Kivegyem az óvodából vagy mi lenne a jó megoldás?

Ja és ha már SNIs, nem tudsz váltani, nem szívesen fogadnak ilyen gyerekeket sehol, minket több helyről is elutasítottak x éve, pedig nem olyan gáz a gyerek egyáltalán. A gyereked pedig nem fog varázsütésre jól viselkedni.

A gyámhatósággal nem kell foglalkoznod, semmi bajotok nem lesz akkor sem, ha kimennek. Tudni fogják, hogy nem azért harap, mert te harapod.. van pár idióta anyuka, aki azt hiszi a gyerek tükör, és az otthoni dolgokat csinálja csak(általában akiknek simulékony a gyerekük), de belőlük viszonylag kevés van. SNIs gyerekeket otthagynak a szüleiknél minél tovább, mert nincs rájuk megoldás, szóval a legkisebb félelem se legyen benned. Nem fogják megtudni se a szomszédok, se senki, lehet ki is nevetik, ha felhívja olyannal, hogy "xy harapja a gyerekem, szerintem verik otthon, azért agresszív".. ha hivatalból rád is néznek, semmi extra nem lesz.

Mostantól járkálhatsz évenkénti felülvizsgálatra, kódmódosításokra, ez az egész elkíséri a gyereket és előre jelzi, hogy "vigyázz, ez egy nehéz gyerek".

A szocializációja nem ezen a hónapon fog múlni. Hány órát volt bent eddig? Csökkentsd a minimális négyre, és igen, ne vidd a gyereket.

Vidd ki játszótérre, családi napközibe, játszóház baba részére, minél több olyan gyerekprogramra, ahol irányított foglalkozás van és te is ott lehetsz vele. Vedd rá irányított foglalkozásokra veled kettesben is.

A fejlesztés semmit nem ér(bocs, hogy összetöröm a dolgokat), a tsmt is csak arra jó, hogy ráveszi, hogy idegennel együttműködjön, majd ráveszi, hogy idegennel együttműködjön csoportos helyzetben, mozgás és beszéd közben.

Logopédia hasznos, de ha még nem érett rá, nem fog gyorsabban beszélni. Nálunk hirtelen ment a beszéd, egyszer csak megért rá és egyik nap még csak pár szó, másikon összetett mondatok én meg csak lestem.

Teremts neki közösséget és "feladatokat" minden nap!

Azért annyi lehetne, hogy sajnálod a többi gyereket, hiszen ezek szerint véraláfutásosra harapja őket.. Az enyém harapásának sosem volt nyoma, sem az ütéseinek, sem a rugásainak, de istenem, szívem szakadt meg, mikor láttam, hogy másokat bánt(és akkor is, mikor őt bántották).

Tudom, hogy azt hiszed, fogja fogadni másik ovi, de erre nincs sok esély. Az enyémnek sem volt gondja addig, amíg szigorúbb szabályokat nem kellett tartania, illetve amíg tudtam rá figyelni, megoldani helyette/vele a dolgait. Magától erre szabálytartásnál nem képes. Kisebb létszám csak annyival jobb, hogy "elvileg" több figyelem jut rá, gyakorlatilag meg nem, illetve kisebb létszámú helyeket leginkább problémásabb gyerekek szülei keresik fel. Én 5 éve várom, hogy változzon..

Nagyon rendes igazgatónőtök van! Az ilyeneket meg kell becsülni, el ne vigyétek onnan a gyereket, a legtöbb fű alatt kevesebbet járatná, vagy átrakatná szegregált oviba! Az enyém is okos, értelmes(szerintem részben ez volt a gond, hogy magasan átlag feletti iqja van, így több minden zavarta/zavarja)

Emlékszem, mikor még én is reménykedtem, nekem írták ezeket, mint neked.. és én úgy gondoltam, hogy na majd az enyém, mert az enyém különb:D

Figyelj megértem, csak annyit tudok tanácsolni, hogy IRÁNYÍTOTT helyzetekben legyen benne GYEREKKÖZÖSSÉGBEN, ez lehet sport, bármi, ami neked tetszik, ringató vagy mittudomén.

A másik, hogy NE VÁRD, hogy majd helyrejön. MOST szívás, igényelj GYODot, emelt családit meg minden szrt akkor is, ha nehezedre esik aláhúzni a "tartós beteg-súlyosan fogyatékos" kategóriát. A gyerekeden(a jó képességű gyerekeden) nem változtat az az aláhúzás.

Millióktól esett el a gyerekem, mert ugyan már 2 évesen SNIs volt(csak ennyi baja volt, mint a tiédnek, igazából ennyi se, mert nem maradt nyoma a harapásának, bántásainak, kiabálásainak), csak bennem több volt a büszkeség.. Nagyon bánom.

