Autista tünetek 1.5 éves korban?

12, nekünk szépen csinálta 20 hónapos korától, aztán 2,5 évesen abbahagytuk, mert sehogy se ment.

De az tévedés, hogy "egészséges gyereknek se árt a tsmt".

De, nagyon is árthat.

A tsmt az idegrendszerre hat, azt stimulálja. Egészséges, idegrendszerileg normális fejlődési ütemű gyereknél nem szerencsés belenyűlni. Túlpörget, elronthatja az alvást, dühkitöréseket okozhat.

1,5 évesen valóban nem kell beszélni, de a 3 év nagyon későn van.

Nem azt jelenti, hogy baj van vele, de nagyonnagy hátránnyal indul az oviban.

Keveset nézett ránk, ha valamibe bele volt merülve, nem fordult hátra, ha szóltunk hozzá, elé kellett állni vagy megérinteni, hogy ránknézzen, mert az aktuális játékba nagyon belemerült. Ügyesen rajzolt, kirakózott, -40-50dbos keretes kirakót pár perc alatt összetett. Imádta a gyerekeket, de nem tűnt fel neki, ha túl sok volt nekik. Ha elfutottak előle, mert nem akartak ölelést meg puszit a 2 évesek, ő utánuk szaladt ölelve, aztán csak lesett, minek ütik meg. Játszott is velük, de passzívan. Ha ideges lett lefeküdt a földre, kétszer volt, hogy beleverte a fejét a padlóba, meg az ajtófélfába. Volt, hogy megütötte a saját fejét is. Nagyon könnyen ideges lett, irtó sokat hisztizett, rugkapált, vergődött, mint az ördögűzőben a kiscsaj. Néha sikított is. Volt olyan játéka, hogy dobálta a padlóra a játkokat, hallotta ahogy koppan és nagyon örült neki, sikongatva. Volt, hogy forgott maga körül, kb 1 percig.

Igazából a könnyen ideges lesz volt az egyetlen gond(a mai napig az az egyetlen), meg hogy bár szociális nagyon, nem mindenkivel van meg a közös hang(általában a szociálisan fejlett vagy idősebb gyerekekkel tud játszani) így eléggé utálják a korosztályában.. Oviban nehéz volt neki, mert a sok idegeskedés miatt nehezen volt irányítható, és aki ideges és sok kudarc éri, egyre inkább passzívabb és idegesebb lesz..

Már kezd javulni a dolog, alig látszik. Igazából nem tipikus autista, nem ragaszkodik a szabályokhoz, rendszerhez, sorrendhez, nincs fix érdeklődése, cuki csacsógó, jó beszélgetőpartner, nagyon szociális, imád másokkal játszani, de néha önzőnek látszik, most pl nem érdekelte, hogy ülnek a libikókán, egy szó nélkül beült egy random gyerek mögé és fel volt háborodva, hogy elkergették..De igazán zsémbes, elégedetlen, nyafogós, mindig van valami baja és sok dologban a rosszat veszi észre, és elég manipulatív is, hogy jól jöjjön ki dolgokból, máskor meg csak les, mint a moziban, nem érti mi is történt. Nem ismeri jól a szociális határokat.

Másfél évesen még jel volt, hogy csak szilárd ételt evett meg(még szoptattam 2 éves koráig), abból is kb 15 fajtát. Pépet egyáltalán nem, akár édes volt, akár finom.. Mindig mielőtt megevett valamit jól megvizsgálta, hogy ismeri e.. okos gyerek egyébként nagyon, cuki, szerethető, bújós, ölelős érzelmeit mindig kifejező és ha érti a helyzetet, igazságos. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, folyton féltem, hogy egyszer összeomlik, éri valami hatás mert olyan rohadt érzékeny, és egy életre bezárkózik a saját világába. Volt egy ilyen kisgyerek a bölcsiben, azt mondják értelmileg sérült is, de én biztos vagyok benne, hogy nem. Sokat voltam a közelében, csak néha szólalt meg, de mindig azokat a szavakat mondta ki, amik a kulcsszavak voltak a beszélgetésben, amit körülötte folytattak. Egyébként nem volt együttműködő és egész másfajta kitörései voltak, mint a lányomnak. Na mindegy, azóta találkoztam pár tucat érintett gyerekkel, mind mások, egyik sem hasonlít a gyerekemre, de van köztük olyan, akiknek a viselkedése egyforma(érzelemmentesnek látszó tárgyilagos higgadt kis professzor) mégis másfajta viselkedésű gyerek is kapott aspi diagnózist, nem csak ők.

