4 éves okos, értelmes kislány agresszíven hisztizik, nem alussza át az éjszakát és nem meri elengedni anyuci kezét. Ezek normálisak ebben az életkorban?
Egy majdnem 4 éves kislányom van, aki nagyon értelmes, okos. Amióta csak az első szavait kimondta, beszédével évekkel kortársai előtt jár (legalábbis, akikkel találkozunk; pl. másfél évesen hosszú mondatokat használt), pontosan érti a körülötte zajló dolgokat, és ha akar, akkor mindenben nagyon önálló, talpraesett. De van vele néhány viselkedési problémám, s kiváncsi vagyok szerintetek ez csak a korral jár-e, vagy kirívó eset...:
1. pl. kiváló beszélőkéje ellenére iszonyúan hisztis, kiabál, sokszor visítva ordít, mint aki nem tudja elmondani mi baja (pedig hát az egész sztorit el tudja meséli felnőttet is megszégyenítő pontossággal...). Nagyon akaratos, egyszerűen nem történhet semmi másképp, csak ahogy ő kitatlálta. Pl. legegyszerűbb: csokit akar enni, mondom türelesen: jó, vacsora után ehetsz; erre ő kiabálva "nem vagyok éhes, nem finom a vacsora, stb. csokit akarok enni" erre én: "egy picit kell vacsorázni, utána kaphatsz csokit" erre, mintha nem is hallotta volna, vagy kiabálva, vagy totális természetességgel, mintha most mondaná először: "csokit akarok enni" és ez mehet akármeddig, a vége úgy is az lesz, hogy hosszas tombolós-csapkodós-veszekedős hiszti után durcásan leül az asztalhoz és nem eszik semmit vagy kényszerből egy falatot...
2. a másik gond az alvás: az éjszakák 99% -át nem alussza át, újabban éjfél és 2 óra között garantáltan megjelenik a szobánkban, (ami egy papírvékony falnyira van az övékétől, ahol kistesóval alszik) hogy ott akar aludni és hogy kér inni, stb. És ha erre nemet mondok, ugyanolyan hiszti jön az éjszaka közepén, mint a fenti példa... csak éjjel ehhez nincs erőm már inkább ráhagyom...
3. a harmadik az idegenektől való félés; talán lehet csak sima félénkség még ezt érzem a legkevésbé "nem normálisnak"; ha egy új helyre, egy új társaságba stb megyünk, nem tudom leakasztani magamról jó sokáig. S minél inkább neki szól az új hely (tehát nem a felnőttek bulija, ahol ő mellékes, hanem egy gyerekprogram, ami neki szól), annál inkább ragad rám. Viszont ha egyszer feloldódott - inkább a felnőtt helyen jellemző ugye, de előbb-utóbb az ő programján is - akkor nem lehet leállítani, ő az irányító mindenben, és csak merjen valaki nemet mondani neki... (ld. hiszti)
de ugyanígy tud félni attól, hogy egyedül maradjon egy pillanatra a szobájában itthon
4. ja és pörög ébredéstől elalvásig... folyamatosan foglalkozni kell vele, figyelni rá; mai napig nagyon ritka, hogy egyedül eljátsszon egy fél órát, bár most már néha-néha előfordul; de még olyankor is képes elvárni, hogy őt nézzem, ahogy játszik...
Ezek mennyire normális vagy szokatlan dolgok egy majdnem 4 évestől?
válasza:Köszi a választ.
A kistesó persze közbejátszhat, mert 3 hónapos, sőt egyértelműen felerősíti a problémákat, de ezek a gondok igazából ugyanígy egy éve is megvoltak... Csak most igazán aggasztók, hogy látom a kicsit, aki szöges ellentéte a lánynak. Lányom már babaként is erőszakos hisztivel sírt, vele nem lehetett megcsinálni, hogy nem veszem ki éjjel azonnal, hanem várok egy kicsit; s nem azért mert első gyerek volt, hanem mert élesebb is volt a sírása, és egyszerűen nem hagyta abba... (kitartó :)); a kicsi nem ilyen erőszakos, és már most átalussza az éjszakát, stb.
válasza:Huha, akarcsak en irhattam volna a kislanyomrol.... az en kicsi lanyom 2.5 eves de viselkedese pepitaban megegyezik a te kislanyoddal.