Az én fiam is sni-s, nálunk az ovi igen szemét módon viselkedett, mert folyton hallgattam, hogy a gyerekem problémás. Szerencsére a szülők nem bántottak minket, sőt, volt aki még mondta, hogy hallotta, hogy szegény gyerekem, mindenért ő a hibás, agyon szivatják az óvónők.

Szóval szerencsétek van az óvodavezetővel, én is azt mondom. Esetleg mondd meg az óvónőnek, hogy beszéljenek ők ezzel a nővel. Aztán ha továbbra is ellenséges, hát akkor nem lesztek barátnők. Igaza van egy előzőnek, hogy akinek simulékony gyereke van, annak glória a feje fölött, hogy ő milyen jól neveli a gyereket, és el sem tudja képzelni, ha másnak nem ilyen, akkor az nem nevelési hiba.

Azt nem tudom, hogy a Gyámhatóság egy ilyen feljelentésre kimegy-e. Nálunk sajnos az iskola jelentett fel minket. Az osztályfőnök nagyon akarta, hogy elvigyük a gyereket, én meg mondtam neki, hogy ki van vizsgálva, és integrálható, kezeljék. Ezek után felhívta a Gyermekjólétet, hogy a gyerekem agresszív, és valószínűleg bántalmazzák otthon. Az igazgatónő aztán azzal védekezett, hogyha van egy agresszív gyerek a csoportban, akkor egy ilyen bejelentéssel az iskola bevédi magát, ha esetleg később baj van, hogy ők szóltak.

Mindenesetre az én gyerekem nem agresszív, soha senkit nem bántott, csak hangrobbanással támad, sajnos.

Azt mondták az a menete, hogy a Gyermekjólét kimegy, és körülnéz, aztán ha azt látja, hogy gond van, akkor szólnak a Gyámhatóságnak, aki védelem alá helyezi a gyereket. Ez nagyjából annyit jelent, hogy havonta egyszer kimennek érdeklődni, hogy mi a helyzet. Nyilván ha azt látják, hogy mélyszegénység, drogok stb, akkor akár el is vehetik a gyereket, de ez nagyon extrém helyzet, általában nem akarják kiemelni a gyereket a családból.

Nálunk már a Gyermekjólétnél elakadt a dolog, mivel én elmondtam, hogy a gyerek sni-s, és jár fejlesztésekre, és pszichológushoz, ezért elnézést kért a hölgy, és többet nem láttam.

Azzal én vitatkoznék, hogy ne tekintsd bélyegnek. Nem a szülő tekinti annak, hanem mindenki más. Kicsi még, fogalmad sincs milyen irányba megy el a gyerek. Az enyémre is mondtak mindenfélét, de most már 5. osztályos integrált iskolában (igaz, már túl vagyunk egy iskolaváltáson), és igazából itt most már minimális panasz van rá. Nem verekszik, nem agresszív, nem zavarja a tanítást, egyáltalán nem ő a legproblémásabb gyerek az osztályban.

Viszont ha van sni-kód, akkor azzal valóban nagyon nehéz intézményt találni, minden tanár fél tőle. Az óvoda talán még nehezebb, mert ők eleve nagyon tele vannak.

Emelt családi meg GYOD meg ilyenek meg csak akkor jár, ha olyan kódja van a gyereknek (autista, szellemi fogyatékos, siket stb.), vagy speciális intézményben tanul. Egy hiperaktivitással, vagy szociális beilleszkedési zavarral nem jár semmi extra.

Ha kivizsgáltatod, és a pszichiáter nem tudja egyértelműen meghatározni, hogy mi a baja, ne kérj komolyabb kódot, mert nehéz tőle szabadulni, és elég sok ajtó bezáródik előtte. És ilyen kicsi korban még nem nagyon tudják eldönteni mi a gond.

Amúgy lehet, hogy a nyáron már nem vinném a gyereket, én is csak iskolaidőben vittem, hátha jövőre lehiggadnak.

Szia, szakirányban végeztem, suliban is, oviban is dolgoztam egy keveset. Ha jól értelmezem a soraidat, abból az a meglátásom, hogy az illető szülő túlkapást követ el, hiszen laikusnak nincs belelátása a fejlődéslélektanba. Még dackorszakban vannak a gyermekek 1-2 évesen, és a harapás velejárója lehet a viselkedésüknak, ritkábban-gyakrabban.

HÁNY ÉVES MOST? Ugyanis azt írod, amikor a harapdálás kezdődött, 2 és fél éves volt. Más életkori adatot nem látok. Így ennek fényében válaszolok.

