Nincs több energiám, életerőm, a 2 éves fiam még mindig nem alussza át az éjszakát-mit lehet tenni?

Először is OFF:Carmen,a hiperaktivitást 3-4 éves kor alatt NEM lehet teljes biztonsággal diagnosztizálni!

A kérdezőnek:én úgy gondolom semmit,csak türelmesen kivárni,amíg ez elmúlik.Most biztos,hogy sokan le fognak pontozni,de nem érdekel.2 gyerekem van,a nagy már elmúlt 18 éves.6 hetes kora óta végig aludt az éjszakát,kezelhető,érvekkel meggyőzhető volt kicsinek(most is ilyen).2 évvel ezelőtt megszületett az Öcsi.Na,pont az ellenkezője!Anyás(a nagy is az volt),de brutálisan!Még soha nem aludt sehol-pár óránál többet nem is volt sehol-,mert olyan kis sajtkukac,hogy nem igazán tudnak vele mit kezdeni.Az éjszakáink úgy telnek,hogy éjfél körül átmegyek,mert kiabál,hogy ANYAAAA!Na,onnantól nincs alvás(igaz,az ágya mellett van egy matracom(ágybetét),de az mégsem olyan,mintha a férjem mellett,kényelmesen alhatnék(már alapból az nem jó,hogy a legmélyebb alvásból kell felugrani)mert lemászik az ágyából,és rám fekszik.De nem tehetek mást,mert a férjem korán kel(építési vállalkozó),és Ő teremt elő mindent.Kb. 2 hónapja nem eszik éjszaka(tejérzékeny,tápszert kap)addig éjfél felé még kaját is kellett Neki csinálni.A dokija azt mondta akkor(amikor kérdeztem,hogy mit csináljak),majd leszokik róla(így is lett).Nekem mondjuk nincs önértékelési gondom,nem is öregedtem extra módon(a férjem szerint sem)és a szex is rendben van(pedig 37 évesek vagyunk),és ennek dacára tervezzük a 3. babát(1-2 éven belül,mert én nem akarok 40 felett szülni).Szerintem ez alkati kérdés bármire.Anyukám szerint ÉN vagyok "hiperaktív",ezért viselek el mindent(tényleg elég nehéz "lelőni" engem,bármi van).Nem tudok Neked szakszerű tanácsot adni,de remélem jön nálam okosabb.Én egyet tudok írni:KITARTÁS!

Sajnállak is meg aranyos is vagy!

Semmiféle tanáccsal nem szolgálhatok csak azzal hogy tudd más is ezt csinálja a 2 éves gyerekével:)Jelen esetben én:)

Fel nem fogom már ésszel hogy miért nem alszik, a világon mindent kipróbáltunk, amikor már kettőig nem látok a fáradságtól én is ott alszom mellette a matracon. Teljesen lepukkantam, ronda vagyok, nyúzott, eligénytelenedtem, de egyszer ennek is vége kell hogy legyen! Én veled vagyok!

Szió,

Először is van benned egy hülye nővér ösztön,amit gyorsan verj ki a fejedből.

-Nem kell ugrani amikor a gyereked "csenget".

-Nem egyedül kell megoldanod mindent.

-Nem kell az időd,erőd,és a lehetőségeid felett is bevállalnod az otthoni teendőket.

-Nem kell a saját igényeidet feláldozni még a gyermekedért sem,akkor sem ha ezt más idegen embereknek milliószor megtetted.

Jelenleg úgy néz ki az életed,hogy 24 órás műszakba osztottad be magad,heti 7 napban.

Jaj,de ismerős nekem is minden gondod amit írtál....

Igazad van Eü-be visszamenni állandó segítség nélkül, 2 éves kisgyerektől erőpróbáló feladat,és rosszabb lenne minden.Én csináltam.

Ami nekem használt az az,hogy rendszeresre szerveztem a napjaimat.

-6-kor kelek,ami házimunkát 10-ig nem csinálok meg,az elmarad,viszont látásra...

-ebédre már csak olyan kajákat főzök ami 1 óra alatt megvan,hétvégén van más amikor Apa itthon van.

-Ebéd után nem alszanak a gyerkőcök(7 és 3 éves),de akkor is lepihenünk 1,5 órára,olvasok egy könyvből,vagy filmet nézünk.

-délelőtt,és du van játék közösen,ezen idő közben nemet mondok minden kérésükre.Hozzászoktak.

-Este 8-kor megfürdetem őket,pizsibe öltöznek,beteszek egy DVD-t nekik,innivalót készítek, lefekszenek,és ezennel véget ért a napi műszakom.Megyek fürödni,és 9-kor előveszem a könyvem és olvasok az ágyban,vagy beszélgetek Apával.Átjönnek,de én szólok,hogy menj vissza lefeküdni.Van amikor nehézkes,és sokat találgatnak,hogy Anya,ez kell,az kell,de nincs kec-mec,tünés mindenkinek vissza a saját ágyába.

Tiszták,fáradtak,vacsoráztak,játszottak egész nap,foglalkoztam velük egész nap,innivaló van nekik,nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni ezek után azért mert nem ugrom amikor "csengetnek".

Mindenképp húzd meg a határokat,mert igenis elvárható egy 2 évestől,hogy békén hagyjon a WC-n.Azt követeli tőled amit tudja,hogy megkaphat.Próbáld ki a együtt játszunk,és később elmegyek módszert.Előveszel pl kockákat,játszol vele 10 percig amíg megjön az érdeklődése,és akkor otthagyod.Ez nálunk működni szokott.

Az én kisebbem is átjön minden éjszaka,gyakran csak megnézi megvagyok-e ilyenkor átkísérem az ágyába és alszik tovább.

Szóval a javaslatom a következő:sürgősen vedd elő a saját,és a párod igényeit,szervezd meg a napjaid,hogy abban azok is szerepelnek.Ha jobb kedvű leszel a párkapcsolatod is pozitívan fog változni.Ez saját tapasztalat.

Egy kicsit nonszensz nem,hogy 1 egészséges 2 éves gyermektől nem jutsz el 5 napig tusolni??(nálam 4 nap volt a csúcs:))

Hidd el szervezés kérdése a probléma megoldása!!

Utolsó vagyok.

Próbálj ki légyszi valamit,amikor külön helyiségben vagytok,és a gyermeked szól,hogy Anya,te mit csinálsz?Abbahagyod a főzést,fésülködést,öltözést,és bemész,hogy:Igen mi a gond,miben segíthetek?

Na ezzel van a gond mert ezzel sugallod,hogy mindig a rendelkezésére állsz.Éjjel-nappal.Erre mondom,hogy "csengetésre" ugrassz,ez a hülye nővér ösztön.

Nem kell kell bemenni,megvárod amíg kijön,és elmondja amit akar.Befejezed amit éppen csináltál,és csak utána állsz a rendelkezésére.