A Waldorf pedagógia hogy vélekedik elméleti és gyakorlati tanításával is az óvodás gyermek otthoni erőszakhullámai kezeléséről?

Waldorf pedagógia iránt érdeklődő óvodapedagógusként egy baráti család esete miatt merült fel ez a kérdésem, ahol az ötéves óvódásnak kistestvére született, akit rendszeresen inzultál.

Úgy tudom, hogy a Waldorf 12 éves korig nem is beszél a gyerek fejéhez, miközben a testvérféltékenység fogalmával értelemszerűen teljesen tisztában vagyok, csak azzal nem, hogy egy Waldorfos pedagógus mit tenne ilyen helyzetben, hogyan segíthetem a barátnőmet és kisfiát.

Az anyuka szerint az állami óvoda tette erőszakossá a kisfiút, őt verik, emiatt otthon a kicsin vezeti le a feszültségét.

Persze tudom, hogy erre nem lehet egyszerű választ adni, hiszen minden eset egyedi és kismillió részlet lényeges a gyerek környezetéről és mindennapjairól, de nem hagy nyugodni a kérdés, hogy vajon egy Waldorfos óvodapedagógus hogy reagálna az olyan esetekre, amikor ököllel támad a csecsemő kistestvérére, és újabban már a szüleit és engem is inzultál, láthatóan hirtelen jövő negatív energiaáradattal, a miért kérdésre meg értelemszerűen nem válaszol, nem tudja, csak úgy...

Nem szeretem a tanácstalanság és tehetetlenség érzését...