Milyen gyermekotthonban dolgozni, mint nevelő?

Nehéz.

Csecsemő otthonban dolgozom, de voltam már nagyobbakkal is. El sem hinné az ember hogy milyen "szülők" vannak.

Ahol akarsz majd dolgozni, ott érdeklődj!Odamész, beszélsz ottani nevelőkkel.Mivel minden gyermekotthon más, más a vezetés, munkatársak, gyerekek.Ezért általánosságban nem lehet leírni, milyen ott dolgozni.

Én 21 évet dolgoztam gy.otthonban.Diplomás nevelőként végig.

Pár év nagyon jó volt, imádtam.

Pár év elviselhető volt, de már sok minden változott, sok gond volt.

Utolsó 2-3 évem viszont olyan volt, hogy hányingerrel és egyéb bajokkal mentem be dolgozni.Már csak romlott, bűnöző, drogos 16-17 éves fiúkat, lányokat kaptunk, akik folyamatosan drogoztak, mindent eladtak, még a ruhát is magukról, velünk minősíthetetlen hangon beszéltek, trágár módon, szöktek, követelőztek, fenyegettek minket, nekünk is jöttek fizikailag, raboltak a városban, stb.

Lett pár betegségem, amit a stressz miatt szereztem.

Semmivel nem lehetett rájuk hatni, ha feljelentettek egy felnőttet, aki csak szépen nevelni akart rajtuk, és nekik nem tetszett ez, a felnőtt fel lett függesztve.

Végül azt mondtam, 2 diplomával ez nekem nem élet, és felmondtam.

De a fluktuáció eszméletlen méretű.Volt aki 2 órát bírta, volt aki 2 hetet.De a dolgozók 90%-a munkát keresett, a maradék azért nem, mert nyugdíj előtt állt, vagy Gyesre ment rövidesen.

Nincs sikerélményed mint pedagógusnak.

De!

Vannak gyermekotthonok, ahol lényegesen jobb a helyzet!!!Jártam ilyenekben is, ahol szívesen dolgoznék, csak hozzám messze vannak.

#3-as vagyok, még ami hirtelen eszembe jutott és fontos, hogy sajnos jó néhány gyerek SNI státuszt kapott, főleg ADHD vagy devians viselkedés miatt. (Legtöbbjük alkoholista, drogfüggő vagy nagyon nagyon nehéz körülmények között elő szülők gyermekei. Testi, érzelmi és mentális fejlődésük nem elégséges, mert vagy már magaztikorban károsodott a szervezetük az alkohol, cigi és drog miatt, vagy a csecsemőkori bantalamazasok hatására, vagy ki tudja miket műveltek velük.) Szóval az SNI-s gyerekeket fejleszteni is kellett, amit a kicsik még élveztek is, de a nagyobbak már lázadtak, bomlasztották a közösséget. Másik probléma a ruhák, iskolatáskák, játékok és egyéb használati tárgyak elosztása volt. Egyszer 5 14-16 év közötti lányunk volt, és egy darab rózsaszín iskolatáska érkezett sulikezdésre, a többi “fiús színű” volt. olyan szinten összeverték egymást a k...va rózsaszín táska miatt, mintha az életük múlott volna rajta. Leginkább adományokból tudtuk őket ruházni, de hát nekik is vannak vágyaik, igényeik és sokszor követelték az új ruhát, új táskát. Neki miért olyan van, nekem miért nincs olyan? Aztán ott vannak a kisebbek, akikkel még nincs túl sok gond, aranyosak, és szótfogadnak, nagyon könnyen az ember szívéhez nőnek, és ők is nagyon tudnak ragaszkodni.

Volt egy 9 éves kislány, ő ideiglenesen került az otthonba, amíg a szüleik megoldották a problémákat, látogatták is a szülők, normális volt nagyjából mindenki. 4 hónap után, mikor a kislányt kivették, ordítva sírt és a lábamba kapaszkodott, hogy nem akar hazamenni. Ezek nagyon kemény pillanatok...