Olyan nekem ez az egész, mintha meg kellene határozni, hogy ki szőke. Vannak akiknél azon gondolkozol, hogy fehér e, vagy még szőke, másnál azon gondolkodsz, hogy barna e, vagy még szőke. A gyerekem pont olyan ebben a példában, mint a haja. Ha fodrászhoz megyünk rávágja, hogy dohányszőke, de mindenkinek az utcán, az életben barnának látszik.

Nem fog neked senki, szakember sem biztosat mondani, de a lehetősége megvan, hogy auti, mert nem tipikus(ezt az anyák minden esetben jól érzik)ezért el kellene kezdeni a fejlesztést. Lehet, hogy átlagos lesz, csak kicsit más, lehet másban lesz érintett, de ezek az évek sosem jönnek vissza, ha esetleg érintett, nagyon bánni fogod, hogy nem tettél meg mindent, még ha (szerintem) nem is sokat használ, de kipróbálni, hogy jobb legyen, szerintem fontos.

Nem futottam át a válaszokat, lehet, hogy vannak jó válaszok, csupán mint szakember írok egy rövidet. A kérdező 1. kommentjét olvastam csak el, abban szinte semmi autisztikus tönet nincs, ráadásul 3 éves kor előtt minden gyermeknek van több-kevesebb autisztikus töent, ami természetes. Életkori autizmus.

Gondolj bele, egy folyamat, mire megérik az adott képesség. Szerinted baj az, hogy pl egy fél éves baba még nem jár? Nos, ugyanerről van szó: 3 éves kor alatt az enyhébb autisztikus tönetek még természetese, mert még nem kell, hogy kialakultak legyenek. Csak kb a 3. szülinap táján.

Más kérdés a súlyos autizmus, az már 24 hónaposan érzékelhető, de az brutális tünetekkel jár, sikítva rohannál vele orvoshoz, hogy él-e még vajon. Az első kommentedben meg ráadásul enyhe autisztikus tünetekről sem olvastam, hacsak nem a "repkedés", amit még tök átlagos tinik egy része is csinál, ha lelkesedik.

Szóval nyugi. Amitől baja lehet a gyerknek, az az indokolatlan szülői aggodalom, mert az bizony gyakran átragad, mégtíz éves gyerekekre is a szüleiktől (tehát attól, akihez érzelmileg leginkább kötődik).

Megint én vagyok -bocsánat a multkori kapkodásomért, hoyg mellégépeltem több ponton-, a legutóbbi válaszoló vagyok. Hozzáteszem új soraidhoz: DE IGEN, sok gyermek jelét adja a "repkedő" karmozdulatoknak időnként, 3 éves kor alatt. Szakmai tapsztalat. (3 év felett jóval ritkább.)

Gyakori tehát 3 év alatt, semmi jelentősége.

Mondom, amikor pszichés tünetekről, fogyatékről stb beszélnek szakemberek, azok tünetEGYÜTTESEK!! Azaz TÖBB, különféle tönet együttesen kell fennáljon, hogy problémának lehessen tartani, ezen felül pedig tehát ÉLETKORTŐL IS FÜGG.

Az viszont, hogy rászorul-e fejlesztésre a gyermeked, az általad itt közöltek alapján semmit nem tudhatunk mi olvasók. A szakemberek KÖZÜL AKIK ÉLŐBEN is látják, LEHETSÉGES, hogy javasolnak fejlesztést, ahogy az is lehet, hogy MÉGSEM.

Tehát csak abból indulhatunk ki ITT, ami infókról tájékoztatást adtál ITT. Az alapján kutya baja. Dehát annyira kevés infót adtál meg, hogy semmi érdemlegeset nem lehet írni, viszont előző hozzászóláspmban kitértem arra, hogy nyugodj meg, kb 2, 2 és fél éves korig, kis részt 3 évesen az autisztikus megnyilvánulások TERMÉSZETES életkori sajátosságok, és ráadásul semmi ilyenről nem számoltál be, pedig jellemzi egybként, 3 éves korig, a gyermekeket (egymástól eltérő arányban).