Van ehhez joga a szakszolgálatnak? Mire számíthatok?

A gyermekem fejlesztőjével nem képviselünk egy álláspontot, "vitatkoztunk", ahol számomra sértő dolgokat mondott és lekezelő volt, én meg csak érveltem, próbáltam logikusan felépíteni. Már 2 órán volt a gyerekem nála és mindkét óra úgy kezdődött, hogy rólam beszélgettek, a második órán le is rajzoltatta azt a "csúnya" dolgot, amit én csináltam(nem bántom a gyerekem sem szavakkal, sem tettekkel).

Sajnos a gyerekem nem teljesen érzékeli megfelelően, amik vele történnek, gyakran nem csak velem kapcsolatban színezi ki a dolgokat, vagy látja másként, egyszerűen máshogy érzékeli, sok félreértés volt már ebből.

Most esett le, hogyha csak simán érdeklődne, hogy a gyerekem megkönnyebbüljön, meg kapcsolatot építene, nem rajzoltatná le vele, amit mondott rólam.

Gondolom fel akar nyomni a gyermekvédelemnél vagy nem tudom, de valami célja biztosan van vele. NEM pszichológus, tehát nem is a szakterülete és abszolút nem a fejlesztési időben kellene ilyeneket csinálnia, meg egyáltalán nem is.

Tudom, hogy van itt érintett válaszoló, aki szakszolgálatnál dolgozik/dolgozott, tőle érdekelne egy két dolog, meg esetleg szülők véleménye, hogyan lehetne elrendezni a helyzetet. Tényleg csak látásmód béli különbség van(meg esetleg egy adag előítélet mindkettőnk részéről), az ő oldala erősítsük a gyerek önbizalmát, hagyjuk gyereknek lenni, minél kevesebb kötött feladat, felmérés, mindent játékosan, haladjunk az árral, majd alakul magától, örüljünk annak, hogy élünk, nem kell rágörcsölni, tervezni.(jelzem, hogy ő a fejlesztő, nem a szülő)

Az én oldalam a keressük meg a problémát, legyünk biztosak benne, mérjük fel, hogy hol a lemaradás és tegyünk meg mindent, hogy helyre tudjuk hozni amennyire lehetséges, hogy a gyerek jól tudja magát érezni, be tudjon illeszkedni.

Természetesen a gyerek sokat játszik, vannak barátai, programjai, a napjai nagy része szabad játékkal telnek egyedül, velem, vagy a barátaival, a macskával, tehát az életünk nem tér el attól nagy mértékben, mint amit ő gondol, hogy kellene, csak ezen kívül van egy rakás más dolog is, amivel haladni kell, mert az idő telik, a lehetőségekről pedig fontos tudni..

Mindenképp rendezni akarom a problémát, szeretném, ha a fejlesztési időben fejlesztés menne és nem szakemberként nem vájkálna az életünkben, na meg a hercehurca sem hiányzik és a gondolattól is tartok, hogy a gyerekem összehord mindenfélét és/vagy esetleg valami fejlesztőhöz hasonló értékrendű ember miatt el is vehetik ideiglenesen vagy bármi. Természetesen azt sem szeretném, ha random meglepnének a hétköznapokban ellenőrizni. Szóval ez az egész nagyon nem hiányzik.

Te kivel beszélnél a helyemben? Mit mondanál?

Se a gyerek kezére, lábára, fenekére nem csapok, nem pofozom, nem szorongatom, egyszerűen azt mondtam, hogy kidobom a kinőtt(nem a rendes!) zokniját, ha nem öltözik fel sokadszorra sem. Nem ez a fix nevelési módszerem, egyszerűen néha nekem sincs türelmem a helyes módszert alkalmazni, vagy nem hat. Jelzem, hogy 38 pár zoknija van a gyerekemnek, mert iszonyat hisztit levág, ha ki akarom dobni a kicsiket. Tudja, hogy ezt eladni és elajándékozni sem lehet. Nem dobtam még ki zokniját(úgy, hogy feltűnt volna neki).

Na mindegy, eléggé kivagyok, annyira tartottam ettől és most bekövetkezni látszik..

A gyerekem tiszta, ápolt, nagy saját szobája van, rengeteg játéka, napi szinten foglalkozok vele pár órát, társas, fejlesztő játékok, minden amit találok a neten, a gyerekem ÉLVEZI ÉS KÉRI a feladatokat, van, hogy egyedül csinálja órákat magától akár játék helyett is a pontösszekötősdit meg a színezést meg a különbségkeresést..

Annyi a "kellemetlen" háttér, hogy egyedül nevelem, az eladott lakásom árából élünk az anyám NAGY lakásában(amit én újítottam fel), nem dolgozok, most nem is tanulok, mert oviban csak délelőtt lehet, eddig mindig így volt. 30 alatt vagyok(viszonylag fiatal), alacsonyabb, vékonyabb, csendesebb, szorongóbb, könnyen elnyomhatóbb típus.

Nem tudom mit tudnék csinálni, nem érzem rossznak a hátterem, pénzem van még, de erősen fogy(én kerestem, a lakást hitelre vettem, anyám csak a kezes volt), igaz, hogy itt lakunk nála, de itt vannak a legjobb intézmények, ezért költöztünk erre a településre, mert máshogy itt nem tudtam volna megengedni a lakhatást hosszútávon, a lányomnak meg ha meg tudom szerezni a legjobbat, akkor megpróbálom.

Túl hosszú lett, a lényeg, hogy hogyan kezeljem a helyzetet? Szembesítsem, hogy tudom mit csinál a gyerekkel? Vagy menjek a főnökéhez? Vagy hátulról menjek, mintha nem tudnék semmit és próbáljak haverkodni? Igazából egy ideje "kinyílt a csipám" nem akarok már mindenkinek fejet hajtani, szóval ez annyira nem tetszik, úgy érzem nincs rendjén, amit csinál és majdnem biztos vagyok benne, hogy igazam van. Igaz, hogy ketten vagyunk, hogy még nem vagyok harminc és nem kettesben élünk már a gyerekkel, meg nincs férjem, meg hogy az én türelmem sem végtelen, és néha vannak nem túl szép húzásaim, de egyáltalán nem gondolom hogy ezen kellene átmennie a gyerekemnek vagy nekem, pláne nem egy fejlesztő szakember által..

Kérem írjon rám az a válaszoló, aki szakszolgálatnál dolgozik(dolgozott), nem hivatalosan van szükségem információra név nélkül!