Mit szólnál, ha a kicsit visszahúzódó, de egyébként nagyon okos, értelmes, átlagon felüli intelligenciával rendelkező gyerekedre azt mondanák, hogy vizsgáltasd ki, mert lehet, hogy autista?

18-as vagyok. Mi is Magyarországon élünk, bár nem Budapesten. Vidéken, egy pici dunántúli faluban. Azt is tudom, hogy hatalmas szerencsénk van ezzel a sulival, mert igen, ez a ritkábbik eset, ami itt van. De akkor is létezik ilyen is... És azért "reklámozom" ezt, mert ez olyan dolog, ami elsősorban nem a pénztől függ, és nem is az egyértelműen katasztrofális oktatási rendszertől. Szóval megoldható még nálunk is.

Én nagyon örülök neki, hogy így döntöttünk, hogy nem sunnyogtuk el a tényeket, és ezáltal a fiam megkapja a körülményekhez képest maximális segítséget, enélkül egyértelműen nagyobb hátrányban lenne.

Az én gyerekem is átlagon felüli intelligenciával rendelkezik. Nem visszahúzódó, más viselkedési problémái voltak/vannak. Kicsi korában arra gyanakodtam, hogy autista, de a családom nyomására ("nincs ennek a gyereknek semmi baja!") nem vittem el kivizsgáltatni addig, amíg az oviban nem javasolták. ADHD és idegrendszeri éretlenség diagnózist kapott. Nem bántam meg, magánúton elvittem fejlesztésekre, amiktől nagyon sokat fejlődött. A körzeti óvoda után a körzeti iskolába kezdett járni. A tanárai tudnak a diagnózisról, eddig semmi hátrányát nem láttam, csak előnyeit. Mivel bizonyos feladatokra nehezen tud hosszabb ideig koncentrálni, több időt kap az írásbeli dolgozatokra. Ha nem így lenne, biztosan rosszabb osztályzatokat kapna. Így minden tárgyból ötösre áll, egy tantárgyból négyesre, több a sikerélménye. A tanárok jobban odafigyelnek rá, egyébként elmondásuk szerint kedvelik őt, nagyon okosnak tartják.

Heti 2 fejlesztést kap, 2 másik osztálytársával együtt (nincsenek együtt más osztályba járó gyerekekkel). Lehet, hogy nem sokat ér (ezt kívülről nehéz megítélni), de szeret fejlesztésre járni.

Úgyhogy a helyedben elvinném, akár magánúton. Baja nem lesz tőle, legalább tisztában leszel a helyzetével. Ha nincs alapja a feltételezésnek, akkor pedig megnyugodhatsz.

22-es, szerencsétek van, hogy így jártatok, de sajnos ez a ritkább. FB-fórumon tag voltam, ki is léptem, mert nagyon felhúztam magam a sztorikon. Elég a magunk baja, nem akarok a másén is idegeskedni.

Az átlag sztori az, hogy a pedagógusok nyíltan elutasítják az sni-s gyerekek felvételét, fejlesztését, velük való bármilyen foglalkozást. Futótűzként terjed a neten már évek óta egy Hilda nevű nő fóruma, amelyben nyíltan gyalázkodik, vádolja az sni-s gyerekeket és szüleiket. Több százezren lájkolják, és osztják meg. Főleg pedagógusok. Eközben meg egyenlőséget tesz a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyerekek közt. Azt sem tudja mi mit jelent, de gyalázkodik. Ez megy ebben az országban. Hát, én köszönöm szépen, de ezek után inkább nem kódoltatnám be a gyerekemet. Én megtettem, mert nekem is nagyon mondták, hogy kellenek a fejlesztések. Aha, csak éppen a mögötte álló törvényi hátteret nem mondták el.

Hiába van kiírva a fejlesztés, már leírtam milyen körülmények között kötelező az intézményekre nézve. Viszont nagymértékben korlátozzák vele a gyerek szabad iskolaválasztási jogát, ami minden más gyereknek jár. Szerintem az egészet úgy ahogy van be kéne szüntetni, a diszkrimináció melegágya az egész.

Hogy ez sumákolás? Nem hinném, hogy az. A fiam osztályában legalább a gyerekek felének van valami tanulási zavara, magatartászavara. Egyedül az enyémnek van kódja. Bárki bejön ebben az osztályba, már úgy kezeli, hogy ja, ő az a hüly.egyerek. Ha ez nem lenne, teljesen belesimulna az átlagba, sőt nem ő a legrosszabb gyerek. Ha a másik deviáns gyereknek joga van oda járni, és joga van bármikor másik iskolát választani, az enyémnek miért nincs?!

Hagyjuk már, ne biztassatok senkit arra, hogy kódoltassa be a gyerekét, egy életre tönkreteszi vele az életét.

18-as voltam.

