Fiús anyukák,valóban nehezebb a fiú gyermekkel? Nyugtassuk meg egymást anélkül hogy vitáznánk.

"elég sok butaságot vagy mondjuk úgy fusztráló dolgokat csinál"

3 éves. Nem 10. Abszurd "okos" viselkedést elvárni tőle. Ne a 6 éves iskoláshoz (vagy minimum iskolaérett nagycsoportoshoz) hasonlítsd!

"..elöszőr is nehezen figyel arra amit mondunk"

Kíváncsi leszek, hogy mit szólsz majd a kamaszkorhoz...

"Boltba nemlehet vele bemenni az nélkül hogy ne futkozna el esetleg ne hisztizne be valamiért."

Hány hónapos kora óta viszitek boltba? Mit reagáltatok eddig, amikor "nem megfelelően" viselkedett? Kifordultatok akár egyszer is, hogy na akkor hazamentek?

"Itthon is pl olyan akaratos hogy szerintünk túlzás. Tudom tudom ebbe a korszakba van és stb.."

Ha tudod, tudod, akkor kezeld. Az, hogy egyszer már megúsztad "nem neveléssel" a dackorszakot, nem mentség.

"Lányom egy áldás volt"

Így kell megalapozni a testvérféltékenységet a kicsinél, amire még "polgárpukkasztóbb" viselkedést talál majd ki.

"úgy ordít,őrjöng"

Megesik egy dackorszakos, az érzelmeit még koordinálni nem tudó gyerekkel. A kérdés a reakció. "Jaj, a tesód ezt sose csinálta, te biztos hülye vagy" nem jó reakció.

"Jelenleg ott tartunk hogy a gyermekpszichológiára járunk ez lesz a 2.alkalom."

Inkább nevelési tanácsadó kellene ÉS NEKTEK, NEM NEKI.

"A másik dolog hogy éjjelente van hogy járkál hozzánk."

Na bumm. Nálunk két gyerek járkál át rendszeresen éjjelente. A 6 éves és a 2,5 éves egyaránt.

Én is azt hiszem, a 11-gyel értek egyet. Persze lehet adhd, de azért 3 évesen azt nem igazán lehet még megmondani, pont mert a tünetek (hiperaktivitás, figyelemzavar, impulzivitás) ebben a korban egészségeseknél is előjöhetnek.

Meg amit leírsz, az mindegyik egy élénkebb gyereknél előjön.

A kérdére: a lányom 3 éves lesz, ő is képes mindenre, de leginkább imádja feszíteni a húrt és nagyon kis rafkós is, meg nagyon élénk is. Ő pl csak akkor alszik 11 előtt, ha nem alszik dèlutàn. Ez nem dac, mert befekszik az ágyába, de vergődik duruzsol, még mesélni is próbál magának meg énekelni (csak hangos picit), meg ha én énekelek, akkor minden sor újabb gondolatokra ösztönzi pl "de mért köti meg a lovàt? Mi az hogy eloldja?" - persze ha nem alszik du, akkor meg nehezebb vele.

Nálatok menni levegő és mozgás jut?

A fiam ma egyéves 😊, hát ő sokkal akaratosabb mint anno a lányom, simàn sikítozva földhöz veri magát, meg felmaszik mindenre és nem hallgat a jó szóra semennyire. Másrészt kedveskedik, bújik, egy öleléssel, puszival lehet rá hatni. A lànyom sose hagyta ölelni magát igazából, csak röhög és rúgkapál es elszalad. Baba korában is "kiakadt", amikor már mászott, ha ah ölembe akartam ültetni.

Szóval nem tudom, az enyémek is rosszcsontok, de a temperamentum nem nemfüggő. Esetleg más módon rosszalkodik általában a lány mint a fiú de hát ez is àltalánosítas.

Nekem a fiúval sokkal könnyebb

De ez inkább természetfüggő talán és nem a neme miatt

Amúgy a bolt nem nyilván, az én lányom pl itt a covid időben lett egyéves, ráadásul nálunk a páromé a nagybevásárlás, és az nem gyerekprogram. Bkv-zni is alig szoktunk, egyszerűen vagy nem volt hová, vagy már majdnem szültem/újszülöttem volt vagy covidisok voltunk aztán újra lockdown volt.

