Túlvállaltuk magunkat gyerek téren, nem bírom ezt a folyamatos ordítást, lesz még valaha jobb?

Persze, hogy lesz jobb. El tudod képzelni, hogy 20 évesen még mindig ordítani és nyüszíteni fognak a szoknyád mellett? :D

Amúgy minek vállaltatok ennyit, ilyen rövid időn belül? Kellett a CSOK?

Persze hogy jobb lesz! Ha van nagyi vagy mas rokon add le oket ha tudod es menj el par orara. Vagy ha epp apuka otthon van akkor. Muszaj neked is egy kis szabadido.

Elore nem lehet felkeszulni mindenre se megjosolni milyenek lesznek a gyerekek. De ez is el fog mulni. Van hol levezetniuk az energiajukat? Ha esetleg nem tudod oket leadni, bar nem tudom mennyi idosek de esetleg jatszohaz ahol feltalaljak magukat es kifaradnak?

Bolcsi, ovi, napkozi? Evkozben azert gondolom konnyebb.

Merre laksz?

Olvastam egy cikket, ott is anyuka nem bírt már a sok gyerekkel és írt egy fb posztot, hogy segítsége nincs, de nem bírja tovább, erre a közösség összefogott és segítenek neki gyerekre vigyázni vagy esetleg egy délutánra elviszik a piciket, hogy anyuka pihenjen egy kicsit... tudom, nem a legjobb megoldás, de még mindig jobb, mint az őrület.

Esetleg barátok, akik segítenének? Vagy bölcsi?

De miért vállaltatok ennyi gyereket? O.o

Nincs munkahelyed vagy azt reméltétek, így több lesz a bevétel?

Elég felelőtlen döntés volt. Milliomos sógoromék gyerekei között a korkülönbség 14, 12 és 3. A legkisebbel vártak a legtovább. Mi is legalább 2, maximum 3 éves koráig várunk a lányunknak.

Mi lesz, hogyha neked is dolgozni kell menni? Mert kell, nem ülhetsz örökké otthon!

Kicsit szedd össze magad, igyál egy kávét és higgadj le! Miért ordítanak a kicsik? Játszanak vagy akarnak valamit vagy fáj valamijük pl foguk, hasuk? Gondold végig a dolgokat és próbálj velük együttműködni. Ti vállaltátok őket, most már tessék magadat gatyába rázni és nevelni őket!

(Mellesleg halkan megsúgom, hogy lehet, hogy unatkoznak..Azért vagy otthon, hogy foglalkozz velük.)

Hagyd abba az önsajnáltatást és öleld meg őket, szeretgesd!

Egyébként igen, lesz jobb, mikor befejezik az okj-t vagy egyetemet, elkezdenek dolgozni és külön költöznek..addig viszont szokd meg a helyzeted. Ajánlok neked egy youtube-os anyukát, ő nagyon szeret otthon lenni egy 4 és 1 éves gyerekével, engem mindig felvidítanak: anyai igazságok a youtube neve.

Hozzáállás kérdése. Engem pl. nem érdekel, ha játék közben hangosak, legalább tudom, hogy hol vannak, mit csinálnak. Ott kezdődik a baj, mikor öt perce csend van. :D

Fogd be őket felváltba. A két nagy játszik egymással, a legkisebb meg segít elpakolni a legót. A két kicsi játszik, te meg a legnagyobbal beteszed a mosást. Stb.

Sokat segít a napirend, neked és nekik is.

Fáraszd le őket délután, hogy este jobban bírj velük, és aludjanak. A séta, játszótér, fogócskázás, medencézés délután a legjobb.

Ekkora gyerekeknél az a normális, ha fut és kiabál. Az óvónőnk ez nagyon jól megindokolta: A testéhez képest pici a tüdeje, nagy az agya, és így jut hozzá elegendő oxigénhez, ami a fejlődéshez kell. Nem tudom, hogy ezen egy gyerekorvos mennyire röhögne, de van benne igazság.

Ezt a "túlvállalás" dolgot nem értem. Nekem két gyerkőcöm van, és a kisebbik születése után már simán el tudtam dönteni, jó-e így nekem, bírnék-e többet vagy most megállunk. Egyébként tervezünk még egy harmadik babát is, de pontosan azért nagyobb korkülönbséggel, hogy ne legyek agyilag zokni, idegileg roncs. A kislányom lehetett olyan pár hetes, amikor azt éreztem, hogyha nem alszom, lerobbanok. Aztán amikor elkezdett kúszni-mászni, mellette egy alig két éves energiabomba kisfiú, és azt sem tudtam, hová ugorjak, melyik testi épségét védjem. Na, akkor kijelentettem, hogy persze, jöhet MAJD a harmadik baba, ha az első két tündérkénk már közösségbe jár. A fiam most 5 éves, a lányom 3,5, és most érezzük, hogy megérett a helyzet a kistestvérre. Vágyunk rá, a gyermekeink fantasztikus testvérei egymásnak, már olyan kis ügyesek, okosak, önállóak, jól alszanak, szobatiszták...egyszerűen öröm Velük az élet. Én érzem magamon, hogy újra rengeteg türelmem van Hozzájuk, alig várom, hogy a munkaidő leteltével rohanhassak Értük, és együtt tölthessük az időnket akár otthon, akár házon kívül. Így lesz jó újabb babát vállalni.

A kommentem nem segít rajtad, tudom. Annyit tudok mondani, hogy ti vállaltátok őket, tudhattátok, mivel járnak a gyerekek, már volt kettő picike a harmadik érkezése előtt...szval annyit tehetsz, hogy összeszeded magad, hiszen kutyakötelességed a tenyereden hordoznod mindhárom gyermeked. Valamint feltétlenül kérj valakitől segítséget!

Legnagyobb oviba, középső bölcsibe. Otr szocializálódnak, akkor otthon is jobban fognak viselkedni.

Biztos nem könnyű, de ha nagyobbak lesznek jobb lesz a helyzet.

Viszont a hisztiket meg kell tanulnod kezelni, mert később mégjobban a fejedre nőnek.

Segítséged van esetleg? Ha már heti pár órára az is jó lenne.