Normális hogy minden öltözèsnèl sír a 2 éves kisfiam?

Tavaly ennyi idős volt a lányom, katasztrófa volt vele elindulni vhova, komolyan, legalább két ember kellett (volna) az öltöztetéshez. Sem kabát, sem overál, sem csizma... Persze, mikor elindultunk (nagy nehezen), semmi baja nem volt. Aztán megszokta, de idő kellett hozzá. Jött a tavasz, át akartam váltani átmeneti ruhákra, akkor meg nem akarta elhagyni a télit. Megint kezdődött elölről a dolog. Aztán mire jött az ősz, hűvösebb idő, már semmi ilyen probléma nem volt, szépen, ügyesen öltözik, sőt, szereti kiválasztani melyik sapkát, sálat, kesztyűt vegye fel. Szerintem ez a korral jár és ahogy nőni fog, nálatok is változni fog a helyzet.

2 éves kislány, egy óra mire elindulunk. Ordít ha öltözni kell, csak apaapaapaapa, ha én akarok ráadni valamit mikor a férjem itthon van, akkor dobálja magát és visít. Sokszor nála is, akkor épp az a baja hogy nem azt a színűt, fazonút, akarta felvenni, gombos helyett cipzáros, virágos helyett egyszínű, rajtam miért nincs sapka ha neki fel kell venni, meg amúgy is egyedül akar mindent felvenni, de nem tudja, vagy kacsaláb de nem vehetem le,mert neki úgy tetszik, meg amúgy is bent már melege van félig felöltözve, stb. Életkori sajátosság, ne aggódj. Alig várom a tavaszt, hogy kevesebb ruha kelljen. Kicsit talán az vált be, hogy öltözködés közben elmesélem hová megyünk, és mit fogunk látni, akkor kicsit nyugodtabb, és arra figyel.

Nem öltözteted túl? Benti cipő minek?