Szülők! Hogyan dolgozzátok fel ha mérgező gyereketek van?
1es érdekes, én sosem kínoztam állatokat, nem ütöttem meg a szüleimet és nem törtem össze senki holmiját csak azért mert nem kaptam meg valamit.
Mi próbáltuk szeretetben nevelni, következetesen, de semmi hatása. 10 éves kora óta ez megy, ha valami nem úgy van ahogy ő akarja, belerúg a legközelebbi élőlénybe bárki is legyen. Voltunk mindenféle kivizsgáláson, teszten, egészséges, tehát nem pszichopata vagy ilyesmi de megkeseríti az életünket.
Nem történt valami, amikor 10 éves lett? Bármi trauma, teso szuletese, koltozes, iskolavaltas, csaladtag halala, stb.... pszichologus? Vagy ezen mar tulvagytok?
Ajanlom még a szeretetnyelveket - gyerekekre hangolva.
7es szerinted mit kellene még tennünk? Ha már így ismersz minket....
Következetesen neveltük, mindig voltak előre lefektetett szabályok, de engedmények is. Nem kellett erején felül teljesítenie, lehetőségeihez képest kellett kihoznia a maximumot magából. Ehhez minden segítséget megkapott, mi is tanultunk vele, valamint magántanár is foglalkozott vele. Mindig voltak közös programjaink, de meghagytuk a saját mozgásterét is, hogy tapasztalhasson.
Jártunk nevelési tanácsadóban, pszichológusnál, pszichiáternél(tb és magán alapon is) kipróbáltunk mindent, elolvastuk az összes ajánlott irodalmat, amit ajánlottak,mégsem változott a helyzet. Az iskolában ugyan ez, barátkozni csak addig barátkozik míg érdeke fűződik az adott emberhez.
Az én gyerekem nagyon más személyiség, mint én.
Egy ideig idegesített, de azután lett egy kattanás az agyamban és egyszerűen csak elfogadtam, hogy ő olyan, amilyen.
Én halkabb szavú vagyok, ő egy buldózer. Megy előre céltudatosan. Túl nyers az én lelkemnek, de tudod mit, az életben jól érvényesül és ez számít. Néha már irigylem is, hogy ilyen határozott. Piciként szívás volt az erős akarat, mivel leginkább velem szemben alkalmazta. Viszont azt sosem hagytam, hogy megüssön, hazudjon vagy hülyének nézzen. Ott mindig keményen felléptem és az apja is.
Vannak bizonyos helyzetek, amikor nehéz eldönteni, hogy most hagyni kéne vagy szólni. Legalábbis nekem sokszor nehéz volt, mert én eleve nem is úgy csináltam volna. De ő nem én.
Viszont mérgezőnek nem gondolnék egy kisgyereket. Tiniként már el tudom képzelni, hogy nárcisztikus személyiség jeleit mutatja, de egy kisgyerekről nem (ők eleve önzőek, de nem direkt). Ott más állhat a háttérben.
A beteg és viselkedészavaros gyereket sem gondolnám mérgezőnek, mivel nem direkt, rossz szándékkal teszi, amit tesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!