Szülők! Hogyan dolgozzátok fel ha mérgező gyereketek van?

Valószínűleg pszichopata, csak 18 év alatt nem mondhatják ki a diagnózist.

Szerintem tovább kellene nyomulni magán alapon a pszichiátria vonalon.

Olyan nincs, hogy így viselkedik, és szakemberek szerint semmi baja, ez kizárt teljességgel.

Talán TB alapon elhiszem ezt, de magán alapon nem. Amint írod van anyagi biztonság, akkor igenis járjon pszichoterápiára magán alapon.

És biztos hogy nem történt semmi? Attól hogy te nem tudsz róla? Szexuális abúzus pl? Akárhol..

Meg tudod ezt vele beszélni? Hogy szüksége van segítségre, és járjon el rendszeresen pszichoterápiára? Majd ott előbb utóbb lesz diagnózis is.

Nem egy olcsó dolog, de megéri. Ne várd meg még rossz vége lesz.. De komolyan.

13asnak igaza van. Volt egy ovisom, 6 évesen nevelő szülőknél helyezték el. A pszichopata minden egyes tünetét produkálta a nap minden percében. Már a sokadik nev. Szülőnél helyezték el, de 3 hónapnál tovább egy sem bírta. Volt árva házban is a testvéreivel, de ott sem -bírtak vele a gondozók. Végül az új nev. Szülők sem bírták , de én is azt mondtam, hogy inkább felmondok. Pedig én aztán szeretem a kihívásokat. Jártak pszichológushoz, minden héten szinte máshoz. Az egyik kimondta rá, hogy pszichopata. A többiek nagyon fel voltak háborodva, hogy ilyen nincs! Biztos, hogy csak szeretethianyos. Aha, ezek a szakemberek nehezen 1 órát kibírtak vele, gondolhatod, hogy akkor a nev. Szülők. Azt mondta konkrétan az utolsó (aki által járt hozzám a gyerek a csoportba), hogy féltette a családját. Van neki is saját gyereke, nem hiányzik, hogy éjjel a kést szúrja valamelyikükbe. Szóval a vége az lett, hogy mivel az árva házba sem fogadták vissza, (azt mondták ott is, hogy inkább felmondanak) így visszakerült az édesanyjához. Persze ott sem lett jobb helye, de senki nem boldogult vele. A végén azt mondták, hogy akkor kínlódjon vele az anyja. Sokszor gondolok rá. Egy nagyon szép fiú volt egyébként, szép kék szemekkel. Összeszorul a szívem, ha rágondolok, hogy mennyi kislányt meg fog pocsékolni, tiporni, alázni, erőszakolni, bántani. Jobb esetbe csak bántani, és nem megölni. :(

Ha a saját szememmel nem látom, és nem tapasztalom, akkor el nem hiszem, hogy van ilyen. Pláne egy 6 évesnél.

Kedves előző,

Miket csinált ez a kisfiú? Le tudod írni nekem? Akár privátban is. Csak kíváncsi vagyok, közel 20 éve foglalkozok az ilyen témával, főleg a gyermekkori pszichiátriai problémákkal, de csak hobbi szinten,sajnos nincs semmiféle ilyen végzettségem, de szerintem foglalkoztam már annyit a témával, hogy vagyok olyan szinten, mint akinek van, de komolyan :D És nagyon érdekelnek a konkrét dolgok, mivel én nem vagyok sajnos szakmabeli, így konkrét életbeli példákkal ritkán találkozom.

Köszi. 13-as vagyok

Amúgy kérdező nektek már csak 3 évet kell kibírni, és hivatalosan is diagnosztizálhatják, de én addig sem hagynám annyiban, ha meg tudod vele beszélni, hogy szüksége lenne rendszeres pszichoterápiára, már addig is segíthetne az is. Főleg ha valami jó szakemberhez viszitek, aki nem bagatellizálja el. Ráadásul tinédzser korban van, hormonális változások is, ez csak épp rosszabbodni fog nektek, nem hogy javulni, szóval minél előbb intéznék neki valakit.

Bocsánat, de szerintem nem szép dolog átvinni magánbeszélgetésbe egy olyan témát, amiből mindenki más is tanulhatna. Hiszen nincs semmi magán benne.

Viszont rengeteget tanulhatna mindenki más, aki az eddig válaszolók közül meg van győződve arról, hogy " a gyerek olyan, mint a szülei", vagy "olyan, amilyenre nevelik", vagy " szeretethiányos", stb.

Várom, hogy felnőjjön, kirepüljön, és többé a közelébe se kelljen mennünk egymásnak. Csakhogy esetünkben ez még tizenpár év, ha nincs szerencsénk, illetve ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akár 20 is.

