Down-szindrómás gyerekkel létezik boldog élet?

Sajnálom ami veled történt, borzasztó olvasni is.

Mennyi idős most ? Sajnos ezt a terhet már cipelned kell,így vagy úgy. Én valószínűleg bentlakásos otthonba adnám ha már túlnő a családon a probléma. A valóságban senki nem akar down szindrómás gyereket örökbefogadni,el ne hidd az előzőnek.Bár így lenne! Az egészséges ,de cigány vagy 2 évesnél idősebbek is beragadnak az állami gondozásba .

Bár közvetlen nem érint, van downos iskolást nevelő ismerősöm.

Még sosem volt ilyen jó a helyzet középsúlyos értelmi sérült gyerekeket nevelőkként.. Tele van minden speciális sulikkal, ami ingyen van(EGYMIk), meg magánokkal. Vannak ovijaik is, illetve van bölcsi is. Van ismerős Downos integráltan nevelve oviban, csak suliban kellett neki eltérő tanrendű iskola.

Amíg kicsi, a legjobb ami történhet, hogy jó oviba kerül, jó suliba, lesznek barátai, meghívják szülinapokra, nem lesz annyira nehéz vele, de azért nehéz lesz, és többé kevésbé képes lesz önállóan(támogatott, felügyelt lakhatással) élni, dolgozni, jó sok pénzbe fog kerülni és keveset fog keresni, de lehet jó élete, ha a kivételes enyhébben érintettekhez tartozik!

Legrosszabb esetben nehéz eset, nem tudják EGYMIk sem fogadni, mert agresszív, értelmileg komolyabban érintett, nem lesznek barátai, nem fog tudni elhelyezkedni, rengeteg pénzt kell fizetni a lakhatására egy otthonban, ha lány, lehet izgulni a szexuális zaklatásokon, amiken át fog menni..

Szerintem nagyon zsákbamacska, a legjobb eset is rossz, mindenképp egy rakás pénz és idegszál.. és a legjobb az egészben, hogy nem nagyon fogja felfogni, mennyire ki van rekesztve, és milyen más is az ő élete, lehet simán boldog ilyen körülmények között. Az értelmi fogyatékosság áldása..

Ha pedig lesz második gyerek, az övé lesz a teher, hogy gondoskodjon a tesójáról, fizesse a dolgait..

Őszintén én örökbe adnám, mert vannak olyan családok, akik kifejezetten downos babára vágynak, akár másik országba is kerülhetne, ahol egészen mások a lehetőségei és nyomonkövetném az életét(nyílt öröbefogadással), hogy tudjam, jó helyen van.

Én autista+adhds gyereket nevelek, az egyetlen "mentsváram", hogy az értelme ép és idővel meg fog tanulni annyira kompenzálni, hogy tudjam, nélkülem is megállja majd a helyét. Ha ez nem lenne, folyamatosan felőrölne a tudat, mi lesz vele, ha meghalok és begolyóznék, hogy nem tudok segíteni a saját gyerekemen, akit menthetetlenül megszeretsz te is az évek alatt, akkor is, ha irgalmatlan rossz, nehéz gyerek, fontossá válik. Addig könnyű, amíg ez az érzés nincs meg, addig át tudod ruházni másra a felelősséget iránta és meghagyhatnád nekik, hogy szóljanak, ha nagy gond lenne.

Én ezt tenném. Amúgy waldorfba íratnám, van külön ovijuk, sulijuk, ami felveszi, és foggal körömmel fejleszteném és egy életen át spórolnék, hogy haláláig tudjam fizetni az otthont, ahol élni fog általános után, ahova fokozatosan szoktatnám be.

Amúgy lehet drukkolni, hogy ne haljon meg pár éven belül szívprobléma miatt, ami náluk elég gyakori, szóval ezen a téren is nehéz, ott a sok orvosi ellátás..

A legtöbb anya azt hiszi, az életét áldozná a gyerekéért, de az igazság az, hogy ezt csak hiszik, és sokan az életük egy kis részét is nehezen szánják a gyerekükre. Neked az egészet kellene, mostantól érte élnél éjjel nappal, spórolva, rohangálva fejlesztésekre, orvoshoz, úgy, hogy tudod sosem lesz könnyebb.

Én még csak 7 évet éltem így, nem merem kihagyni a fejlesztési lehetőségeket és annyi vele a dolog.. Ez az össz szórakozásom, mikor az önálló játékidőben szórakozok a neten. Mondjuk lehet, hogyha nem tudnám, hogy jobb lehet, akkor nem ölnék bele ennyi időt és energiát, hisz biztosan tudnám, hogy nem ér semmit..

Na mindegy, szóval mindenképp nehéz, és mindenképp jár vele öröm is. Akár megtartod, akár nem. Viszont ha örökbe szeretnétek adni, most kell cselekedni, nagyobbacskákat nem szívesen fogadnak örökbe, plusz akkor kiderülhet, hogy esetleg komolyan érintett, akkor meg már pláne nem..

Azt javaslom, hogy keresd fel a Down-alapítványt, ők nem sajnákoznak, és főleg nem ítélkeznek, hanem tényleg segítenek.

[link]

Igen, létezik boldog élet: [link]

Teljesen normális, hogy most így érzed magad, idő kell ezt feldolgozni. Most kezdődik meg a lépkedésed a bánatkővel kirakott úton: [link]

Sok erőt és kitartást kívánok!

18!

Boldog élet csak enyhe változatnál létezik!

Ezt a Down Alapítvány sem tudja garantálni!!

Nekem van olyan fogyatékkal élő ismerősöm (velem egyidős lány/nő), akinek az agressziója miatt már olyan erős gyógyszereket kell adni, hogy konkrétan nem tud pisilni.

Zárt intézetben van, de sajnos ön és közveszélyes, hazavinni már ritkán sem tudják a szülei. Annyira megverte őket több alkalommal.

Szóval ne gyere itt a habos-babos dumával a boldog életről...