A Waldorf pedagógia hogy vélekedik elméleti és gyakorlati tanításával is az óvodás gyermek otthoni erőszakhullámai kezeléséről?
Waldorf pedagógia iránt érdeklődő óvodapedagógusként egy baráti család esete miatt merült fel ez a kérdésem, ahol az ötéves óvódásnak kistestvére született, akit rendszeresen inzultál.
Úgy tudom, hogy a Waldorf 12 éves korig nem is beszél a gyerek fejéhez, miközben a testvérféltékenység fogalmával értelemszerűen teljesen tisztában vagyok, csak azzal nem, hogy egy Waldorfos pedagógus mit tenne ilyen helyzetben, hogyan segíthetem a barátnőmet és kisfiát.
Az anyuka szerint az állami óvoda tette erőszakossá a kisfiút, őt verik, emiatt otthon a kicsin vezeti le a feszültségét.
Persze tudom, hogy erre nem lehet egyszerű választ adni, hiszen minden eset egyedi és kismillió részlet lényeges a gyerek környezetéről és mindennapjairól, de nem hagy nyugodni a kérdés, hogy vajon egy Waldorfos óvodapedagógus hogy reagálna az olyan esetekre, amikor ököllel támad a csecsemő kistestvérére, és újabban már a szüleit és engem is inzultál, láthatóan hirtelen jövő negatív energiaáradattal, a miért kérdésre meg értelemszerűen nem válaszol, nem tudja, csak úgy...
Nem szeretem a tanácstalanság és tehetetlenség érzését...
(Szerintem mondjuk a kamerázás semmit sem oldana meg, így is egyre inkább afelé haladunk, hogy senki nem bízik senkiben, szülők sem az óvónőkben, tanárokban, vitatják a szakértelmüket, és ezt átadják a gyerekeiknek, akik szemében így hiteltelenné válik a pedagógus, és elkezdenek valóban nem hallgatni rá, mert "rá nem kell". Mi lenne itt, ha még ráadásul a szülők kamerán nézhetnék a kicsikéjüket felhánytorgatva mindent az óvónőnek, megkérdőjelezve a szaktudását. Az lenne jó szerintem, ha az óvodapedagógusok inkább megpróbálnának minél jobb szakemberek lenni, érteni a gyerekekhez, és aki segíteni akar, az ennek a lehetőségeit próbálná meg előremozdítani. A videózás szerintem ebben nem segít. Hiába lát valamit anyuka a videón, az óvónő ott helyben nem fogja látni, ha eddig nem látta. És mellesleg egy nagyon fontos kompetencia, hogy megtanuljuk kezelni azokat a konfliktusokat is, ahol nincs egyértelmű bizonyíték, fekete-fehér igazság. Az óvodai vagy akár otthon, kistestvérek közötti súrlódások tipikusan ilyenek, és ez jó alkalom a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére.
Ha valamit félreértettem volna, vagy máshogy gondolod, szívesen olvasnám a véleményed, de amúgy nem akarom elvinni a témát. Szócal ez az egész csak zárójelben.)
Pár hónapja a gyerekvállalásban volt néhány ilyen kérdés, mindig arról szólt hogy gyerekek bántalmazzák egymást. Egy időben egyik jött a másik után, aztán abbamaradtak.
Ismerős motívum belőle a kisbaba ököllel ütése, de olyan is volt hogy a kérdező azt nézte végig állítólag ahogy a nagyobb gyerek a Dunába akarja fojtani a kistestvérét.
Ezekben a kérdésekben is gyakran adta ki magát a kérdező pedagógusnak.
Biztos van közületek aki emlékszik ezekre.
"Az anyuka szerint az állami óvoda tette erőszakossá a kisfiút, őt verik, emiatt otthon a kicsin vezeti le a feszültségét."
Szerintem meg simán xarul esik a gyereknek, hogy ott az új gyerek, és hirtelen ő le van kakkantva, a kicsi körül forog a világ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!