Azt hiszem vmilyen modon mi rontottuk el... Legalabbis en igy gondolom. az en kislanyom is elesen visitott mar pici baba kora ota, hatalmas hangja van, a jatszocsoportban fiukat tul visitott. Az en elvem az volt, nem hagyom sirni, ezert minden fittyre futtyre felvettem. Mivel nekunk kesei baba, es koran muszja voltam visszajonni dolgozni, ezert minden letezo szabad percemet csak vele toltom / toltottem. Vagyis o a kozeppont. ezt olyannyira megszokta, h ha pl a ferjemmel beszelgetunk akkor nem hagy es elkezd hangosan lalala-zni.
válasza:A végét nem írtad le, a lényeget..a hiszti után, hogy nem eszik kap csokit? ő nyer? ha igen, ne is csodálkozz, hogy így viselkedik. Én ilyenkor ha eszik is, nem adok neki, mert rosszul viselkedett. Négy évesen ezt már nem szabad hagyni, őrülten rossz gyerek lesz belőle.
Ne hagyd, hogy tomboljon, kistesótól függetlenül. Ha hisztizik, nincs az, amit akar, ha egy órát üvölt, akkor sem, sőt!
Rájön, hogy így nem éri el a célját, sőt még neki lesz rossz.
nem jár oviba, hogy nélküled nem jó neki sehol? mikor megy oviba? a közösség jót tesz majd neki. rájön, hgy nem ő a középpont...
az odabújás.. hát ez is a te döntésed. ha nem akarod, akkor inkább hisztizzen...
Köszi a választ.
Az "elkényeztetés" az olyan szempontból lehet, hogy kicsi korától kiharcolja, hogy mindig odafigyeljünk.
De a hisztinek sosem engedek. Ez nem azt jelenti,hogy sosem hagyom rá, amit ő akar, csak ha már valamire kimondtam én vagy apja, hogy "most nem", akkor ahhoz tartjuk magunkat. Tehát csokit is a fenti példában, csak akkor kap, ha megerőlteti magát, és az általunk kijelölt adagot (egy falat, 5 falat stb.) lenyeli (akár hiszti után is). Ha csakazértsemeszik, akkor csakazértsemleszcsoki; bőghet kifulladásig. De úgy érzem hiábavaló a következetesség, nem csökken a hisztije... :(
Az alvás ugyanez. Utálom, hogy mellettem alszik, de hiába vagyok hónapokig következetes, max. azt érem el, hogy egyikünk sem alszik, és sírva az ágyában tölt (szerintem fél - de lámpa ég, ajtó nyitva, ha szól hozzám hangomat hallja, nem tudom ezen mit segíthetek még...) néhány éjszakát, majd amint kezdem azt hinni, hogy talán most már aludni fog, újból elkezd átjárni, és ugyanolyan hisztivel, üvötléssel újabb hetek alatt tudom 2 napra visszaszoktatni. Nagyon sokszor végigjátszottuk a 4 év alatt, elhiheted... és most már nem csak én meg apa nem tudunk aludni, ha harcolunk éjszaka, hanem a kistesót is felébresztjük, aki számomra, mint a csoda, úgy alussza át a teljes éjszakát... nos őt nem akarom ebből kizökkenteni! Így amióta a pici alszik, a naggyal inkább nem harcolok éjjel... (nekem is kell aludnom...)
Közösségbe jár már 2 éve; miután megszokik egy helyet, ő a vezéregyéniség ezt írtam is. És be lehetett szoktatni. Ráadásul, mikor kezdtük a családi napközit, ahova jár, akkor ilyen szempontból nagyon jó passzban volt, nem is kellett szoktatni...
De itt most már jóideje ő a legnagyobb, lehet a hisztit is itt tanulja a kicsiktől? Ősztől megyünk nagyobbak közé, remélem jó hatással lesznek rá...
válasza:én az éjjeli különalvást nem erőltetném egyelőre, simán lehet hogy szeparűciós szorongása van a kicsi miatt. a hiszti: azt írod, hosszú veszekedős hiszti után duzzogva leül. én itt abban látom a bajt, hogy egy 4 évessel nem állok le hosszan vitatkozni, hiszen pontosn tudja, mi a pálya, nem kell neki semmit magyarázni stb. megmondom neki, hogy nem édesem, tudod, vacsi előtt nicns csoki, aki éhes, az vacsizik, után a kap csokit, aki nem éhes, annak csoki se jár, hiszen nem tudja megenni (mert nem éhes)...ezek tuán jöhet a hiszti, nem szólok kettőt se, max annyit, majd szólj ha abbahagytad ok: és utána ha majd abbahagyta, akkor meg lehet beszélni, spt nem is msuzáj közvetlenül utána, hanem mondjuk lefekvéskor, emlékszel hogy blabla, ezt nem szeretem szomorú vagyok, és legközelebb ha csinálod, akkor sem érsze le semmit, mindezt nagyon szeretetteljesen. én így szoktam (az enyém 3,5 éves, és szinte pontról pontra egyezik, kivéve hogy ő átalussza az éjjelt, de mondjuk ő az apjával alszik, mivel éna a kcisivel , aki nagyon rossz alvó, lehetetlen őket egy szobában altatni egyelőre). kellenek a határok, de én az enyémel mindig mindit megbeszélek, ismerem a rugóit, mivel lehet leszerelni. ritkák az egetverő hisztik. ő viszont nagyon nyüszi lett a kicsi miatt, nálunk ez a probléma.
