2,5 éves kislányom nem hajlandó sétálni az utcán.Kiveteti magát a babakocsiból de hiába akarom hogy sétáljon nem hajlandó,cipelni kell ha lerakom torkaszakadtából ordít.Próbáltam ott hagyni,hogy majd jön,de nem csak sír.Másnál volt ilyen?

Nem volt, mert nem hagyom, hogy szórakozzon, mivel fel sem tudom venni, hamar megtanulta, hogy vagy marad a babakocsiban, vagy sétál, más opció nincs.

Vagy ül, vagy jár. Én nem cipeltem. Az üvöltést meg abbahagyja, ha hagyod, hogy üvöltsön és nincs hatása. Én újságot olvastam a padon, míg összeszedte magát. Soha életemben nem támogattam a hisztit és bevált. Eszébe se jutott később ellenem használni.

Én sem cipelten. Nem bírlak el, màr nagyfiú vagy, és jött gyalog..

Gerincsérvem van, szóval ordított, de nem vettem fel, aztán csak megszokta.

Ennyi idősen már rég nem akart babakocsiba ülni egyik gyerekem se. Volt kismotor, vagy jöhettek gyalog. Cipelés nem volt opció, mert nem bírtam volna, túl nehezek voltak. Ha séta közben meg akartak állni, megálltunk, megcsodáltuk a kavicsokat, megszagoltuk a virágokat. Ha tudtam, hogy valahova időre kell menni, autóval mentünk, vagy bőven szántam rá időt, hogy odaérjünk, mert sietni, na azt egyik se szeretett (és ha ideges voltam, ők is megérezték és jött a hiszti). Kivéve a kismotort (később futóbiciklit), azzal lehetett haladni, egy idő után olyan gyorsan tekertek, hogy én is vettem magamnak egy rollert :)