Iskolás Aspergeres gyereket nevelő szülők! Hogy ment az iskolakezdés? Amiben kiemelkedő a gyerek, azt támogatjátok? Hogyan?
Első dolgunk volt egy őszinte beszélgetés a tanárnénivel.
A beilleszkedés nem ment könnyen, ebben kellett támogatni, hogy legyenek barátok.
Illetve a szabályok betartása gond még mindig. Este bepakolni, megcsinálni a leckét, kifaragni a ceruzákat. Nem szívesen csinálja meg, ezer módon próbálja kijátszani.
Matekból is jó, több versenyen is indult már (pl.Kenguru), de a szavalóversenyen is második lett. Segítettem verset keresni, betanulni. Szeret szerepelni
Most már hatodikos, most kezdődik a kamaszkor. Egy kicsit ebben le van maradva a többiektől, úgyhogy újra egyensúlyozunk, hogy ne közösítsék ki.
Elsőben nem annyira a tehetséggondozáson volt a hangsúly, sokkal inkább a "túlélésen"... Mondjuk nálunk a szocializáció meg lett alapozva az oviban elég jól, így a gyerekemnek pár hét alatt lett barátja, de ez a barátság tényleg szorosnak és tartósnak bizonyult.
Elsőben sok gond volt még az önállósággal (mindennapi testnevelés - minden nap többszöri átöltözés), illetve a finommotorikai fejletlenség miatt az írás tanulás kínkeserves volt. Akkor még nehezen ment a koncentráció is, nem tudott egész órán figyelni, sokat repkedett, sokszor kikéredzkedett vécére órán, mert túltöltődött (ezeket mind tolerálták szerencsére). Az őszi-téli-tavaszi szünetek előtti időszakra már végletesen kimerült. Az akkori teljesítménye (ugye csak szöveges értékelés volt) inkább olyan közepes-elfogadható volt, pár dologban volt csak jó. Másodikra aztán nagyon sokat javult a helyzet, ekkor már kevésbé okoztak nehézséget az írásbeli feladatok, hosszabb ideig tudott koncentrálni. Harmadikban pedig már jött az "áttörés", ekkor már nagyon motivált lett a tanulásban, kitűzte magának célul, hogy kitűnő tanuló szeretne lenni, versenyekre jelentkezett teljesen önként, kiselőadásokat és szorgalmi feladatokat vállalt, szakkörökre járt... most negyedikes és még mindig ez a helyzet.
Szóval az elején inkább arról szólt az iskola, hogy megtanulja kompenzálni a hiányosságait, gyengeségeit. Tehetséggondozásról akkor még nem nagyon lehetett szó, bővel elég volt annyi is, hogy hellyel-közzel meg tudott felelni az iskolai elvárásoknak. (Itthon foglalkoztunk azokkal a dolgokkal, amik érdeklik, amikben kiemelkedő, de csak pihenésképpen - olvasgattunk, beszélgettünk, játszottunk ezzel kapcsolatban.)
Onnantól indult be, amikor már megtanult kompenzálni egy csomó mindent. Szerintem jó volt ez így... elsőben túl sok lett volna, ha egyszerre akarunk mindent. Inkább kivártuk, amíg megérik rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!