az enyém is olyan beszédkészséggel van megáldva, hogy még. meg amúgy is a kora előtt van sokmindenben, pl. kaptunk az unokahúgától ovis feladatlapokat (iskolára felkészítőt), nekik már nem kellett, és azokat meg tudja oldani.
szóval szerintem szokatlan dolog, hiszen nem sok ilyen nagyon érzékeny gyerek van, de nem kóros, csak rengeteg türelem. én már arra is gondoltam, hogymivel sokkal többet felfognak avilágból, mint hasonló korú társaik, de még kicsik hozzá, nehezebb nekik elviselni magát a létezést. :)
válasza:Igen, a 6-os válaszadónak én is kb az utolsó mondatát próbálom magammal elhitetni. Meg talán, hogy mivel sok mindenben okosabb, mint egy 4 éves, alapból többet várnék tőle, miközben más dolgokban, pl. szociálisan nincs még ott... (két hónap múlva fogja csak betölteni a 4-et, ebből is látszik, biztos túl magasra teszem neki a lécet... :-(( )
Ezek a tünetek amúgy biztos nem a kicsi miatt vannak, mert egy éve épp ugyanígy megvoltak. S a kicsi pl. egyetlen napot sem aludt mellettünk, így nem miatta jön át... - sőt első 1-2 hétben még a lányzó vonult be önállóan a szobájába, hogy vigyázhasson a kisöccsére, de ez a lelkesedés elmúlt, s újból ő jár át hozzánk. Azt mondja a kicsi "nem tud rá vigyázni"... tehát fél "egyedül"... :(
Amúgy én sem mennék bele hosszabb vitákba, kb ennyit mondok, amit te is írtál, csak ő úgy reagál rá -pl, mintha el sem jutna az agyáig, csak szajkózza a saját előző mondatát - hogy nekem kényszerem van, hogy elmondjam mégegyszer. És nem megy az, hogy "leülsz és kész". Max, ha megfogom és leültetem és ott tartom a széken. De nem szeretem erővel rávenni a dolgokra....
A 8-asnak: te biztos könnyebben kezelhető gyerek voltál ;) Pofon sajnos csattant már nálunk is, bár nagyon utálom :-( Az hat is, de csak ideig óráig, mert "nem tanul belőle", nem úgy, mint te annó :-( Én meg nem szeretném ezt a nevelési eszközt rendszeresíteni... főleg, hogy nem is hatásos...
Az éjszaka is ilyen, hogy a visszamegyünk, betakargatunk, ég a lámpa egész éjjel stb. nagyon sokszor megvolt. Én is, apja is eljátszottuk nem egyszer. A legjobb, amit sikerül elérni, hogy szipogva visszaalszik újabb 2órára, és akkor jön át. Egyszerűen nem alszik mélyen, mert fél. Ha ott alszom a szobájában, akkor tud aludni!
És beláthatod, hogy nem éri meg nekünk sem minden éjjel emiatt virrasztani. Ezt nem egyszer, nem egy-két hétig, hanem nagyon sokszor eljátszottuk...
Kistesó érkezése előtt direkt hetekig ott aludtam a szobájában, hogy majd a kicsi szoptatása miatt úgyis sokat fogok, stb. és legalább megszokja a nagy, hogy alszik. Hát, aludt is, de csak egy-két éjszakára sikerül visszaszöknöm a párom mellé, mikor már úgy éreztem, hogy nem ellenőriz odalent, s miután erre rájött, hogy ismét egyedül van, ismét elkezdett felébredgetni.
Mindenesetre köszönöm a válaszokat mindenkinek; az ötletek többségén (minden?) már túl vagyok. A kistesó mentalitásán pedig látom, hogy "nem csak" elkényeztettem a nagyot, hanem egész más jellem. S mivel a többség úgy gondolja, hogy ezeknek a módszereknek működni kellene (de nem működnek!) ezek szerint azért nem teljesen kerek, amit a gyerekem művel...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!