Tényleg létezik a "jó gyerek szindróma"?
Ez elvileg azt takarja, hogy az illető a szülei nem mindig kimondott, csak éreztetett elvei mentén él. Mindenképpen jó gyerek akar lenni olyan értelemben, hogy kitűnő tanuló, nem barátkozik, nincs kapcsolata, mert a szülők előtt meg akar felelni a "jó gyerek" szerepnek.
Tényleg vezethet ez odáig, hogy az illető teljesen elveszti önmagával a kapcsolatot? Hogy lehet ebből kitörni?
Kitűnő tanuló vagyok, országos versenyeken top 10-ben benne szoktam lenni. Egyetlenegy barátom sincs, soha nem megyek el otthonról, körülbelül éjfélig tanulok minden nap. Soha nem volt semmi kapcsolatom, nem is lesz, szerintem. Anyám soha nem mondta, hogy elvárja tőlem, hogy versenyekre menjek, nem is gratulál soha az eredményeimhez. Ehhez képest ebben az évben megkaptam első 4-em, ezért kaptam egy nagy fejmosást, hogy ha így folytatom, akkor jó ha gyárba felvesznek majd.
Boldogtalan vagyok-e? Nem tudom, nem nagyon tapasztaltam még boldogságot. Ha boldogságnak tekintjük, amikor éppen nem érzem magam egy sz ardarabnak anyám elvárásai miatt, akkor igen, voltam már boldog.
Elveszteni magammal a kapcsolatot?... Volt valaha egyáltalán?
16/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!