Down-szindrómás gyerekkel létezik boldog élet?

#21 ,bár nem nekem írtad,de próbáltad már ? Mármint súlyosan fogyatékos gyereket nevelni . Ha nem,akkor szerintem ne ítélkezz ha valaki azt írja ,hogy igenis problémás egy ilyen embert ellátni. A mi családunkban van ilyen,én nem a levegőbe beszélek. Tönkreteszi az egész családot,az én szüleim is belerokkantak anyagilag-lelkileg mindenhogy a testvérem felnevelésébe ,neki meg tökmindegy hogy nevezed ,mert azt sem tudja hol van. Vagy szerinted nem probléma egy felnőtt embert pelenkázni pl ,aki már erősebb ,mint te és ellenáll mindennek amihez éppen nincsen kedve. Ismerek down szindrómást , 22 éves korára fel tud öltözni egyedül és enni ,de az,hogy mosson kezet,fogat,törölje ki a fenekét még mindig gondot okoz és a szülei nem lesznek örökké vele,hogy ezeket megcisnálják helyette. Ha nincs rengeteg pénzed, akkor bekerül majd valami alacsony színvonalú megörzőbe,mert otthonnak azt véletlenül sem nevezném. Hogy ott mi vár rá, gyógyszerezés ,magány,erőszak azt csak a jóisten tudja. És egy szülőnek aki szereti a gyerekét bármilyen borzasztó ezzel a tudattal élni,hogyha ő nem lesz mi történik ..

Úgyhogy nyugodtan nevezhető problémának .

Vedd fel a kapcsolatot a down dada szolgálattal. Minden kérdésedre választ fogsz kapni.Reális képet fogsz kapni a jövőtökről. Én egyébként ilyen gyerkőcökkel foglalkozok, persze ez nem ugyanaz mintha velem történt volna. De én úgy lâtom, hogy az ismerősök, családtagok, a média és sokszor az egészségügyi dolgozók téves gyakran sötétebb jövőképet festenek a valósnál. Ezt a szülők elmondása alapján mondom. Persze rengeteg múlik azon, hogy van e súlyos társuló betegsége, meg persze a down szindrómának is rengeteg különböző súlyossági foka van

Mielőtt döntést hozol vedd fel a kaocsolatot a sorstárs segítő szolgálattal, beszélj sorstarsakkal ahol már idősebb a gyerek, kukkants bele a mindennapjaikba és ez alapján hozz döntést. Jogod van hozzá hogy valós és teljes informaciók alapján dönts. Illetve járj utána, hogy milyen segítségekre számíthatsz a környezetetekben. Léteznek pl óvodás kórtól kollégiumok ilyen gyerekeknek, ahol csak hétvégente járnak haza a gyerekek.

Teljesen zárójeles megjegyzésem, hogy én megtartanám a down szindrómás gyermekem, még ha pocakban tudnám is meg róla. Szeretnivaló és jó szívű emberek, természetesen sok plusz nehézséggel. De ez az én magánvéleményem, ez pedig a Te életed.

Bárhogy is döntesz, rengeteg erőt kívánok és azt, hogy reàlis informaciók alapjàn hozd meg a szàmodra legjobb döntést, hogy azt sose bánd meg akármi is legyen az.

Remélem még hallunk felőled

Ja azt nem írtam le, de a pàlyafutásom alatt egyszer találkoztam agressziv down szindromással. Ott a szülők is agresszívek voltak, nem a betegsége okozta.

Ez egy elég gyakori sztereotípia. Semmivel nem gyakoribb náluk az agresszió mint bárki másnál. Az autistáknál például tényleg jellemzőek dühkitörések, bár annak is van oka. De a down szindrómások âltalàban nyugodt jó kedélyű emberek.

24es

Ismerek egy igazán boldog, tartalmas élő családot, akik 7 egészséges saját gyerek után, fogadtak örökbe 3 ! down szindrómás gyereket. Nem egyszerre, egymás után. Öröm nézni azt ahogy élnek, azt a szeretetet örömet, mindennapokat.

Egy másik ismerős család, velük így történt, ahogy veled, váratlanul és nagyon ki voltak így ahogy te, később nagyon nagyon megszerették a babájukat, odavoltak érte. Elveszítették, meghalt a baba másfél éves kora körül, ezt azóta sem dolgozták fel, rengeteget tanított nekik a kedvességével szeretetével. Később lett három egészséges gyerekük, de mindig hiányzik nekik az első babájuk.

A downosok kedvesek, örök gyerekek.

Fel a fejjel, az örökbeadás még mindig opció lehet, ha nem tudod elfogadni, megszeretni. Kerülhet olyan családba, ahol szeretettel fogadják és nevelik majd fel.