztálkodás tanítása. Csak néztem, hogy 5 éves a gyerek, és már elég régóta szobatiszta, nem is ezzel volt a probléma, most mégis miről beszélünk?! De azóta is ő volt az egyetlen és utolsó, aki egyáltalán fejlesztési tervet adott. Pedig elvileg kéne nekik ilyet írni, de mindegy is.

Nekünk heti 4 óra volt kiírva, a suliban tavaly heti 20 percet kapott, amikor is egy nyugdíjas bácsival arról beszélgettek hogy létezik-e a covid vagy nem, és kb. ennyi volt a fejlesztés.

"Nincs titkos módszer, amit a gyógypedek tudnak, te meg nem. Csupa olyat csinálnak, amit te is tudsz, csak így megtanulnak a gyerekek együttműködni más idegen felnőttel is, több inger éri őket, ami jó nekik. Persze be nem vallaná ezt senki, jönnek egy csomó marhasággal és a holtbiztos megoldással, ilyen dühkezelési skála, meg vizuális megsegítés meg szrságok.."

Egyetértek. Rengeteg terápián, fejlesztésen voltunk az állami kórházban és magánúton is. Óvodában még talán valamit érnek a tornák meg a részképesség zavar rendbetétele, de a magatartásával meg a figyelmével nem tudnak semmit sem csinálni. Csak megy a maszatolás, hogy le tudják írni, hogy foglalkozva van a dologgal. Meg annyi, hogy a gyógypeddel talán jobban odaül, mint a szülővel.

Hogy én otthon hogyan tanulok a gyerekkel? Hát úgy, hogy igyekszem menekülni. De ő azért utolér. A gyerek nem akar tanulni, de nagyon nem akar, de tudja, hogy mégis kéne, és ez valami elviselhetetlen konfliktust okoz neki a kis agyában, és tőlem várja, hogy ezt feloldjam.

Szóval jön, hogy anya tanuljunk. Én mondom neki, hogy olvasd el az anyagot, és majd kikérdezem. De ő meg sírva fakad, hogy nem tudja elolvasni. Mondom neki, tudsz olvasni, mégis mi a probléma? Hát, hogy ez neki tuti nem fog menni. Miután 1 órát hisztizett ilyenformán, utána elmondom neki az anyag lényegét, amelyre kicsit sem figyel oda. De igazából nem érdekel. Csak hagyjuk már az egészet. Hármas témazárókat ír, meg kap versekre ötöst meg órai munkára ötöst, így most 5.-ben nagyjából négyes a bizije, de jövőre elhatároztam, hogy beadom napközibe, és én meg vállalok másodállást, hogy már aludjon, mire hazaérek.

Én most már tényleg ott tartok, hogy mindent kipróbáltam, és feladom. 12 év után nem tudok ezzel mit kezdeni, most már inkább magamat védeném. Hogy mi lesz a gyerekkel ha felnő? Fogalmam sincs, de nekem a világon semmi ráhatásom a dologra. Talán ha imádkozom, más ötletem nincs.

(Gyógyszert próbáltuk, a Strattera nem használt, a Ritalint meg nem írta fel a doki. Kereshetnék másik dokit, de a gyerek kijelentette, hogy nem fogja beszedni. Hát ennyi, akkor nem tudom lenyomni a torkán.)

Jézusom utolsó! Oké, hogy egyet értünk, de én azért tanulok a gyerekkel!

Gyorsan leírom, hogyan kell tanulni, mert látom ez nálad kimaradt.. hogy nem mondták el a suliban a tanulás módszertanát? Mármint én azt hittem ezt mindenki tudja és így csinálja, erre gondoltam, hogy nem mondanak újat.

Írd le listára pontokba szedve a gyereknek, hogy tudja egyedül csinálni, amíg nem megy, neked is vele kell csinálni, bizonyos lépéseket rábízhatsz!

1. ELOLVASOD

2. Elolvasod újra és kiemeled a lényeget(kiemelővel)

3. Kijegyzeteled a lényeget, nagyon fontos, hogy leírd

4. Elolvasod újra, és megnézed minden lényeget kiírtál-e

5. Olvasgatod és memorizálod a lényeget

*Ha nehezen jegyez meg dolgokat, a kijegyzetelt lényeget írja le újra a saját szavaival pl felkelés helyett harc

Fontos, hogy hangosan olvass(legalább a lényeget), mert akkor hallod is, és minél több érzékszerveddel hallod, annál többször megmarad. Ezért kell le is írni. Ha mondjuk trambulinozás vagy szaladgálás közben ismételgeti a lényeget hangosan, jobban megmarad, mert mozgás is van mellérendelve(erről szól a tsmt is).

