4 éves okos, értelmes kislány agresszíven hisztizik, nem alussza át az éjszakát és nem meri elengedni anyuci kezét. Ezek normálisak ebben az életkorban?
Egy majdnem 4 éves kislányom van, aki nagyon értelmes, okos. Amióta csak az első szavait kimondta, beszédével évekkel kortársai előtt jár (legalábbis, akikkel találkozunk; pl. másfél évesen hosszú mondatokat használt), pontosan érti a körülötte zajló dolgokat, és ha akar, akkor mindenben nagyon önálló, talpraesett. De van vele néhány viselkedési problémám, s kiváncsi vagyok szerintetek ez csak a korral jár-e, vagy kirívó eset...:
1. pl. kiváló beszélőkéje ellenére iszonyúan hisztis, kiabál, sokszor visítva ordít, mint aki nem tudja elmondani mi baja (pedig hát az egész sztorit el tudja meséli felnőttet is megszégyenítő pontossággal...). Nagyon akaratos, egyszerűen nem történhet semmi másképp, csak ahogy ő kitatlálta. Pl. legegyszerűbb: csokit akar enni, mondom türelesen: jó, vacsora után ehetsz; erre ő kiabálva "nem vagyok éhes, nem finom a vacsora, stb. csokit akarok enni" erre én: "egy picit kell vacsorázni, utána kaphatsz csokit" erre, mintha nem is hallotta volna, vagy kiabálva, vagy totális természetességgel, mintha most mondaná először: "csokit akarok enni" és ez mehet akármeddig, a vége úgy is az lesz, hogy hosszas tombolós-csapkodós-veszekedős hiszti után durcásan leül az asztalhoz és nem eszik semmit vagy kényszerből egy falatot...
2. a másik gond az alvás: az éjszakák 99% -át nem alussza át, újabban éjfél és 2 óra között garantáltan megjelenik a szobánkban, (ami egy papírvékony falnyira van az övékétől, ahol kistesóval alszik) hogy ott akar aludni és hogy kér inni, stb. És ha erre nemet mondok, ugyanolyan hiszti jön az éjszaka közepén, mint a fenti példa... csak éjjel ehhez nincs erőm már inkább ráhagyom...
3. a harmadik az idegenektől való félés; talán lehet csak sima félénkség még ezt érzem a legkevésbé "nem normálisnak"; ha egy új helyre, egy új társaságba stb megyünk, nem tudom leakasztani magamról jó sokáig. S minél inkább neki szól az új hely (tehát nem a felnőttek bulija, ahol ő mellékes, hanem egy gyerekprogram, ami neki szól), annál inkább ragad rám. Viszont ha egyszer feloldódott - inkább a felnőtt helyen jellemző ugye, de előbb-utóbb az ő programján is - akkor nem lehet leállítani, ő az irányító mindenben, és csak merjen valaki nemet mondani neki... (ld. hiszti)
de ugyanígy tud félni attól, hogy egyedül maradjon egy pillanatra a szobájában itthon
4. ja és pörög ébredéstől elalvásig... folyamatosan foglalkozni kell vele, figyelni rá; mai napig nagyon ritka, hogy egyedül eljátsszon egy fél órát, bár most már néha-néha előfordul; de még olyankor is képes elvárni, hogy őt nézzem, ahogy játszik...
Ezek mennyire normális vagy szokatlan dolgok egy majdnem 4 évestől?
Az alváshoz szólnék csak hozzá, hogy esetleg próbáltátok azt, hogy ha bent alszik akkor kap egy matricát, amiket gyűjthet és ajándékra válthat be?
Nekünk ez meg az állandó visszakísérgetés használt. Igaz az én lányom korábban jól aludt éjszaka, aztán volt egy rossz álma ami miatt 4 hónapig minden nap átjött. engem ez nagyon zavart, főleg, mert kicsi az ágy és hárman már kényelmetlenül alszunk (vagyis én a szélén).
Talán beválhat nálatok is, ha meg nem és téged nem zavar az, hogy átjön akkor hagyjad nyugodtan, ne érdekeljen a társadalmi elvárás. Ha mondjuk zavar az más tészta, bár ha nem lehet mit tenni akkor lehet jobb lesz, ha megszokod :(
Egyszer úgy is leszokik róla, igaz az öcsém már vagy 12 éves volt amikor leszokott erről (egyébként ő hasonló volt, mint a te lányod. Kicsiként messze az átlag fölött volt, egyedül megtanult -szinte egyedül-olvasni, de aztán valahogy lemaradt és átlagossá vált.)
