Mit tehet egy anya, ha a huszonéves lánya túlzottan karrierista?

Én vagyok, akitől kérdeztél. Nem teljesen. Az anyuval közös lakásunkat újítottam fel teljesen az évek alatt, oda öltem egy csomó pénzt, most pedig elköltöztünk albérletbe, mert anyunak sok az unoka és a párommal sem hajlandó élni.

Fél lakás az enyém, fél telek az enyém, de anyu nem hajlandó eladni.

Mivel hosszú éveken át tanultam 18 éves korom után, így a munkahelyeimen folyamatosan tornáztam fel magamat. Jelenlegi munkahelyemen már igen jól érzem magamat.

De saját lakást nem tudtam venni, hitelt meg eszembe sem jutott, hisz elvileg van saját tulajdonom. Most pedig eszembe sincs hitelt felvenni.

Iskola: igen, bár még vannak céljaim.

Azokba is folyamatosan beleszólt anyu, hogy miért, ne tanuljak, hanem hozzam a pénzt.

Két felsőfokú tanfolyam érettségi után és egy gazdasági főiskola.

Azért írtam, hogy fogadd el a lányodat, mert én anyut szinte megutáltam azért, mert folyamatosan akadályozott, csak a pénzemre utazott.

Most is idejött, hogy adjak a GYEDemből. Vicc.

Szóval támogasd a lányodat, ahogy tudod, hidd el, ez a legfontosabb.

Ha megtalálja az igazit, hidd el, akar családot, babát majd.

Valamivel jobb,hogy karrierista,mintha munkakerülő lenne.

Próbál előrejutni az életben,és ez nem baj.

Később biztosan megváltozik.

Huszonévesen mindenem volt a munka. S hogy minél feljebb tudjak kerülni. Szinte csak az érdekelt. Gyerekről és hasonlókról hallani sem akartam.

Aztán jött a párom, s fordult minden 180 fokot. Azóta van egy babánk is és nem hiányzik az előző életem. (Na jó egy kicsit igen :))) ) De szerencsére a gyerek az első mindkettőnknek, aztán jöhet a meló.

Szüleim akkor is támogattak és most is támogatnak.

Ha majd nála is jön egy megfelelő "alany", akkor szerintem ő is változni fog.

25 évesen tök normális, hogy még csak a munka és a karrierje, az anyagi haszon gyarapítása a célja. Szerintem örülj neki, legalább megalapozza a jövőjét. Manapság már nem olyan világot élünk, mint régen. Manapság már 30 évesen szülnek a nők, legalábbis a többség és a megfontoltabbak. Persze ez is viszonyítás kérdése.

Az én anyukám is kétségbe van esve, mert még nem tervezünk gyereket. 26 éves vagyok. Nem bírják megérteni, hogy még nem tudunk anyagilag bevállalni egy babát és az is nagy akadály, hogy nem biztos, hogy a mostani munkahelyem hajlandó lenne e visszavenni Gyed után, viszont akkor jó lenne találni egy másik és lehetőleg jólfizető állást, viszont ott is el kell tölteni egy kis időt, hogy bátran tudjunk babát vállalni. Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy még saját házunk sincs. Kérdem én, akkor mire vállaljunk gyereket?

azért, mert valaki karrierista, miért kell rögtön úgy gondolkodni, hogy nem lesz családja/gyermeke?

Ha mondjuk "csak" olyan szinten csinálja, hogy nem ismerkedik pasikkal, PEDIG TUDNA, mindenkinek csak azt mondja, hogy nincs időm, nem veszi az energiát, hogy megismerje a másikat, felületes, na akkor a rossz. Tapasztalat, énis ilyen 25L ba botlottam :(