Az én gyerekem volt Snis, egy csodálatod bölcsibe járhatott miatta budapesten, ahol nagyon normálisak voltak, extrán szerették és támogatták(egy kivétellel) a pedagógusok.

Oviban már nem volt ilyen mázlink, papíros gyerek fogalom bejött, pedig már nem volt Snis. Az iskolák közül nem tudom, hogy lesz, de gyanítom minél nagyobb a gyerek, minél kevésbé cuki, annál szemetebbek lesznek vele.

Az én tapasztalataim is a heti 2 fejlesztés, 3 logopédiával, de azt már nagyon kimaxolják és húzzák a szájukat, hogy heti 3 óra sok egy ovisnak, heti 1 et pártolnának. Ez csoportos, a gyógypedes logopédiás kiscsoportos ha jófej, engedi hogy egyfős lehessen.. Az egy óra időtartamból negyedóra hogy a gyerekért megy, elviszi a terembe, leveszik a cipőt és ugyanez visszafelé is. Nem 11-12 tart a fejlesztés, 11kor indul el a szakember, 11:05re a gyereknél van, beszélgetnek az óvónővel, 11:15re a teremnél vannak, mert a gyerek sem ugrik első szóra, levenni a cipőt, beültetni, 11:20 ha volt nyűgösség és ilyenkor csak egy gyereket gyűjtött be egy csoportból.

Aztán még az, hogy mennyire rávehető a gyerek a feladatokra, mert az enyém hajlamos a nem akarom, nincs kedvemre..

Magánban! kell vizsgálni, ott korrekt lesz pszichiáter, ha határon van, nem fogja leírni.

22-es vagyok. Én is tagja vagyok FB-s csoportoknak, ott is, és máshol is olvastam/hallottam nagyon elkeserítő történeteket, tisztában vagyok vele, hogy sajnos létezik ez a jelenség.

Viszont nem értek egyet azzal, hogy minden körülmények között azzal tesszük a legjobbat az ilyen gyerekeknek, hogy eltitkoljuk a diagnózist. Amior a gyerekem megkapta a diagnózist, mi is dilemmában voltunk, és sok helyről megkaptuk, hogy ne rakjunk "bélyeget" a gyerekre, mert majd mindenhol le akarják passzolni, esetleg hülyének nézik, stb. Nálunk például ez úgy működött, hogy miután megvolt a diagnózis, utánaolvastam mindennek, aminek csak lehetett, és utánajártam, hogy a környékünkön mik a lehetőségek, hogyan járunk a legjobban. Amikor megerősítettek azzal kapcsolatban, hogy szívesen és nyitottan fogadják a gyereket kóddal is, és fog kapni személyre szabott fejlesztést, akkor kezdtük intézni a papírokat. Valóban szerencsés véletlen az, hogy a helyi iskola ilyen jól állt ehhez a dologhoz, és tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség. De legalább nézzünk utána, járjunk körbe mindent, amit lehet, hogy megadhassuk a gyerekünknek a lehetőségekhez mérten a legjobb körülményeket. Szóval azt gondolom, hogy az is kártékony hozzáállás, hogy lebeszélünk mindenkit arról, hogy "kódoltassa be" a gyerekét, mert ezzel az is elesik a lehetőségektől, aki amúgy megkaphatná. Ráadásul ezzel a hozzáállással csak folytatjuk az ördögi kört, ha az SNI-s gyerekek "megszűnnek" SNI-snek lenni, még kevésbé van rákényszerítve az oktatási rendszer, hogy megadja a támogatást ezeknek a gyerekeknek.

Nincs mindenki számára egységes jó megoldás. Személyre szabott megoldások, vagy kényszermegoldások vannak.

Még mindig 22-es vagyok, eszembe jutott még egy dolog, ami talán hasznos lehet azoknak, akik csak most szembesülnek ezzel a témával. Az, hogy orvosilag diagnosztizálják a gyereket, az semmit nem jelent isola/óvoda szempontból. Az orvosi diagnózist nem köteles a szülő bejelenteni az oktatási intézményben. Magyarul, ha az autista gyanús gyereket elvisszük pszichiáterhez, és ő ad egy diagnózist, arról senkinek nem kell tudnia, ha a szülő nem akarja. Ha igénybe akarjuk venni az állami oktatási intézmény által nyújtott fejlesztéseket az adott oktatási intézményben, akkor az illetékes pedagógiai szakszolgálathoz kell fordulni a leletekkel, és elbírálás után ők fogják adni a dokumentumokat a továbbiakhoz.

Szóval a lényeg: az, hogy elvisszük a gyereket orvoshoz diagnosztizáltatni, nem jelenti azt, hogy akkor onnantól kezdve az oktatási intézmények megkülönböztetik őt, csak annak kell erről tudnia, akit a szülő erről értesít.