Ti hogyan dolgozzátok fel a folyamatos csalódásokat hónapról hónapra?

Egy idő után feladtam, nem foglalkoztam vele, utána egy hónappal később teherbe estem.

Nehezen. Nálunk most telt le az egy év, vagyis 12 ciklus csalódás... Nem könnyű, próbálok most már én is úgy hozzáállni, hogy nem érdekel, majd lesz ami lesz. Ez megy is egész hónapban a mensi előtti pár napig, aztán persze csak elkezd bennem motoszkálni, hogy hátha most sikerült :) Így vagyok ezzel most is, ma a 31-ik napon, még várok, azt már sikerült leküzdeni, hogy idő előtt teszteljek, úgyhogy most várakozás van. Ti mióta próbálkoztok?

A hétről hétre való csalódásaimat egy új lottó szelvénnyel dolgozom fel, pedig mindig megfogadom, soha többé.

Mi majdnem 2 éve próbálkozunk. Nekem az segített, hogy múlt hónapban bejelentkeztünk a meddőségi központba. Most van a vizsgálatos-időszak. Amikor megkaptuk az első időpontot, akkor nyugodtam le, mert már tudom, hogy talán lesz valami.

Új hobbijaim lettek és ezekkel foglalkoztam. Elengedtem, s kezdtem beletörődni abba, hogy nem lehet gyerekem. Nem volt túl jó érzés, de annál jobb, minthogy állandóan ezen görcsöljek és tönkretegyem magam idegileg. Aztán egyszercsak összejött.

Úgy, hogy nem csak a gyerek körül forog az életünk. Persze rossz, mikor minden hónapban megjön újra és újra, de van egy csodálatos férjem, egy szép otthonunk, barátaink, akikkel sok programot csinálunk, élvezzük az életet stb. Nem fogok begolyózni csak azért, mert nem jön rögtön össze a baba. Attól még az élet megy tovább.

Nekem a vizsgálatok erőt adtak de mi sokáig próbálkoztunk.

Minden újabb sikertelen hónapban megfogadom hogy most már feladom, nem fog érdekelni! Aztán mégis és mégis...kegyetlen...főleg hogy körülöttem mindenkinek sikerül.