A gyerekek miért lesznek egyre problémásabbak?

Meg is válaszoltad. Nincs több csak integráció van, nála csapódik le az is, aki régen külön intézménybe került.

Azonkívül nehezen kezelhető pl azért van több mert manapság kevesebbet vannak kint, inkább tv, tablet stb a mozgás is fejleszt.

Egyre magasabbak az elvárások, egyre növelni kell a termelékenységet, nem fér bele már nagyobb kilengés a gyerekek viselkedésében, fejlodesebe, mert ha lemarad kimarad, és nem lesz alkalmas magas hozzaadott értékű munkára.

Az ovonoknek is több az adminisztráció, a szülők is hatszáz fele elv szerint nevelnek, de minden munkahelyen többet kell dolgozni mint akár 20 éve.

Nekem autista a gyerekem, óvodás. Nincs vele túl sok extra gond, persze legjobb lenne ha nem is létezne, tudom, de mégis hova tegyem? Régen gondolom ő etette volna a tyúkokat meg vigyázta volna a ludakat, de ma mit csináljak vele? Persze tudom maradjak vele otthon én mert így jártam, nehogy már más is szivjon miatta. Egyébként legszívesebben ezt csinálnám, de sajnos erre pénzt viszont nem küld senki.

Szerintem csak a korábbi rossz gyerekek kapnak diagnózist, illetve az idősebb óvónők türelme fogy el, és látják/emlékeznek máshogy.

Egyáltalán nem magasak az elvárások, sőt, kifejezetten alacsonyak, egyik gyerek sem kap körmöst, nem kell egyenes háttal ülniük fészkelődés nélkül, nem segítenek otthon a kemény házimunkában, mint annakeidején, nem verik el őket kis hibákért, mint annakidején, mikor kemény volt nekik a világ. Most hawaii van a gyerekeknek(ami szerintem rendben van). A kütyüs dolog is marhaság, korábban is voltak rosszul viselkedő gyerekek(egyébként ez lehet a baja az autistával) dögivel, de amíg a verés miatt erősen próbálkoztak teljesíteni, már annyira nem próbálkoznak, mert gyerekbarát a hangulat, játszva tanulnak és megértik őket, ha nem megy nekik akár viselkedés, akár más.

Mit mondasz a vidéki adhdsoknak és autistáknak? Esetleg azoknak, akiknél áram sincs bekötve? Köze nincs a kütyühöz, sem a szabad levegőhöz!

Én inkább abban látok problémát, hogy amíg régen a gyerekek korán szocializálódtak 4 tesóval, meg 20 másik gyerekkel az utcán, manapság kevés a testvér, és még kevesebb az irányítatlan gyerektevékenység, mert a játszón is védjük egymás gyerekeit, meg a sajátunkat, és direktbe tanítgatjuk, hogy ne verd a lapáttal a fejét a másiknak. Régen lemeccselték, bunyóztak, aki nehezebben tanult, többször szívta meg, de volt lehetősége megtanulni a szabályokat a saját kárán(ugye sokaknak csak gyakorlattal megy) így sokféle helyzetet megtanultak megoldani, és könnyen berendezkedtek a hierarchiába is csoportosan.

A bölcsis létszám 12 gyerek, előtte nem volt a kicsi közösségben irányítatlanul, majd bekerül a 26 fős oviba, majd a 32 fős osztályba.

Egyszerűen nem volt idejük elsajátítani a nehezen viselkedőknek(bármi okból), hogyan kell a dolgokat.. fejben tudják, a szülők jó elméleti ktatók, de a gyakorlat nincs meg. A kiközösítés ellen küzdünk, meg az agresszív viselkedés ellen, de szerintem ilyesmire szükség van(gyerekközösségen belül), hogy meg tudják találni a helyüket azok is, akiknek korábban ment. Mondhatod a gyereknek, hogy ne közösítsen ki senkit, se mivel nem tapasztalják mi az, nem fogják tudni.. Lehet, hogy aki most ugrál, nem marad a helyén, vagy csak furcsa és belebeszél mindenbe, az bezárkózott volna és taktikát vált "mintha ott sem lenne" kívülálló üzemmódba, ami oktatás szempontjából sokkal jobb, kevésbé feltűnő. Szerintem annakidején sokkal több befelé forduló gyerek volt, esélyt sem adtak a nehezebb természeteknek, hogy megmutatkozhassanak, kapásból kirekesztették, elnyomták, megverték őket.

Szerintem az én gyerekem(auti+adhd) ha olyan világban lenne, ahol kirekesztik, elnyomják és a felnőttektől is kap, meg a gyerekektől is, ha rosszul viselkedik, akkor simán csendes lenne, csinálná a dolgokat, befelé fordulna az a sok erőszak és, ami most kifelé jár, és nem azzal kellene küzdeni, hogy nyugton maradjon és ne szekáljon másokat, hanem azzal, hogy depressziós, szorongó. Ugye az agresszió, ha hagyják kitörni akkor erőszak, ha elnyomják, befelé fordul és szorongásba megy át!

