Miért ütöget a tesóm, és anya mér úgy reagál rá, mintha ő (tesóm) kivétel lenne?

én is 14/l vagyok, és van egy 3,5 éves hugom... Ő most van benne ebbe a csapkodós-nyelvnyújtogatós-nagyonovis korszakban...

Próbáld meg „lefizetni”.:) pl. Ha jól viselkedik, nem bánt, adj neki jutalomból egy gumicukrot (persze csak ha már szokott olyat enni).

Próbálj meg viccelődni vele.. Pl. ha utánad megy a szobába, kapd fel és „repülj” vele vissza a helyére. Ha megint odajön, akkor mégegyszer.. A végén már ő is élvezni fogja és csak azért is odamegy.!!;)

Tudom hogy rossz érzés, de ne izgulj, ki fog nőni belőle... Előbb-utóbb.. Remélem tudtam valamit segíteni!

Anyukádnak mondd el ismét, hogy ez téged rettentően zavar és néha igenis fáj, és hogy most kell a sarkatokra állni amíg még nevelhető. mondd el neki, hogy nem akarod tovább tűrni, és szeretnéd, ha ő is partner lenne ebben neked. Szóljon rá, éreztesse a kicsivel, hogy helytelenül cselekszik az adott szituációban. Hogy ez nem játék, hanem igenis komoly dolog mást bántani.

Fogd meg a kezét amikor ütni készül és erélyesen, tekintélytprarncsolóan szólj rá, hogy NEM! Ezt lehet, hogy eleinte minden alkalommal huszonötször kéne eljétsznod, ezért kombináld valami figyelemeltereléssel, amivel kivonod az adott szituvból miután rászóltál. ez azért jó, mert így úgy fejeződik be az epizód, hogy ő ütni próbált, de nem ért célt, ergo nem az ő akarata érvényesült, a te tekintélyed nőtt, őt viszont még ki lehet vonni a hatalmi harcból ha nem adsz teret az adott szitu folytatásásra. Bármi jó figyelemelterelésnek, pl hallod? kóborkutyák vonyítanak, nézzük meg az ablakban-felkapod nézitek stb..., vagy felkapod és megpörgeted/repülőzted, vagy megcsikized, simizgeted, szeretetteljesen dögönyözitek egymást. Neki talán különösen fontos lenne, hogy bensőséges fizikai kontaktusba kerülhessen veled minél többször. Amikor csak lehet, vedd ölbe, öleld meg stb. És sokszor dicsérd, erősítsd meg ha kedves gesztussal fordul feléd, vagy csak úgy kis semmmi dolgokért is pl milyen ügyesen lépted át azt a küszöböt, pont mint egy tornász! tényleg, tudsz tornázni? gyere mutasd.. vagy milyen csinos vagy ebben a pólóban, nagyon tetszel... bármiért és sokszor kapjon tőled pozitív megerősítést.

az elfutás nem jó mószer, nem azt kéne erősíteni benne, hogy az agresszióval irányíthat. Kezerlni kell a problémát, és nem menekülni a konfliktus elől jelen esetben pont szó szerint értve. Fel kell venni a kesztyűt, és nyilván hatványozottan oda kell figyelni, hoyg milyen mintákat lát nap mint nap, és hogy vele vaon mennyire tisztelettudóan viselkedik a család, ő szokott-e kézrecsapást stb kapni. Mert ha őt magát rejtett v nyilvánvaló fizikai avagy érzelmi agresszió éri, akkor nem csoda, hogy valahol ugyanolyan kisülést produkál. gondoljátok át azt is, hogy vajon érte-e mostanában a szokásosnál több stressz esetleg, pl bölcsi, vg scslási problémák stb. A kicsik minden érzelmet azonnal levesznek, ha pl otthon a felnőttek idegesek mert a munkahelyen megdádázta őket a fünök, hiába nem szólnak a konkrét problmáról, és hiába próbálják a személyes kontaktus során ezt háttérbe szorítani, a gyerek érzi a feszültséget, nem tudja az okát, fusztrált és bizonytalan lesz ő is. Ezt csk egy példának hoztam, csak hogy gondoljátok át, mi lehet a viselkedése mögött.

Nem fogja kinőni csak úgy magától. Igenis foglalkozni kell ezzel a dologgal. Ne hagyjátok ,hogy ez a viselkedésminta rögzüljön nála, mert sok problémát fog okozni a szocializálódásában.