Huh, ez a 12 éves ijesztően hangzik ... :-o mert engem felettébb zavar, hogy ott alszik, a társadalmi elvárás nem izgatna :)
Matrica nálunk is van, be is hajtja lelkesen, ha véletlen a szobájában ébred reggel... de az a baj, hogy ez nem rajta múlik, ha felébred, akkor átjön és kész... :(
Egy kb 50 darabos matrica-lapot kezdtem neki adogatni szerintem már másfél éve, és a fele kb. még megvan :D
Mi kicsiben kezdtük a matricázást, először csak 4db-os volt a "gyűjtő füzet" miután betelt ajándék...ekkor látta, hogy hogy működik a dolog, utána 6 matrica után járt ajándék és így tovább. A végén nagy ajándékra ácsingózott (plüss póni) amit 30 matricáért váltott ki és megbeszéltük, hogy ezután nincs több matrica.
Most nyáron majd az egyedül elalvást szeretném így kiváltani (remélem menni fog, mert a tesó egyedül alszik el és olyan jó lenne, ha ő is így tenne).
Öcsém szerintem azért aludt ilyen sokáig anyuékkal, mert őket nem zavarta (kési közös gyerek stb) és ez az a kor amikor kezd cikivé válni az egész. Ha anyu akarta volna biztosan leszoktathatta volna korábban is, így azért ne keseredj el nagyon, hogy nálatok is így lesz.
Most tuti a tesó is bejátszik, nálunk is akkor kezdődtek a zavarok az alvással amikor megszületett a kicsi, így még egy jó alvó gyerekből is kihozza a helyzet, hát még akkor egy olyanból aki eleve rosszul alszik.
(az viszont nagyon tetszik ahogy a lányod megmagyarázza, hogy a tesó kicsi és nem tud rá vigyázni :) ebből is látszik, hogy minden nehézség ellenére iszonyat jófej lehet a lányod :))
Most le fogtok pontozni, de az is lehet, hogy valami gond van a szobácskájával, szóval lehet, hogy van ott valamilyen energia, amitől fél. Én a helyetekben meghallgatnék egy
feng shui szakértőt.
Én is mást fogok mondani nagyjából mint a többiek. Szerintem NINCSEN elkényeztetve egyáltalán.
És szerintem nem beteg a gyermek, ő ilyen. Meg kell tanulni kezelni. Az enyém is ilyen, én sem tudom, hogyan kezeljem az agresszív hisztijét. A csokis eset nálunk is dettó ugyanígy zajlik. És tényleg nem szabad belemenni a vitába, ki kell bírni, nem kell ismételgetni, akkor hamarabb vége van, és nem borul ki annyira. Csak egy-két határozott nem és kész! Dackorszakos hiszti, nála jobban kijön, mert a személyisége ilyen. Határozott elképzelése van a világról, irányító típus, majd le fog csendesedni néhány év múlva, ha megtanulta az érzelmeit kezelni, és kordában tartani. Az alvás is nálunk is vándorlós, én is utálom, de úgy döntöttem, még várok vele kicsit, most 3 éves. Én is úgy szerettem anyához odabújni, mellette aludni!
15-öst nem pontozom le, mert ez már bennem is felmerült :) végülis a saját szobája az, ahova a legtöbbször kell nappal is "bekísérnem", mert egyedül fél...
De ugyanebben a szobában a kisöccse békésen alszik akár 12 órát is egyhuzamban. Sőt, ő meg ott tud a legjobban aludni. A lányom viszont addig sem volt jó alvó, amíg a mi szobánkban aludt. Sőt, ha a mamáéknál alszik, ott is fel-felébred éjszaka, inni kér, figyelmet kér, stb. Úgyhogy, ha van is a szobájában valami, nem ez az egyetlen/legfőbb ok... (meg sem a szobát, sem az ágyát nem tudnám jelen helyzetemben átmozgatni...)
Az utolsó némileg megnyugtat, hogy más is van, aki ilyen személyiség. Vannak nálunk jobb és rosszabb időszakok, majdcsak kinövi...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!