Egyébként simán el tudom képzelni, hogy ismeri a gyerekem és ezért van rossz véleménnyel az autistákról. Nekem is az lenne, ha nem én csöppenek bele ebbe az egészbe, korábban én is így gondolkoztam, és ahogy elnézem a gyerekem viselkedését, csodálkozom, hogy nem lincselnek meg minket.. de ha belefeszülők sem tudok semmit tenni, megcsapni meg nem fogom, még akkor sem, ha szerintem működne és befelé fordítaná az agresszióját, a kitöréseiből meg önbántó magatartás lenne. Nem tudom mi a jobb egyébként, ha azzal küzd az ember, hogy a gyereke bánt másokat, vagy azzal, ha bántja magát.. oktatási szempontból nyilván az utóbbi, de empatikus oldalról szerintem az előbbi..

Aki szerint most magasak az elvárások, az nem olvas és nem tanult történelmet? Komolyan érdekel! Régen bevett dolog volt, hogy a nagyobbak nevelik a kicsiket, vigyáznak rájuk, libát legeltetni, házimunkát végeznek, keményen elverik őket kis dolgokért, figyelmetlenségekért, rossz jegyért.. már kiskortól más nyelven tanultak, keményen vették a matekot, olvasást, nem a cuki meixner módszerrel egy év alatt ismerjük meg a betűket.. Kicsit beszélgessetek a nagyikkal, már az ő gyerekkurok is durván kemény volt, és nem is annyira, mint előtte 50-100 évvel! Nálunk vannak régi tankönyvek is, sokkal durvább volt a tananyag alsóban, meg a sok kötelező gyerekmunka is..

A 20 éves munka tök oké, akkor lazázás volt, de 30al korábban a rendszerváltás előtt kellett a legtöbbet dolgozni..

Ha újrakezdhetném, babakorától vittem volna közösségekbe, hogy minél több inger érje, és hagytam volna koppanni, rosszul éreznie magát azért, amit tett(akkor is, ha nem tehet róla, mert neki nehezebb a szociális viselkedés). Illetve a nehezebb gyerekeket nem nézik ki annyira 1-5 évig, mint amennyire utána! Aztán már pokol, mert azt hiszik annyit számít a nevelés..na mindegy.

Szóval azért lesznek problémásabbak, mert korábban is azok voltak, csak hagyják őket kibontakozni, megmutatni a valódi személyiségüket, nem pedig elnyomják őket veréssel, kirekesztéssel, szidalmakkal, mint korábban. A szüleink, nagyszüleink generációja a mai napig szorong(befelé irányuló agresszió), a rendszerváltás előtti jelmondat "tiszta udvar, rendes ház" mindent a látszatért, illemre, udvariasságra, látszólagos dolgokra építés, minden tökéletes legyen kívülről, belül meg rohadhat, az úgy sem látszik. Ez kb az egész történelemre jellemző egyébként, egyedül most kezdjük elfogadni egymást és terelődik a figyelem az egyéni igényekre, csak még nem tudjuk megfelelően csinálni!

Divatos válasz, hogy a mai szülők nem tudnak gyereket nevelni, meg nem foglalkoznak a gyerekeikkel, stb.

Hát, én nem gondolom, hogy a mi szüleink vagy akár a nagyszüleink jobbak lettek volna. Anyám megjött a munkából, aztán foglalkozott a házimunkával, azt sem tudta velem mi van. Mi meg az utcán bandáztunk. A mostani gyerekeket nem is mered kiengedni az utcára egyedül, mert bármi baj érheti őket.

Szóval nem hinném, hogy a felelőtlen szülők, persze van ilyen is, de régen is volt, sőt.

Inkább a felgyorsult világ, a mozgásszegény életmód, a szociális kapcsolatok hiánya miatt lesznek nehezebben kezelhetők a gyerekek.

Valóban jobb a diagnosztika, így legalább tudják, bár segíteni szerintem a legtöbbször nem tudnak. Sok koraszülöttet is megmentenek, akik nehezebben veszik később az akadályokat. És nem igaz, hogy csak a nő életkora számít, a férfi spermiumok is károsodhatnak idővel, és az idősebb férfiaknak is nagyobb esélyük van, hogy gond lesz a gyerekkel.

Azzal vitatkoznék, hogy már terhesen diagnosztizálnak, és ezért meg sem szülik ezeket a gyerekeket. Engem ijesztgettek, hogy Down-kóros lesz a fiam, 25. héten kaptam a kezembe a papírt, hogy szerencsére negatív. (Semmi baja, most 10 éves.) De komoly válságban voltunk, mert mi van, ha az jött volna ki, hogy pozitív? Nekem azt mondta a nőgyógyászom, hogy bizony nagyon sokan bevállalják, mert egy ennyi idős babát elvetetni már nem tudsz, csak megindítani a szülést, majd a sorsára hagyni, és erre sokan nem képesek. Sok orvos sem vállalja. Sajnos volt egy kolléganőm, akinek muszáj volt, mert annyira beteg volt a gyerek, de neki is ilyentájban indították meg a szülést. Első trimeszterben kevés dolgot tudnak diagnosztizálni.

Több Down-szindrómás gyerek szüleit ismerem, és mind azt mondták, hogy nekik mondták, hogy ez lesz, de már későn. És inkább vállalták.