Mást nem nagyon lehet tenni. Az enyémnek van diagnózisa, kapja a fejlesztéseket (kijártam, hogy mindenből az itt elérhető legmagasabb színvonalút), de hiába. Ugyanis az alaptermészete, a veleszületett személyisége a mérgező. Hangos, erőszakos, állandóan elégedetlen, békétlen, 0 a frusztrációtoleranciája, követelőző, szándékosan bosszantó, piszkáló, szekáló, bántó, manipulatív, játszmás. Nyilván nem én neveltem bele, nem tőlem örökölte, abszolút nem miattam van. És sosem lesz erre belátása, mint ahogy semmire sincs. Ha felnőttkorában messze elkerüli mindenki, magára marad, utálják majd, esetleg keresztbe is tesznek neki az "imádnivaló" személyiségéért cserébe, ő akkor is azt fogja gondolni, hogy mindenki más egy utolsó szrházi, bezzeg őőő...

A pszichopatia nem mentalis betegeg, az egy szemèlyisrgzavar es nagyon nrhez diagnosztizalni mert a tulajdonosa a manipulacio nagy mestere, tudja mire mit kell mondania, tudja mi a normalis.

Nincs benne empatia, nem tanul, nem szeret de ezeket nagyszeruen eljatsza

Elvileg a genekben kimutathato a veleszuletett elvaltozas.

Sajnalom h ilyen a gyermeked, megszakadna a szivem.

Mikor kezdodott nala es mivel, ez a viselekdes?

Sajnálom. Én is félek egy kicsit, hogy az én gyerekem milyen lesz felnőttnek. Azért ennyire nem gáz, de nagyjából folyamatosan ordít mindenkivel, követelőzik, hisztizik. Az iskolában nem szeretik, nincsenek barátai, már túl vagyunk egy iskolaváltáson, de nem vagyok benne biztos, hogy kibírjuk itt 8. végéig. Nekünk van adhd-diagnózisunk, én kb. mindent végigjártam, amit lehetett. Pszichológusról mindenkit lebeszélek, szerintem mindegyik zakkant, és semmit nem tudnak segíteni, ártani annál inkább.

A bátyám sajnos nagyon rossz ember, folyton attól félek, hogy nehogy ez a vonal jöjjön ki. Nem szeret senkit, csak a pénz az istene, elviselhetetlen természete van. Nem is tűrik meg egyik munkahelyen sem, mert annyira borzalmasan beszél másokkal, de soha nem gyakorol önkritikát, mindig a másik a hibás. Sajnos ezt látom a fiamban is, próbálok vele nagyon sokat beszélgetni, én még bízom benne, hogy előbb-utóbb lesz valami foganatja. Engem még szeret, velem nem beszél egyedül csúnyán.

Azért az tény, hogy anyám sok mindent el is rontott a bátyám nevelésében. Én igyekszem ezeket a hibákat nem elkövetni, de gondolom elkövetek akkor másokat. Nagyon nehéz egy ilyen gyereket nevelni. Voltam szülőcsoportban is, de annak sem volt sok értelme, vártam, vártam, hogy majd a pszichológus add tippeket, de semmi. Inkább csak kiöntötték a szülők a szívüket, mindenki jól kipanaszkodta magát, és ennyi. Hát, ezzel nem oldódott meg a helyzet. Annyit azért ért, hogy láttam, nem vagyok egyedül, sőt, az én gyerekem még annyira nem is rossz.

Szerintem neked is le kéne ülni a fiaddal. Én minden nap leülök vele, amikor hazajön a suliból. Végig kérdezem, hogy milyen napja volt. Kivel játszott, hogy érezte magát. Sok mindent elmond. Igaz, ő még csak 10 éves, 15 évesen biztos nehéz, de talán próbáld meg. Nekem a pszichológus mondta, hogy ne mondjak semmit, csak hallgassam meg, ne ítélkezzek. Meglepő, de nagyon sok mindent elmesél. Hogy kivel hogyan veszett össze, azt is. Meg szoktam kérdezni, hogy szerinted a társad miért csinálta ezt, mit érezhetett. Nem mondom soha, hogy ő volt a hibás. Nagyon nehéz megállni.

Ma pl. hazajött, és úgy kezdte, hogy bement apához, hogy telepítsen fel neki egy játékot. Apja nézett, hogy szia kisfiam, ne haragudj, de nem, mert éppen dolgozom. Hatalmas balhé lett belőle. Utána lehívtam a gyereket, és mondtam neki, hogy én nagyon szeretem, amikor beszélget velem, és apa is szeretné ezt. És ha kedvesen kérné, talán inkább megtenne neki dolgokat. Nézett, hallgatott, megígérte. Szerintem holnap megint üvöltve fog követelőzni. De talán majd a 100. alkalommal. Elméletben nagyon jól tudja, hogy hogy kéne viselkedni, de képtelen uralkodni magán.