(Értelmi) Sérült gyereket nevelő szülők, ti miből merítetek energiát/önbizalmat?

Ilyeneket csinál, és azt hiszed hogy értelmi sérült? Egyik kétéves sem ismeri fel ha éhes vagy álmos, normál iqval egészségesen sem elvárt, nemhogy előtte!

Ne aggódj, az értelme egészen biztosan ép és ezek alapján még csak nem is súlyosan érintett, bármit is találnak nála.. utasítások közül van amit ért és teljesít, jó a memóriája, tájékozott, én nem tudom mi a cuccot vàrsz tőle értelmi téren, de ezek alapján simán átlag felett teljesít!

Ti zenészek vagytok, a nálatok látott minta szokatlan(másoknak nem jut eszébe dallamokat kötni cselekedetekhez) a tőletek látott minta alapján teljesen rendben van a gyerek érdeklődése és kommunikációja.

Bármi baja is van, biztosan csak enyhén érintett, az értelme pedig teljesen biztosan ép! Elsőre azt hittem artikulálatlanul üvölt, maga elé bámul, nyáladzik, nem érzi a fájdalmat és nem reagàl rátok, egyáltalán(ismertem értelmileg érintett auti kicsiket), de amiket leírtál átlag feletti dolgok, ért, felfog, emlékezik, összekapcsol, megold, csak amihez kedve van. Nem kell aggódni, szerintem pont azért borul ki így, mint nálunk, hogy nem felelnek meg dolgok a bonyolult elvàrásainak.

Nem jól kell lennie, csak jobban. Nekem nem hagyja a lelkiismeretem, hogy letojjam. Most ugye tudatosan hagyom “bukni”, tehàt ha valami nem megy, nem ugrálom körbe és segítek, hanem hagyom megtapasztalni a bukást és felállni segítek.

Szerintem azért vagyunk anyák/szülők(a gyerektől függetlenül) hogy valamennyi kellemetlenséget nehézséget elviseljünk a gyerekünkért, hogy neki jobb legyen. Nem kell szupernek lennie, de javítgassunk az életén ahogy megy, tanítsunk ezt azt meg ilyesmi. Ha néha nehéz akkor az.. Ha nagyon nem bírjunk tudjunk pihenni is. Mindennel így van egyébként, de gyerekkel pláne, csináljuk amíg megy aztán pihenünk és újra..

Persze lehet csak azért nagy a szám, mert 10 év alatti a gyerekem, tinikorban szerintem kicsit bele fogok bolondulni, aztán lehet, hogy én is eltávolodom.

Kedves kérdező!

Én teljesen együtt érzek veled.Nekem 2,5 éves itt is van valami de nem tudjuk mi.

Borzalmas hisztis,sikitozik.Nagyon idegörlő,teljesen kivagyok már.Rettegek hogy nagy gondok lesznek es idegileg nem tudom hogy birom majd.

Egy kétévestől még teljesen normális hogy nem tud más gyerekekkel mit kezdeni. EGyütt játszani meg 3-4 éves kor körül tudnak csak, már az is tökjó hogy a kérdező gyereke labdázik egy másik gyerekkel.

Én tényleg nem tudom mit vár egy 2 évestől, ráadásul ez a hiszti és dackorszak közepe.

Ha egy 4 évesről írná ezeket hogy miket nem csinál akkor oké, de egy 2 évesnél belefér.

Az enyémnél pont azt sérelmezték 2 évesen, hogy mi baja lehet, amiért odamegy másokhoz, ez nem normális, hogy meg akarja fogni a kezüket, ölelni őket, mert egy 2 éves gyereknek nyugiban egyedül kellene homokoznia és egy méter távolságban ásni a gödröt a másik gyerektől, mert ebben az életszakaszban az egymás mellett játszás lenne a normális..

A játszón 1,5-4 éves korig elfutottak a gyerekek az enyém elöl, mikor az nevetne ment feléjük és jópár ellökte vagy elszaladt, ha megfogta 2 évesen a kezüket, nekem meg magyaráznom kellett, hogy ez nem jó a többi gyereknek, nem akarnak kézfogást, ölelést meg puszit..