Lehet róla kis cetliket készíteni, kiragasztgatni a szobában, hogy jobban lássa, és ki kell kérdezni. A lényegnek úgy kell kinéznie, hogy pl hosszú mondat a könyvben, hogy ebben az időpontban, véres felkelésben ezek meg ezek harcoltak egymással itt tele töltelékszavakkal. Akkor kijegyzeteled, hogy "harc itt(vagy a neve a felkelésnek)" és mikor kikérdezed, rá kell kérdezni, hogy kik és hol és mikor és milyen kimenetelű volt..

Azt hittem mindenki tud tanulni, de nagyon durva, hogy elhajtod annyival, hogy olvassa el, majd te emeled ki a lényeget. Hiszen tudod, hogy ki kell emelni, nem? Miért nem segítesz neki ebben?

Amúgy én arra gondoltam, hogy nem lehet rávenni a tanulásra, egyszerűen ott ülök mellette(az enyém tudja, mit kell csinálni, csak nem csinálja), vagy a szomszéd szobából átszólok kétpercenként(de ez valóban ilyen gyakori, pillanatonként szólok szinte, hogy "csináld, mert nem leszel kész" "figyelj oda, ne a macskára", "a feladatot nézd", "ha nem csinálod, egyest fogsz kapni", "írd már le, hiszen most mondtad" és ezekre képes szenvedni olyanokat, hogy nem akarja leírni, de ha odafigyel tudja, fejben megoldja, vagy megjegyzi a szavakat, de leírni.. azzal küzdünk, pedig gyönyörűen ír. És ugye az odafigyelés, hiába megy jól, nem akarja nézni a könyvet.

Szóval nálunk ez van, semmit sem csinálok, mert nem az a baja, hogy nem tudja, hanem nem csinálja, csak ha cseszegetve van. Be lehet állítani órát, meg jutalmazni, de ez 10ből kétszer működik, a maradék időben így sem megy, egyszerűen nem csinálja, mert vagy nem tud figyelni, vagy nem akar figyelni, vagy nyavajog valami hülyeségen(gyógyszerrel). Elég brutál, olyan gyorsan kiidegel az egész.. Bár jönne tanulni, de az adhdnál(meg gyerekeknél) tipikus, hogy nem fogják fel a rövidtávú következményeket sem, és ha tudja is, hogy nem csinálja, később rosszabb lesz neki, csak a pillanatnyi jólétre koncentrál, hogy ne kelljen tanulnia, pedig sikerélménye van vele, és mégse. Persze minden másra tud figyelni, társasok, kreatív dolgok, olvasás, rajzolás, csapatjátékok, persze ezeket igen, tanulást, azt nem.

Istenem, olyan "jó" olvasni hogy nem vagyunk egyedül. Kezdtem elhinni hogy csak én vagyok balfék és az én gyerekem hülye és rossz, mert tizenébe sulykolják minden intézményben hogy problémás a gyerek.

Voltunk mi is már mindenhol IS, van egy rakat papírunk, amit a tanárok általában nem vesznek figyelembe ( a pedagógiai bizottság megállapításait, plusz időket sem). Nálunk van gyógypedes, foglalkozik is a gyerekkel, sok változást nem hozott. Én azt veszem észre, talán most hogy nő és kezd igénye lenni a jó jegyekre (mert nem akar szégyenben maradni a barátai előtt), majd talán most...

8-as, olyan kis cuki vagy, hogy ezeket leírod, amúgy diplomás tanár vagyok. És igen, kezdtük így, hogy leülünk, elolvassuk, vázlatot írunk, kiemelem a lényeget, és mondjuk vissza. Sírás, ordítás a vége, mert hogy ez sokáig tart, és neki nincs hozzá kedve. Rendben. Akkor ne csináld. Nem nekem tanulsz, hanem magadnak. De ennek ellenére követeli, hogy segítsek, hát akkor én minél gyorsabban el akarom intézni.

És én már elengedtem azt, hogy sz.ar anya vagyok-e vagy sem. Nyilván mindenki szerint az vagyok. Kudarcot vallottam ebben, sajnálom, én már csak nyugalmat szeretnék. De sajnos azt nem lehet.

És ismerek alkoholista nőt, aki kb. minden hónapban másik pasival van, és van 2 kiegyensúlyozott gyereke, mára már felnőttek, mindkettő szakmával, családdal. Ezek után nekem ne jöjjön senki azzal, hogy a családi körülmények. Sajnos idegrendszeri problémával született a gyerekem, és sajnos én is rámentem erre. Kértem mindenkitől segítséget, nem kaptam. Ezek után nem érdekel ki mit gondol rólam.