1-2 évesen ez még életkori sajátosság, és a temperamentumtól függ, h melyik 1-2 éves gyermek riktábban és melyik gyakrabban követi el. Bármelyik temrészetes!! Csak nyilbán meg kell próbálja a felnőtt, h megakadályozza, v kezelje a szitut.

Az ilyen korú gyermekre vigyázó felnőtt kötelessége ügyelni, hogy harapás ne fordulhasson elő, vagy utólag minél hamarabb kommunikatíve közbeavatkozzon, esetleg tettleg, a gyerkeke szétválasztásával; ritkább esetben ugye orvos értesítésével; bár sajnos Magyaro-on gyakori a pedagógusonkénti relatíve magas gyermeklétszám, így nem várható el az összes ilyen eset megfékezése pl óvónőktől, de legalábbis közbe kell avatkozzanak, amikor csak tudnak, e vonatkozásban nem írok meglátást, mert nyilván nem voltam ott, ahol történt a gyermeked részéről.

Bárki sajnos be tud próbálkozni, akár gyámhatóságnál, de ha csak azt nézem, ami infókat megadtál (hiszen semmi másról nem tudok), akkor teljesen alaptalan a gyámhatósági intézkedés, vagy a jelentés feléjük.

Nem tartom kizártnak, hogy udvariasan a biztonság kedvéért esetleg családlátogatásra szánja el magát a hatóság nálatok, ebben nem vagyok járatos, fogalmam sincs.

De egy biztos: ilyenért se te, se a gyereked NEM vagytok vétkesek, se szankcionálhatóak!

Ha a gyerekedbe harapna egy 5 éves, az se számít véteknek. Nagyjából a 6. életévtől mnondható el, hogy a körülmények függvényében lehet ludas valaki. Vagy pl ha egy rá vigyázó felnőtt uszít, akkor a felnőtt felelősségre vonható. De eleve életkori sajátosságról van szó két évesen, de előfordulhat 4-5 évesen is, bármiféle uszítás nélkül is.

A vigyázó felnőtt közbe kell avatkozzon, sajos van, h elkésik az ember, de ilyen a kisgyermekkor, evvel is járhat sajnos. A gyerekek összevesznek gyakrabban-ritkábban egyással és megütik egymást sajnos.

Az agykérgi gátlások a 6. életévben fejlődnek intenzíeven, addig viszont még alig, és tilos serkenteni, ingerelni! Azaz egy 6-7 évestől várható el fokozottabb önkontroll, de még tőlük se olyan, mint egy kamasz korútól.

Amiről viszont lebeszéllek, az a logopédus. Diagnózis céljából van gyak értelme logopédusnak. Ha fejleseztésre vitted, én a helyedben evvel felhagynék. Logopédiai terápia csak 5 éves kortól indokolt, ha van ok rá. Máskülönben kell nekik a statisztika (és arra a pénz), így boldogot-boldogtralant sajnos fejlesztenek, aminek több a kára, mint a haszna, amennyiben nem szorul korai fejlesztésre a kisgyermek.

Pszichológus / pedag szakszolg megnézheti, az oké, diagnózisra, és majd eldöntik, kell-e terápia -2 és fél évesen már esetleg lehet gyanút fogni figyelemzavarra, magatartászavarra stb-, de logopédiai terápiának több a kára, mint a haszna, 5 éves kor előtt!

De egyébként többnyire életkori sajátosság még a harapdálás, 3 éves kor előtt, mondom, egyéni temperamentumtól függ, h ritkább, vagy gyakoribb-e, ezért nem releváns az azonos korú gyerekek egymáshoz hasonlítgatása ilyen szempontból.

Ne haragudj kedves előző, de a logopédusban nincs igazad, mégis honnan vettél ilyesmit?

Az én gyerekemet 3 évesen beszédészlelési zavarral diagnosztizálták, és 3 éves kortól kapott fejlesztést. Rajta kívül még egy gyerek volt a kiscsoportban, akinek szüksége volt erre, gyakorlatilag alig volt egy-két szó, amit mondtak, és nem is nagyon értették mi folyik körülöttük.

A logopédus is egy gyógypedagógus, nem csak beszélni tanítják a gyerekeket. Minden mindennel összefügg az agyban, a logopédussal rajzoltak, színeztek, gyöngyöt fűztek. És az sem igaz, hogy boldog-boldogtalant fejlesztésre küldenek, elég nehéz volt elérni, mivel a logopédus nagyon leterhelt volt.

Szóval ha a gyerek pösze, akkor 5 évesen, nagycsoportban 1 év alatt rendbe lehet tenni, de ha egyéb probléma van, akkor minél előtt elkezdik annál jobb.