Szóval sztem ez releváns kérdés, mert tavasz vegén kb 2-2,5 évesen kezdtem én szoktatni újra (nyilvàn az hogy 5 hónaposan a hátamon volt már kisboltban az irreleváns), és nem volt könnyű, mert nekem is elrohan meg tapperel meg ilyesmi, nagyon aktív, nehezen tudja a késztetéseit visszafogni, ami ebben a korban pont fejlődik (2-3 év között indul egyáltalan ez a készség) meg pl simán elkezd nyalni dolgokat, pultot (ez full gáz nála, a kistesó óta van, dolgozunk rajta), szóval tényleg rövid időre és àllandó interakcióban tartva lehet csak valahová elvinni.

De ez pár hónap alatt javul, illetve már megjelennek a szociàlis normák.

Nàlunk vannak nagyobb barátai pl egy 7-8 éves lánytesópár meg egy masik 8 éves lány, meg a szomszéd 4 éves, és az tök sokaf segít, ha velük mész. Nekik meg akar felelni, és látja hogy x vagy y dolog nem a Te dilid, hanem tényleg ciki, és próbàlja nem csinàlni.

Pl ezt a száj dolgot én hiába mondom, de ha a 4 éves "nagy" Pannika fanyalog rá hogy túl kisbabas, akkor már jobban próbálkozik nem csinálni.

Nekem is 3 éves fiam van, 6,5 éves lánytesóval. Nálunk a fiam könnyebb eset, igazából a lányom se vészes, csak nagyon figyelemkövetelő, ingerkereső, állandóan valami extrára vágyik, valaki mindig foglalkozzon vele külön, utál egyedül lenni és bármit is egyedül csinálni. Ha olyat játszik, ami egyszemélyes, akkor is ülj ott és nézd. Egész picinek is olyan volt, hogy egy hangja nem volt, amíg valaki szórakoztatta, de amint magában kellett volna 2 percet ellennie, kitört a világháború. Nagyon szar alvó is volt, még most is előfordul, hogy átjön éjjel (bár nekünk ez nem probléma, alszunk együtt tovább). Könnyen kiborul és elsírja magát. Tavaly az iskolaérettség kapcsán mondták, hogy picit éretlen az idegrendszere, írtak elő gyógytornát, sokat javult a helyzet.

A fiam jóval egyszerűbb személyiség, tök nyugodt, néha robban, akkor mondjuk nagyon (általában akkor, ha fáradt), de amúgy cuki, mosolygós, vidám gyerek, bárhova lehet vele menni. Éjjel ő is ébred néha és jön mellém, hát, annyi baj legyen :)

Amit leírtál, az nekem, ha nem is ADHD-t vagy ilyen nagyobb problémát, de idegrendszeri éretlenséget sugall. A lányomnak van/volt egy pici, de ennyire nem volt ő sem durva, 3 éves korában azért lehetett vele beszélni. Persze, dackorszakos, de nekem ebben a leírásban ahhoz képest is vannak dolgok, amiket túlzásnak érzek a sima dackorszakra fogni. Szerintem egy felmérés nem árthat neki, akár egy egyszerű torna is sokat segíthet a helyzeten.

18-asra ne figyelj. Persze, hogy könnyű következetesen nevelni egy szófogadó gyereket. A húgomnak a lányának azt mondod ne csináld, és nem csinálja. Szó nélkül odébb megy. Az én fiamnak ha azt mondom ne csináld, akkor 2 dolog lehet, vagy folytatja, vagy elkezd ordítani. Ehhez képest a húgom totál ki van borulva, hogy milyen rossz a lánya, mert néha hisztizik. Szerintem nekem százszor több türelmem van a gyerekemhez, mint neki az övének, de mégis ő a minta anya, mert az ő kislánya tud viselkedni. Ez sokszor vérmérséklet hiánya is.

Amúgy azt írod, hogy vittétek gyerekpszichológushoz, és ő mit mondott?